Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

18S. oruftgos ttléi január 25. 1886. jgg család perrel támadná meg és a pert elvesztené. Még ebben az esetben sem érheti baj a kincstárt, mert a szerződés értelmében teljes evictiót vállalt magára az illető bérlő a kincstárral szemben. De szólt tovább a t. képviselő ur az államjószágok bérhátralékáról és ő is, valamint mások, felemlítette a kimutatásokat. A t. képviselő urak méltóztatnak emlékezni, hogy a kimutatás előterjesztetett s ennek előzményei, melyek a múlt évben történtek, ugy a pénzügyi bizottságban, mint a házban előadattak. Szó volt akkor is, hogy mily visszaélések követtettek el az állanvjavak kezelése körül és hangsúlyozták részint nyíltan, részint burkoltan, hogy a hátralékoknál nagymérvű kedvezmények, rész ben pártszempontból adott, kedvezmények fordulnak elő. Kijelentettem akkor is, hogy ennek semmi nyoma. (Helyeslés jőbhfelöl.) Ezt bizonyítják a kimutatások is, melyekből, azt hiszem, arra nézve, miből támadásaikban kiindultak, semmi támpontot sem nyerhettek, mert kitűnt, hogy semmiféle kedvezmény és semmi szempontból nem adatott. {Ugy van! a jobboldalon.) Előttem szólott Rácz Géza képviselő ur felhozott egy esetet, mely a kimutatás 11-ik lapján foglaltatik, hogy bizonyos Hartsteinra nézve intézkedés történt, hogy tartozásának 'A része elengedtetik, ha a többi ä

A-et befizeti; minthogy pedig semmit sem fizetett, most már valószínűleg az egészet elengedik. De t. ház, ha hibáztatják az intézkedés egy részét, akkor kérem, méltóztassanak az egész intézkedést figyelembe venni. Mi történt ez esetben ? Az, hogy megindittatott Hartstein ellen a per; de minthogy sem neki, sem családjának vagyona nem volt, per útján az összeget tőle behajtani nem lehetett. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hát a biztosíték hol van?) Méltózt '.ssanak a kimutatást ugy tekinteni, vájjon azon időből származik-e az ügy, melyben én voltam minister. RáCZ Géza {közbeszól) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Kérem Rácz Géza képviselő urat, szíveskedjék engem kihallgatni; ha őt fogja illetni a szó, kihallgatom, de most rajtam a sor, most én beszélek. (Helyeslés jobbfelol) A kimutatásban foglalt hátralékok nem csak azon időből erednek, midőn én és az előbbi kormány vezettük a pénzügyeket, hanem jobbára azon korszakból valók, mikor 1868-ban az alkotmány visszaállitattott. Vissza kellene tehát mennünk évtizedekre. Hogy mindenkor megköveteltetett-e a szükséges biztosíték, az iránt kezességet sem a jelen, sem az előbbi kormány nem vállalhat, de ha nincs biztosíték, ha a követelések, melyek kimutatvák, mind per alatt vannak, ez mutatja, hogy a kormány a lehető legnagyobb szigort fejti ki. Ez történt azon esetben is, melyet a képviselő ur felemlített. (Helyeslés a jobboldalon.) De a képviselő ur azt mondja, hogy mivel a V* rész behajtható nem volt most, a kormány tovább akar menni és el akarja engedni az egészet. Hogy ezt honnan vette a képviselő ur, azt nem tudom. Ugy látszik, nem olvasta el a jelentést, én azonban olvastam s ellenkezőleg azt állítom belőle, hogy mivel Hartstein tartozása V* részét be nem fizette, sem biztosítékot nem nyújtott, végrehajtás intéztetett ellene; ezt azonban a képviselő ur, mert előadásába jobban illett, elhallgatta. Hogy ily esetben aztán miképen lehet beszélni az államvagyon elharácsolásáról, azt ítélje meg a t. képviselőház. (Helyeslés a jobboldalon.) Sok szó volt még a bérhátralékról, de azok, a kik olvasták a zárszámadásokat, tudják, hogy 1880-ban a hátralékok 10.600,000 forintot tettek, 1884. végén 4.300,000 forintot, tehát 6,300,000 forinttal kevesebbet. Az igaz, hogy ennek egy része leírások útján törlesztetett; de nem ugy, a mint mondatott, tudniillik, hogy leíratott az egész, hanem leíratott 2.000,000 forint, a többi pedig végrehajtás és befizetés útján vétetett be. Hogy mindazon körülmények közt, melyeket említettem, tekintetbe véve, hogy vannak hátralékok, a melyek évtizedekre mennek vissza, 2 millió forint leírása nagy lenne, ezt senki sem állíthatja. Szerintem pedig sokkal helyesebb volt ezen teljesen behajthatatlan tartozásokat leírni és csak azokat tartani evidentiában, melyek behajthatók. {Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt t. ház, a még fennálló 4.300,000 forint hátralékból 3 millió Temes és Torontálmegyékre, vagyis épen azon vidékre esik, a mely köztudomásúlag Kánaán-nak neveztetett és a hol a földek ezelőtt roppant árak mellett vétettek ki bérbe. Hogy e vidéken, hol az egyik évben aszály, a másikban az árvíz pusztított, a hátralékok ne hajtassanak be teljes szigorral, épen ezen vidék érdekében áll; mert ha teljes szigor alkalmaztatott volna, az államkincstár nemcsak nem nyert volna semmit, hanem még a bérlők is tönkrementek volna. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy ez az eljárás helyes lett volna-e, méltóztassék azt a t. háznak megítélni. {Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, hogy egészen máskép lehetne eljárni, t. ház, ha elfogadtatnék Lázár Ádám képviselő ur határozati javaslata, a melyhez hozzájárulhatnak azok, kik azt helyeslik, de melyet én nem pártol h tok. {Helyeslés a jobboldalon.) A t, képviselő ur azt kívánja, hogy csak teljes jelzálogi biztosíték mellett adassanak bérbe a mezőgazdasági birtokok. No, t. ház, éne tanácsot közgazdasági szempontból köszönöm, mert ezen eljárás szerint csak a földbirtokosoknak és azoknak, kiknek telekkönyve tiszta, lehetne az államjószá21*