Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

167. országos ülés január 23. 1886. 145 a külföldinek lett dicsősége. Miként kívánhatjuk azt, hogy egy ember, a ki itt a dologgal foglalkozik, elmenjen Francziaországba és azt boldogítsa akkor, mikor ő hazánk javára akar munkálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A sójövedék czímén előirányozott 2.623,824 forint kiadás, minthogy az összeg nem támadtatott meg, azt hiszem, megszavaztatik. Ezzel kapcsolatban azonban Szalay Imre képviselő ur határozati javaslatot adott be. Mielőtt ezen határozati javaslat tárgyában szavazás által döntene a ház, a határozati javaslat fel fog olvastatni. Törs Kálmán jegyző (olvassa a Mtároxati javaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) Kérem most azokat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Öszszes bevétel 14.837,988 forint. Perköltségek. Rendes kiadások: XVI, fejezet, 25. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 35. czím.Kiadás 54,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) • Bevétel 72,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Állami jószágigazgatóságok és számvevőségek. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 26. czím. Kiadás 130,198 forint. Justh Gyula: T.ház! (Halljuk!) A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával felhívtam volt a t. ház figyelmét egy visszás helyzetre, melyet az aradi jószágigazgatóságnak azon intézkedése eredményezett, mely szerint a telepítvényes községekjegyzői, papjai és tanítói részérc adományozott földek haszonvétele bizonyos reversalisszerű szerződésekhez köttetett és a mely intézkedés alapján a telepítvényes község lelkészei, tanítói és jegyzői kiadattak a kincstári jószágigazgató önkényének, a mennyiben ugyanis a reversalisszerű szerződésekben ki volt mondva, hogy ezen földek az illető fegyelmi hatóságok mellőzésével és a felebbezés teljes kizárásával a jószágigazgató által rövid utón elvétethetnek. E táigyban azon alkalommal határozati javaslatot is voltam bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani, a melyben indítványoztam, hogy utasítsa a t.ház a pénzügyministert ezen reversalisszerű szerződések hatályon kívül helyezésére és oly intézkedések megtételére, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. mely szerint ezen földek nem a személyhez, hanem a hivatalhoz köttessenek. Daczára t. ház, hogy a ház ezen oldaláról minden kétséget kizárólag kimutattatott az a tény, hogy ezen szerződések kiadják az illető adományozottat a jószágigazgató önkényének és kimutattatott azon visszás helyzet is, melyet már előbb is voltam bátor említeni, mely szerint ugyanis az illető felsőbb hatóság mellőzésével és jogainak megsértésével önkényesen mint egy külön fegyelmi fórum a felebbezés kizárásával jogosítva van a jószágigazgató a tanítótól, paptól, jegyzőtől ezen földeket megvonni és reájuk nézve, egész jövőjükre kihatóíag megbélyegző ítéletet hozni, mégis a t. ház határozati javaslatomat nemfogadta el. A t. pénzügyminister ur azért nem fogadta el e határozati javaslatomat, mert — úgymond — ily önkénykedések nem léteznek, mert hisz, ha léteznének, akkor panaszok tétettek volna. Nem szándékozom t. ház, ezen állítás tarthatatlanságát most bővebben czáfolni és csakis egy megjegyzést teszek, tudniillik azt, hogy itt nem az a főkérdés, hogy ily önkénykedések voltak-e és hogy panaszok adattak-e be, hanem az, vájjon ezen intézkedés alkalmat ad-e annak a jószágigazgatónak ily önkénykedés megtételére. (TJgy van!) Ezt pedig, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur sem vonhatja kétségbe. [TJgy van!) Ezúttal t. ház, tisztán annak igazolására fogok szorítkozni, hogy ily önkénykedések tényleg léteznek. (Halljuk !) Tény az, t. ház, hogy a kincstár képviselői ezen adományozottakkal szemben a legméltatlanahb zaklatásokat gyakorolják. A mint egyik telepítvényes községben megindul valamely mozgalom sorsának javítása végett, a kincstár képviselői rögtön az adományozott földnek elvételével fenyegetődznek és e mértéknélküli fenyegetődzések miatt — a mint erről a t. pénzügyminister urnak tudomása is van —- már a megyei és kincstári hatóság között komoly összeütközésre is adott alkalmat. Hogy a t. ház kellő világításban láthassa, hogy mire vezet ez intézkedés, bátor leszek egy esetet előadni. (Halljuk!) A kincstár — ha jól emlékszem — még 1875-ben eladott bizonyos földterületeket közezélokra a telepítvényes községeknek kedvezményes áron, körülbelül 507ü-kal olcsóbban, mint a teljes ár. A telepítvényes községek ezen kedvezményezett áron adott földeket 10 éven át háborítlanul használták is közczélokra és az esedékes részleteket — a körülményekhez képest — pontosan meg is fizették. Mégis mi történt ? A múlt év első felében a kincstári jószágigazgatóság az ispánságok útján több telepítvényes község elöljáróságához felhívást intézett, a melyben felszólittatnak, hogy igyekezzenek reábirni a képviselő19