Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos Síéi január 18. ISS6. |g belenyúlni és az igazság folyását visszatereli, akkor ne csudálkozzék senki, ha felvettetik itt azon jogos kérdés, hogy nem demoralisal-e a ministerelnök ur? De van azután a t. ministereínök urnak még egy fő tulajdonsága, mely nagyságának sarkpontját képezi és tudtommal e5:en a téren ő talán az egész világban unicuni. (Halljuk!) Én elengedem neki azt, hogy ő mindabból, a mit ellenzéki korában igért, nem teljesít semmit; de azt már követelhetem, mint ellenzéki is, hogy Magyarországnak oly ministerelnöke ne legyen, a ki mindazt, a mit ellenzéki korában átkosnak, az alkotmány ellen merényletnek, reactiónak nevezett, akkor, midőn a ministeri széket elfoglalja, életbeléptesse, (ügy van! a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: Gyalázat! (Élénk derültség.) Szabó László: T. ház! Ha kérdőre vonatik a ministereínök ur ezen eljárásáért, mit felel? Egész egyszerűen, nagyúri nyugodtsággal, phlegmával oda dobja: hiszen elveket változtatni lehet, csak fontos okok legyenek rá. No hát, t. ház, én abban a nézetben vagyok és azt hiszem, hogy a kinek a parlamentarismusról, a tisztességről csak egy kis fogaim;! van, azt fogja mondani velem együtt: igenis e házon belől elveket változtatni lehet, szabad fontos oknál fogva; de a reactiót Magyarországba beplántálni senki a világon nincs jogosítva. És nem ezt teszi-e a ministereínök ur, midőn azon intézményt, melyet ellenzéki vezérférfiú korában az alkotmányra nézve átkosnak, alkotmány elleni merényletnek és reactiónak czímzett, most életbelépteti. Mert engedelmet kérek, Horvát Boldizsár ur is elfogadja az 5 éves mandátumot, de ő a liberalismust ez által megsértve nein látta, tehát közte s a ministereínök ur közt óriási a különbség — Ő reactiót hirdetett benne, tehát a parlamenti tisztesség tiltaná, hogy épen ő legyen az, a ki ezen intézményt életbelépteti. És azt mondja a ministereínök ur, midőn hol e házban, hol ezen kivül ostorozzák eljárása miatt, hogy ő elvtagadásaiért felelősséget vállal. Hát t. ház — és erre figyelmet kérek— vagy nem tudja ő, hogy mi a. felelősség, vagy esze ágában sincs neki, hogy tetteiért felelősséget vállaljon. Hiszen t. ház, a felelősségnek első postulatuma az, hogy a ki mit tett, azt egész terjedelmében bevallja, beismerje; hogy pedig ezt tehesse, arra legelső követelmény, hogy tettét nevén nevezze meg. És mit tesz a ministereínök ur ? Azt, a mit alkotmány elleni merényletnek hirdetett azokról a padokról, becsempészi a liberalísmus zászlója alatt most mint ministereínök, {ügy van! a szélső haloldalon.) Hát hiszen t. képviselőház, próbálkozzék meg a ministereínök ur azon mondásnak beváltására, hogy ő tetteiért felelős, mit kell neki legelső sorban tenni. Kiállani az ország szine elé, megragadni a zászlót és azt mondani: Én Tisza Kálmán, ki mint ellenzéki vezér a szabadságot, az ország függetlenségét annyira szivemen hordottam, oly hangosan mertem, tudtam kiáltani, hogy a Dunán át még a hegycsúcsra is felhallatszott, én Tisza Kálmán, ma a reactio zászlaját tűzöm ki, kövessetek. És csak akkor volna jogosítva a ministereínök ur azt mondani, hogy Magyarország többségét képviseli, ha ilyen czímen megnyerné a többséget. De meg vagyok győződve, t. ház, hogy mihelyt magához következetes lesz a ministereínök ur. mihely tetteiért a felelősséget érvényesíteni akarja, nemcsak a házon kivül, de itt is tömegesen fogják őt elhagyni, (ügy van! a szélső haloldalon.) Mert Magyarországon sok mindenféle czímen lehet proselytákat szerezni, de reactio czímen, hála istennek még nem. (ügy van! a szélső haloldalon,) Szokott a ministereínök ur, t. ház, Angliára hivatkozni, ez neki kedven ez- thémája. T. képviselőház! En az angolok jellemét annyira ismerem, hogy biztossággal mondhatom, hogyha ott akadna oly ember, a ki ellenzéki pártvezér korában a szabadságot és függetlenséget oly fennen hirdette, mint a ministereínök ur és ministerkedése korában mindazt, a mit átkosnak, alkotmányelleni reactiónak nevezett, azt, mint minister beplántálni akarná, az nemcsak ministereínök, nemcsak minister nem lehetne Angliában, de a politikai felszinen sem maradhatna 48 óráig, (ügy van! ügy van! a szélső haloldalon.) Ha mindezek után kissé gondolkozunk,! ház, lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jussunk, hogy eljön az idő és nem messze van, mikor nem jubilálni, de mutogatni fogják a ministereínök urat, {Derültség a szélső haloldalon) mint olyant, a ki képes volt a nemzetet ennyire félrevezetni. (Tetszés a szélső haloldalon.) Kern fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat és Helfy képviselő urat, mint a határozati javaslat beadóját, melyet tizen írtak alá, valamint, ha szólni kivan, a pénzügyminister urat Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! (Ralijuk!) Midőn az általános vita befejezésével felszólalok, meg fogja engedni a t. ház, hogy ne reflectaljak azon szónokok előadásaira, kik a költségvetéssel csak mellékesen vagy épen nem foglalkoztak; hogy ne reflectaljak arra, midőn például az általános vitában,mint a költségvetésnek egyik tétele Jókai Mór t. képviselőtársam és barátom szerepeltetett; vagy midőn Szontagh Pál t. képviselőtársam újévi üdvözlése tárgyaltatik. Ezek, nézetem szerint a költségvetés-