Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-168

1G0 1U8. ut'aüágüs üící jjtatár 2»> 1886. Az elnökségnek több előterjesztése nines. Lukács László a pénzügyi bizottság előadója: T. ház ! Van szerencsém benyújtani a pénzügyi bizottság jelentését a pénzügyministerur által a 6%-os magyar aranyjáradék kölcsönkötvé­nyekcon versi ójára vonatkozólag tett előterjesztése tárgyában. Kérem a t. házat, hogy az előterjesztést a jelentéssel együtt kinyomatni, kiosztatni és egy­szersmint intézkedni méltóztassék, hogy annak idején napirendre tűzessék. Elnök: Ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Több jelentés nines. Következik a napirend: az 1886-ik évi állami költségvetés és pedig a pénz­ügymini sterium költségvetésének folytatólagos tár­gyalása, jelesen pedig az állami jószágokról szóló czím: Rácz Géza: T.ház! Nagyon jól emlékszem. hogy a jubileumi napok alkalmával, épen mikor a lapok a tudósításokat hozták a jubileumról, ugyanakkor hozták és pedig nem függetlenségi, nem antisemita lapok, hanem zsidók bérében álló lapok, hogy a Mohi-pusztát Deutsch és társai zsidó ezégnek a magyar állam eladta. Mikor ez a modern tatárjárásnak egyik példája történt és a minister­clnök 10 éves jubileumát ünnepelte, akkor azt mondták azoknak, kik aggályaikat fejezték ki, hogy hisz utóvégre nem ajándékozhatják oda az antisemitáknak az államjószágokat: ha nem akar­ják, hogy zsidók vegyék meg, hát vegyék meg keresztények. Kezemben van egy névszerinti ki­mutatása a magyar államjószágok azon bérlőinek, kik 1000 forinton fölül vannak bérhátralékban. Én azt hittem, mikor ezen kimutatást a kezembe vettem, hogy tán a 12 röpirat egy régibb füzeié, vagy pedig az ó testamentum azon lapjai, hol a genealógia van leirva: Ábrahám nemzette Izsákot stb., (Zajos derültség) mert a füzetnek bármelyik lapját olvassuk, azt fogjuk látni, t. képviselő­társaim, hogy milyen nevek szerepelnek itt, (Hall­juk!) például Stuhl Izsák, Klein Izsák, Hartsteiu Leba, Hartstein Leba és még egyszer Hartstein Leba, Siniel Hers G-uber, Krausz Izrael, Breban Mózes, [Derültség a szélső baloldalon) Marku Smiel Viezel; (Derültség a szélső baloldalon), de akár meddig folytatom, nem hagytam ki belőle egyet sem felekezeti különbség nélkül, de még eddig mind zsidó, ifjú Káhán Léb és Modern Sája, Scheiner Mortko, Weisz Hers s Viezel Marku Smiel, Weisz Herseh, Wittlesz Honig (Derültség a szélső baloldal különböző padjain) és igy végig olvash-.tnám az egész kimutatást, melyből kitűnik, hogy a benne felsoroltak közül 145 a zsidó, tehát több mint fele a felsoroltaknak. No hát, t. ház! Itt azt látja az ember, hogy tulajdonképen előnyt adnak a zsidóknak és önök mégis fölháborodnak akkor, ha valaki azt mondja, hogy íz államjavakat egy harmad áron elhará­csolják; hát én felhozok egy gyönyörű példát. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt van Hartstein Léba; 1874-től, tehát 11 év óta, tartozik az or­szágnak s nem fizet s legújabban beadott egy folyamodványt, hogy engedjék el neki tartozá­sát, vagy legalább annak egy részét s megkapja egy negyedének leengedését s ugy látszik ebből a kimutatásból, hogy egy krajczárt sem fizet. Tehát nem egy harmadnak, hanem az egésznek elharácsolásáról van szó. (Ellenmondások jobbról.) Itt van az okmány kezemben. Ebben nem lehet kétkedni. A költségvetés tárgyalásánál felhozatott, hogy mi a nemzetiségi mozgalmak oka. T. ház, vegyük elő ezen kimutatást. Ebből láthatjuk, hogy épen a nemzetiségi vidékeken a rusznyákok, oláhok és tótok között történnek ezek. Tudjuk, hogy a rusznyákok, oláhok, nemcsak a szabadságharcz egy részében, hanem a Rákóczi­féle majdnem 10 éves harczban is velünk voltak. Az oláhok tömege, a kikhez soha sem fértek az izgatók, most kezd a magyar állameszme ellen fordulni. Honnan származik ez, t. ház? Onnan, hogy mig a németek, a kiknek régen a nóta még a tüde­jüket és májukat is emlegetve, kifejezést adott azon ellenséges érzületnek, a melylyel nem csak a kül­földi, hanem a hazai németek iránt is viseltettünk és mo?c mit látunk? azt, hogy ha a németek ver­sengenek velünk, csak a hazaszeretetben versen gének és látjuk, hogy a zsidók ezen németek közzé nem tudnak befurakodni, nem tudják Őket kifosz­tani uzsorával, hamis borral és vitriolos pálinkával, az a szegény tót azonban ennek ki van téve és a zsidó, a mig itt tüntetőleg dicsekszik németségével, oda megy a nemzetiségek közzé, a rusznyákok, tótok és oláhok közzé, felvesz mindenféle magyar nevet és fosztogatásaival a gyűlölséget a magya­rokra vezeti vissza és innen van az, hogy a magyar eulturát, melyet ott a zsidók képviselik, a nemzeti­ségek soha sem fogják megszeretni. Még egy megjegyzésem van. Tudjuk, hogy különösen Ungvár tájékáról intézte párduczos Árpád a honfoglalásra hadjáratait és most ismét azt látjuk, hogy onnan indul ki a hadjárat Magyar­ország elfoglalására. Nagyon kevés magyar család van ott, a kik ha összegyűlnek templomukban: elénekelhetik azt a calvinista kitűnő zsoltárt. „Öröködbe uram pogányok jöttének". Pánolom a határozati javaslatot. Meszlényi Lajos: T. ház! Az államjószá­gok eladása, legyenek a körülmények azok értéke­sítésére jók vagy rosszak, mindig világos bizony­sága annak, hogy az állampénztára, az állam hitele végszükségben van és az állam kénytelen törzs­vagyonához nyúlni, hogy ezen szükséget kielégítse. Tudom, hogy lehet hivatkozni az államjószágok eladásánál Olaszországra, a hol nagymennyiségű államjószágok eladása történt, hanem ott egy nagy

Next

/
Thumbnails
Contents