Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

168. »rs?;ág*» llés jaimár 25. 18S6. Jg5 képviselő urakat, kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t. ház többsége nem fogadja el. Következnek a bevételek. Rakovszky István jegyző (olvassa): Be­vételek 3.150.873 frt. Olay Szilárd: A pénzügyminister ur iménti felszólalásából azt tapasztaltam, hogy ő nagyon izgatott. Ugy látom, hogy a ministerelnök úrtól nem akarja megtanulni azon igazságot, hogy a kinek nincs igaza, az haragszik. Ugy látom, hogy a pénzügyminister ur ránk tényleg haragszik, azért, mert mi az igazságot kutatjuk. Kijelen­tem, hogy nekünk más czélunk nincs. Azért igen sajnáljuk, ha a minister ur továbbra is izgatott és haragszik. Elnök: Bevétel czímén az előirányzott 3.150,873 forint megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Bányaigazgatóságok és számvevőségek. Rendes kiadás: XVI. fejezet, 28. czím. Rendes bevétel: V. fejezet. 37. czím. Kiadás 180,937 forint. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Bevétel 50,191 forint, Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Fém­bányászat és opalbánya. Rendes kiadás: XVI. fejezet, 29. czím. Rendes bevétel: V. fejezet, 38. czím. Kiadás 3.200,050 forint. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Be­vétel 3.044,000 forint Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Fém­kohászat. Rendes kiadás: XVI. fejezet, 30. czím. Rendes bevétel: V. fejezet, 39. czím. Kiadás 3.511,902 forint. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Be­vétel 3.511,902 forint. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Pénz­verő hivatal, fémbeváltással együtt. Rendes ki­adás XVI. fejezet, 31. czím. Rendes bevétel V. fejezet, 40. czím. Kiadás 4.837,770 forint. Thaly Kálmán: T. ház! Én magához a pénzverdék kezeléséhez, illetőleg az azok fen­tartására előirányozott összegekhez nem kívánok szólni. Hanem midőn ezen rovatnál felszólalok, egyrészt csak kérdést akarok intézni a pénzügy­minister úrhoz szives felvilágosítás végett, más­részt pedig egy kis közjogi észrevételem van. (Halljuk!) A kérdés az, hogy tudomásom szerint a körmöczi pénzverdében legnagyobbrészt 20 frankos, illetőleg a mi számításunk szerint, az figio hozzászáurítása nélkül 8 forintos magyar aranyok veretnek. És ezt helyeselnem kell, a mennyiben az ezen érték a franczia, belga, svájezi stb. pénzértékekkel egyenlő lévén, az európai pénzforgalomba jobban beleillik. Azonban bátor vagyok kérdezni a pénzügyminister urat, vájjon egyáltalában csakis 20 frankos, vagy 10 fran­kos aranyak veretnek-e Körmöczön és hogy az úgynevezett, régi körmöczi aranyok régi érték szerint szintén veretnek-e még? Ezen utóbbi kérdést azért intézem, mert a közönség felvilágosításául nem fog ártani, ha a pénzügyminister ur ebben a kérdésben nyilat­kozni fog. Ugyanis újabb időben panaszokat hallottam, hogy némely végrendeletnél szokás ily aranyokat kikötni a régi érték szerint és hogy ezek már nagyon nehezen, vagy egy­általán nem is kaphatok. Ezért tehát felvilágo­sítás végett igen célszerű lesz, ha a pénzügy­minister ur ez iránt nyilatkozik. Nekem nincsen szándékomban, ha csakugyan megszüntetett volna a körmöczi aranyok verése, indítványt tenni, vagy óhajtást fejezni ki, hogy azok tovább is veressenek. A 20 illetőleg 10 frankos aranyo­kat én sokkal alkalmasabbaknak tartom az európai pénzértékhez arányítva, mint a régi veretű körmöczi aranyokat. Csakis a közönség tájékozása végett óhajtottam ezen kérdést intézni a pénzügyminister úrhoz. Ez az egyik tárgyam ; a másik pedig, t. ház, egy kis közjogi, amennyiben tőlünk, mint magya­roktól, de különösen a magyar kormánytól a lajthántúliak meg szokták követelni az ő jogaik respectálását, azonban, fájdalom, a kiegyezés után annyi sok esztendővel még nem tapasztalunk hasonló viszonosságot Ausztria fő - fő hatóságai részéről sem, mennyit várhatunk azután a kisebb hatóságoktól. Utalok az osztrák-magyar monarchiának jelenleg érvényben levő czíinére. Többször fel­szólaltunk azon sérelem ellen, hogy a közös kor­mány Bécsben magát k. k. Reichsroinisteriumnak nevezi és a delegatio elé is ilyen kétféle blanquet­ták terjesztetnek: a magyar delegatio elé a közös, a német elé a Reichsministerium aláírással. És még azt az „és" szócskát sem szokták közbetenni, amely pedig épen jelzi különállását a magyar korona országainak az osztrák tartományoktól. Ezen sérelem többször felhozatott, többször ismétel­tetett. Én most ismétlem olyan bizonyíték alapján, a melyet senki el nem tagadhat, mert érczbe van verve. Kezemben van egy osztrák egy forintos, a mely 1886-ban veretett és ezen a következő fel­irat van: „Franciseus Josephus, Austriae im­perátor, Hungáriáé, Bohemiae, Galliciae, Lodo­meriae, Illyriae Rex". Szóval benfoglaltatik Magyarország,a többi osztrák tartományokkal, mint akár a Bach- vagy Schmerling-korszakban és nem

Next

/
Thumbnails
Contents