Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-162
162. országos ülés jauuár IS. 1888. 11 zatofc, melyet eddig követett, cserélje be az ész azon követelményeivel, melyeket a képviselő nr felajánlott. T. képviselőház, nem tudom, van e szüksége a ministerelnök urnak az én tanácsomra; mégis megkoczkáztatok egy tanácsot a ministerelnök úrral szemben és arra kérem, hogy ne álljon rá erre a cserére. (Helyeslés, üje-zés a jobboldalon) Elnök: Grünwald Béla képviselő ur személves kérdésben kér szót. Grünwald Béla: T. ház! (Halljuk!) Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. A legnagyobb készséggel elismerem, hogy Horváth Gyula képviselő ur beszéde rendkívül tárgyilagos volt és igy ugy látszik, mintha személyes kérdés czímén való felszólalásra alkalmat nem nyújthatna. És mégis volt beszéde elején egy passus, mely arra kényszerít, hogy e czímen felszólaljak. A képviselő ur megdöbbenését fejezte ki a fölött, hogy itt a házban a költségvetési vita alkalmával azokat a szomorú viszonyokat, melyek összeségéi; nemzetiségi kérdésnek szoktuk nevezni, nem nemzeti ségi képviselők, hanem magyar emberek hozták fel. Hát t. ház, hogy miért nem hozta fel nemzetiségi képviselő, annak egyszerű oka az, hogy az a politika, melyet eddig követtünk.'nem a nemzetiségi izgatóknak árt és ennélfogva nekik okuk sem volt felszólalni, hanem nekünk van okunk erre, mert az reánk nézve veszélyes. Azt mondja a képviselő ur, hegy szavaink bejárják az országot és a nemzeti izgatók fegyvert kovácsolnak szavainkból. T. ház, az nem veszélyes, ha valakinek szavaiból kovácsolnak fegyvert: a legnagyobb veszély'reánk nézve azokban a viszonyokban rejlik, melyeket eddigi politikánk előidézett. Szüntessük meg e viszonyokat s akkor megszűnik a veszély is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a képviselő ur ugy tüntetett fel a többek közt engem is, mint a ki csak ellenzéki álláspontjánál fogva hozta fel a nemzeti kérdést és mintha azzal a kormánynak akarnék ártani. Nekem, t. ház, ez szándékom nem volt. A mit mondtam, az, fájdalom, nem új, a legnagyobb egyhangúsággal ismételem, már 15 év óta, ezen irányban agitálok, ezélom az, kogyjfelnyissam Magyarország irányadó politikai férfiainak szemét. Mikor a kormánypárthoz volt szerencsém tartozni, ugyanezen dolgokat mondottam el és mondom most, mint ellenzéki képviselő. Reám nézve tehát az, hogy & kérdést tisztán ellenzéki szempontból hoztam fel, épen nem áll. És méltóztassék megengedni a t. ház, hogy ez alkalommal e tekintetben álláspontomat megjelölhessem. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, ellenzéki szerepemet soha sem fogtam ugy fel, hogy a kormányt felszólalásom által megsebezzem. Lehet, hogy nagyon is sentimentalisan s ideálisan fogtam fel szerepemet, de ha valamely politikai irány vagy czél érdekében felszólaltam, mindig az lebegett szemem előtt, hogy hát ha sikerül a ministerekre vagy a kormány- vagy bármely más pártra szerény szavaimmal benyomást tennem és egy új politikai irány elfogadására birnom. Ezért nem is gyakoroltam szigorú kritikát a kormány felett, hanem elmondtam nézeteimet, de ha ez már magában véve oly mértéket képezett, a mely a kormány politikájának megítélésére nézve nem ütött ki kedvezően, erről én nem tehetek. Nézeteim elmondásánál a ministerelnök urat tartottam szem előtt s ezért igyekeztem az államférfiú magasabb és nemesebb politikai ambitióra appellálni s őt meggyőzni arról, hogy sokkal jobban felelhet meg hivatásának és sokkal növelheti a kormány erejét, tekintélyét és dicsőségét azokkal az eszközökkel, a melyeknek e politikában való alkalmazását én ajánlottam. Én tehát azt hiszem, hogy közelebb állok a ministerelnök úrhoz s hogy én nagyobb szolgálatot teszek neki azzal, ha függetlenül, a pártállás által nem akadályozva, elmondom nézeteimet, mint a kik a pártfegyelem által lekötve s elnémulva támogatják a kormányt s ezért nincsenek azon helyzetben, hogy függetlenül mondhassák meg az igazságot, nehogy ellentétbe jöjjenek a kormánynyal vagy a pártban meghasonlást idézzenek elő. Ha a t. ministerelnök ur Horváth Gyula képviselőtársam tanácsát fogadja el s tovább is ezt a politikát folytatja : megengedem, hogy sokáig lesz még minister; ellenben, ha azt a politikai irányt fogadja el, a melyért én küzdök, ezenfelül még Magyarország jóltevője és legnagyobb államférfia is lehet. (Élénk helyeslés lalfelől.) Elnök: Horváth Gyula képviselő ur óhajt személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Én csak azt : akarom kijelenteni, hogy én insinualni nem kívántam a képviselő urat és pedig öntudatosan — nem fejeztem ki kétségemet hazafisága és függetlensége iránt — ha én e pártnak hive vagyok is, azt hiszem, a képviselő ur rólam vagy azokról, kik e pártban vannak, nem mondhatja jogosan azt, hogy meggyőződésünknek nem adhatunk függetlenül kifejezést; sőt ha a képviselő urat megnyugtathatom, kijelentem, hogy én az állami administratiónak bizonyos fokig magam is nagy barátja vagyok. (Helyeslés.) Szabó László: Tekintve azon hangulatot, mely a házban uralkodik, a melynél fogva a legnagyobb tehetségek s a legkitűnőbb szónoklatok sem bírnak érvényre jutni; én, t. ház, a mint átléptem legelőször e ház küszöbét, elhatároztam, hogy képviselői jogomat tisztán a szavazásra szorítom. Midőn azonban azt látom, t. ház, hogy a nemzet legvitalisabb érdekeinek tárgyalásánál nemcsak a kormánypárti padok üresek, de azt
