Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162, őrsiig** fiés január IS. I8S6. töltetik elő. A kezelési kimutatásban benfoglaltatik a múlt évről átvezetett pótkezelés, nem foglaltatik benn az a kezelés, mely a jövő évre átmegy, tehát biztosan következtethetni a kezelési kimutatásokból az egy évi jövedelmekre ezen factoroknál fogva nem lehet. De ha egyáltalán t. ház, a kezelési kimutatások eredményeinek ezen alkalmazásánál óvatosan kell elbánni, ugy kü! önösen méltóztassék megengedni, az államvasutak jövedelmeinek megbírálásánál ezen kezelési kimutatások nem vehetők figyelembe és pedig igen egyszerűen azért nem, mert az államvasutak által kezeltetnek az államvasutaknál előforduló beruházások is és azok csak leszámolások által egyenlittetnek ki. Hogy mennyit szállítottak be az államvasutak nettó eredményként az állampénztárba, ebből nem lehet megítélni azt, hogy az államvasutak jövedelme mennyi volt, mert figyelembe kell venni még azon körülményt, hogy beruházás czímén mennyit fordítottunk a vasutak jövedelméből, igy tehát e tekintetben az összehasonlítás nem helyes. De t. képviselőház, az államvasutaknál a bevételek előirányzata, méltóztassék megengedni, az eredmények után ugy 1884-ben, mint 1885-ben kedvező volt: mert 1884-ben bruttó bevételként elő volt irányozva, hozzávéve, az állami vasműveket, 27 millió írt, tényleg befolyt ezen esztendőben 27.400,000 frt, tehát befolyt a bruttóként előirányzott összeg; szintúgy álla helyzet 1885-ben, a mennyire ez ma megállapítható. Előirányozva volt 33.600,000 frt s október végéig befolyt tényleg 26.900,000 frt, tehát előre láthatólag e czímen is be fog folyni azon összeg, a mely előirányozva volt. Egy baj volt, igenis, az áílamvasutakra nézve és ez a kiadások növekedése; de méltóztassék megengedni, már magánál a kiadás természeténél fogva nem következik, hogy ezen kiadásokjövőre oly magasak legyenek, mint eddig voltak. Ilyen körülmények voltak nevezetesen, hogy az utóbbi időben több magán vasút államosittatott. Ezen államosításnak minden esetre voltak következményei, a melyek a kiadásokra is befolyással voltak ; de épen azért, mert a kiadásoknál e téren megtakarítások szándékoltatnak tétetni, számíthatni arra, hogy ennélfogva a nettó eredmény kedvezőbb lesz. De a t. képviselő ur azt is mondja, hogy nem lehet a vasutaknak jövedelmét magasabbra felvenni a jövőben, mint eddig, mert egyik factorként van elősorolva a vicinális vasutak jövedelme, ezen vicinális vasutak pedig szerepeltek már 1885-ben is. Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, az általa említett vicinális vasutak legnagyobb része megnyílt az 1885. évnek csak folyamán és igy ha voltak is, minden esetre igen csekély mérvben lehettek befolyással az államvasutak egész jövedelmére. De megtörtént a t. képviselő úrral azon baj is, hogy ő azon vicinális vasutak közt, melyek már 1885-ben voltak befolyással az államvasutak jövedelmeire, felemlített olyant is, a mely csak január 16-án a folyó évben nyilt meg, tehát az ő beszédének elmondása után; (Derültség jdbhfdöl) ezen vasutak jövedelmei tehát nem fordulhatnak elő az 1885. évi eredményben. De a t. képviselő ur azt. is monda, hogy a vasművek jövedelme túlságos magasan van előirányozva. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur figyelemmel olvasta azon jelentést, a melyet a vasművekről a t. háznak beadtam 1885. évi november 30-án. E jelentésben világosan van jelezve és különösen meg van mondva az, hogy az 1884. évben miért nem érhették el ezen vasművek bevételei az előirányzott összeget. Indokolva van pedig azzal, hogy az építkezések később fejeztetvén be, agyárak később kezdtek működni s igy nem lehetett egész évi jövedelmük. Ugyanazonjeientésben meg van említve az is, hogy átlátom, hogy az üzem ezen része az állam kezelésében nem valami kedvező pénzügyi eredményt tüntet elő; de azt hiszem, hogy e tekintetben van az államnak más feladata is. Mert ha a közgazdaság terén ugy intézkedik és oly gyárakat és üzemeket teremt, melyek eddig az országban nem léteztek, ez által lényeges hatást ér el, a mely részben ellensúlyozza a pénzügyi kedvezőtlen eredményt. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, felemlítette a képviselő ur is az államvasutak és vasművek czímén felvett forgótőkét és azt mondotta, hogy az nem más, mint a deficitnek eltakart fedezése és hogy lehet ezt akár mik ép elkeresztelni, czélj a és végeredménye mégis csak a deficit fedezése. Erre nézve voltam bátor már akkor nyilatkozni, a mikor a költség fedezésére felhatalmazást kértem. Ez összeg ugyanis két tételből áll: 4.100,000 írtból, mely a vasművek és 14.100,000 írtból, mely az államvasutak forgótőkéjére kívántatott. A t. képviselő ur azt kérdi, hogy az államvasutak forgótőkéjére szükséges összegeket honnan adtam? Hisz az állam költségvetése — úgymond ő —- deficittel járt, tehát az állampénztárból nem adhattam. Ismét azon megjegyzést kell tennem, hogy különbség van pénzügyi eredmény és pénztári kezelés közt. A zárszámadások csakugyan deficittel végződtek, de abból nem következik, hogy az állampénztár üres és adóssága van, hanem ezen összegek az állam pénzkészleteiből fedeztettek, a melyek ez által apadtak. És hogy ez összeg csakugyan arra fordíttatott, a mire kéretett, mikor a törvény alkot tátott, méltóztatik látni abból, hogy 1885. október végén az államvasutak forgótőkéje 12.700,000frt, tehát 1.700,000 írttal kevesebb, mint a mennyi megszavaztatott s ez az összeg ma is még rendelkezésre áll. De kifogása van a t. képviselő urnak a Rába-