Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos ülés január 18, 1888. :: Mi igenis azt akarjuk, hogy azok a kérdések melyek e nemzetnek, melyek ennek az államnak ennek a nemzetnek érdekei — legyenek azok Erdélyben vagy bárhol másutt — elintéztessenek. De nem óhajtjuk és nem kívánjuk, hogy a mi qualificatiónk ahhoz méressék, hogy erdélyiek vagyunk. Ez nem qualificatio, ez lehet fogyatkozása egy egyénnek és ezen a czímen sehová eljutni nem lehet. A nemzetiségekkel mi elvagyunk, elvoltunk századokon át; lehet, hogy hibákat, tévedéseket követtünk el, de egyet a t. képviselő ur nekünk meg nem tagadhat, azt: hogy akkor is, mikor el voltunk hagyatva, mikor nem jött segítségünkre a t. képviselő ur, bírtunk annyi erővel, hogy megvédtük a magyar fajnak azon országrészt, sőt azon országrészből szivárgott ki ide a valódi nemzeties felfogás, sőt még a nemzeti nyelvis. Meg vagyunk mi bizonyos tekintetben támadva és megmondom a képviselő urnak miért, mert oly dolgokat, melyeket mindenki lát, eltitkolni ok nélkül való. Meg vagyunk támadva — nevezzük meg névszerint — a románok által. Elmondom felfogásomat a t. képviselő urnak, hogy ezen megtámadásnak mily veszélyét látom én és az elintézést hogyan gondolom. Ha a t. képviselő ur azt kérdi, hogy a megfélemlítés, vagy a megnyerés eszközét vegyem-e azokkal szemben, akik háborút indítanak a magyar faj és az állameszme ellen, az felelem: hogy sem az egyiket, sem a másikat ezéira vezetőnek nem tartom, legalább nem ugy. hogy a legközelebb jövőben sikert mutathatna fel. De van egy pont, a hol végre azon fajok egyesülni fognak a magyar fajjal és nemzettel és ez a pont Románia. T. ház! Ha valahol komoly és nagymérvű veszély fenyeget bennünket, az Oroszország, a szlavinismus. Még mi élni fogunk, midőn a szlavinismus csakugyan hatalomra és erőre emelkedik, ennek befolyása csakugyan döntő lesz Európára, midőn ezen tengernép összecsap a románok feje felett. Van nekünk egy közös érdekünk a szláv elemmel és terjeszkedéssel szemben. Az az Oroszország, mely a plevnai segítség után Bessarábiával a Duna torkolatának egyik ágát elvette és a győzelem után, melyet együtt vívtak ki, Dobrudsát adta kárpótlásul, megmutatta Romániának, hogy mi az, a mit az oroszoktól várhat és meddig mehet ő vele együtt. Mi terjeszkedő hatalom, terjeszkedő' állam nem vagyunk. Mi a Balkán félszigeten az államok alakulását a fajok törekvését szabadságuk és érdekeik megvédésére a maga keretében elő kell, hogy mozdítsuk, sőt azt támogatnunk kell. Ha ez igy van — és irányzat érvényéül — felfogja minden román ezt fogni, hogy az a veszély, a melyet ő itt hisz benn az a veszély, mely faja ellen indíttatik, az csak kívülről az oroszok, a szlávok KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. részéről jöhet (ügy van! Ügy van! jobbfelól) és ha a veszély bekövetkezett, akkor az ő statusok fog ezen szláv tengerbe elmerülni és csak azutánjöhet kérdésbe, hogy vájjon mi következünk-e, mert nekünk e két módunk van a halálra — uraz, egyiket sem választanok — nekünk halált hozhat Oroszország és azt hozhatja Németország, no inkább az utóbbi államnak hódolnánk akkor is. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Nem; egyiknek sem!) T. ház! Az agitátorral megbékülni, őfe kielégíteni nem lehet. De hogy van ez a másik nemzetiséggel, a melylyel szintén mi nem folytatunk harczot, hanem folytatnak ők mi velünk. Legelőször egyet rectificalnom kell, (Grünivali Béla félé fordulva) mit a t. képviselő ur mondott. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy arra soha sem tudott esetet, hogy bármiféle ilyen cultur-egylet az illető államban élőkre való tekintetből alakult volna valaha s a mikor itt közbeszólásképen azt mondom, hogy a Schul vérein ; azt mondotta a t. képviselő ur, hogy hiszen a Schulverein sem Németországra alakult. Bizony Németországra alakult az és a Schulvereinnak működési terrénuma épen ugy megvan Poroszországban és missióját ott épen ugy végzi, mint a hogy hiszi, hogy van missiója és akarja végezni mi nálunk, az úgynevezett szászföldön. Hát ebben a kérdésben akkor, a mikor az 1867-iki kiegyezés után az erdélyi unió elintéztetett, ugy látták, hogy a szászoknak az autonómiájuk fentartása, a román felszabadult nmbitióknak kielégítésére és a székelyeknek a kis üstöket: kell adni ez n három kérdés az, a melynek megoldásával Erdélyt pacificalni lehet és meg lehet az uniónak nyerni. Hát ez egy nagy tévedés volt. Azok a kisüstök, azok egyáltalán ép oly kevéssé voltak fentarthatók, mint a milyen kevéssé fentartható egy statusban egy külön status. Ha egy fajt nem a közérzület, nem a nemzethez, nem az államhoz való ragaszkodás, hanem privilégiumok köthetnek, csak egy nemzethez. Az egy olyan talaj,amelyre nekünk lépnünk nem lehet, mert ez a felbomlásra vezet, mi pedig a felbomlásnak barátai nem lehetünk. (Helyeslés jobbfelől) Ebből származik az a nagy háború, a melyet a szászok ellenünk viselnek. De arra egyetlen példát a szászok fel nem tudnak mutatni, hogy mi a német fajjal szemben, mint fajjal szemben, aggressive léptünk volna fel; azt meg nem tudják mutatni, hogy velük szemben, akár a közgazdasági, akár a kereskedelmi téren háborút akartunk volna provöcalni; de azt mi megtudjuk mutatni, hogy gyűlöletük és elkeseredésük — melynek indokait most ezúttal nem keresem — oda vezeti őket, hogy egy példával, a mely az egészet illustrálja, élhessek, oda vezeti őket, hogy embereik, szakembereik azok német, franczia, idegen fajok irodalmával, culturájával foglalkoznak, a