Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

167. országos ülés január 25. 1886. jgg Tibád Antal jegyző (olvassa a bizottság jelentését és a deczember havi pénztári kimutatást). Elnök* Ha nincs észrevétel, a jelentést elfogadottnak, a költségvetést pedig megszavazottnak jelentem ki. Most méltóztassék meghallgatni a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját, hogy az hitelesittetvén, az összegek folyóvá tétessenek. Tibád Antal jegyző (ohassa a jegyzőkönyv ide vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel, hitelesíttetik. Következik az 1886. évi államköltségvetés s különösen a pénzügyministerium költségvetése tárgyalásának folytatása. És pedig a dohánytőzsdék. Tibád Antal jegyző (olvassa): Dohányjövedék. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 22. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet, 32. ezím. Kiadás: I. Dohányjövedéki központi igazgatóság 80,064 frt. B. Andreánszky Gábor: T. ház! Őszintén megvallom, hogy nem szólaltam volna fel e tételnél, ha tegnap Grulner t. képviselőtársain különösen nem figyelmezteti a t. házat e tárgy kiváló fontosságára s egyszersmind beszédjében oly dolgokat nem érint, melyekkel egészben egyet nem érthetek. (Halljuk! Halljuk!) Panaszkodik a t. képviselő ur, mily kegyetlenül bánnak a dohánybeváltási tisztviselők az állam részére való termelőkkel, ngy hogy ezek az exportra való termelésre kívánkoznak. Meg kell vallanom, hogy saját tapasztalataim némileg ellenkező állításra jogosítanak, községek és egyesek, kik az export számára termesztenek, folytonosan ostromolják a képviselőket és más befolyással gyanúsított egyéneket, hogy csak az állam váltsa be a dohányukat. így tavaly 2 egészen ismeretlen földmíves Pestmegyéből, tán épen a t. képviselő ur kerületéből, beállított hozzám és fölkért engem, indítványoznám a házban venné át az állam a kivitelre szánt dohány közvetítését, ez nagy haszonnal járna neki, a termelők pedig nem volnának kitéve a legnagyobb zsarolás- és igazságtalanságnak a kereskedők, ezen dohány-phylloxerák részéről. (Elénk derültség.) De tessék csak nyugodtan megfontolni, képzelhető-e, hogy egy dohánybeváltási tiszt, kinek nincs haszna abból, ha olcsóbban classificalja a dohányt, jobban leszorítsa annak árát, mint a kereskedő, kinek minden knvjczár, a melyet le alkudhat, százakat jövedelmez és kivel szintén nem concurrál senki, mert az illető exporteurök elég fajrokonok, hogy egymással az adandó árra car telit kössenek, (ügy van! a hol és halközép némely padjain.) Kérem a t. pénzügyminister urat, kegyeskednék elolvasni a t. ház épülésére azok névsorát és pedig felekezeti különbség nélkül, kik kiviteli engedélyivel birnak, én négyet tudok : Schosberger Henrik, Schosberger Zsigmond, M. L. Herzog, Grompertz. (Derültség). Maga a monopólium iszonyú igazságtalanság; némely vidéknek ad dohányültetési engedélyt, más vidéknek pedig nélkülöznie kell. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Kerületem több községe felkért, eszközöljek nekik ültetési engedélyt. Hogy magyarázhatnám nekik i.nnak igazságos voltát, hogy mások nyernek ily engedélyt, ők pedig nem? (Halljuk! Halljuk!) De ha már az állam nem tudja nélkülözni a monopólium jövedelmét, miért hajtson az még kivüle 4—5 nagykereskedőnek aránytalan hasznot. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Már 1848 előtt az ausztriai monopólium volt sok magyarországi nevezetes zsidó család gazdagodásának kútforrása. Mennyivel inkább lehet az mai napság, midőn 5 — 6 nagykereskedő kényekedve szerint monopolisalja a kivitelre szánt dohányt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy egészséges áramlat vezette okvetlen az enquétet abbeli tanácsadásában, hogy az állam az egyedárűság hasznát maga húzza egész terjedelmében. Az államnak nem lehet hivatása, hogy néhány nagy czéget boldogítson a nemzet rovására. G-ulner t. képviselő ur hivatkozott a dohánytermelők érdekére. Én a jelenleg fennálló rendszerben csakis a kivitelre jogosított kereskedők érdekeinek túlságos kedvezését látom. Nem hazafiságból, hogy inkább az államnak adózzanak, minta zsidónak; de keserű tapasztalások nyomán alig lesz termelő, ki már mindkét részre termelt és ne találná, hogy jövedelmezőbb az állam részére termelni. Azt mondja Gulner t. képviselőtársam, hogy ha beszüntetik az exporteureket, az államnak nem lesz concurrense. Én nem képzelhetek monopólium mellett hathatós concurrentiát, hisz ha az államnak veszélyessé kezd válni egyik vagy másik exporteur concurrentiaja, minden perczben beszüntetni azt van elég hatalma. Ellenzéki létemre elég igazságos vagyok elismeréssel lenni a kormány iránt, ha az valami nézetem szerint is helyeset cselekszik, annál is inkább, miután nagyon ritkán van reá alkalmam. Én egy ily helyes eljárásnak tartom, hogy a kormány továbbra meg nem akarja osztani néhány zsidó lüillomossal azt a hasznot, mely a nemzet oly nagy áldozatával jár. Feltéve természetesen, hogy a kivitelre szánt dohánytermelést szűkebb határokra nem szorítja, sőt azt fejleszteni és kiterjeszteni fog igyekezni; különösen figyelmébe ajánlom azon szőlővidékeket erre nézve, melyeket a phylloxera elpusztított Magának a monopóliumnak elvbeli ellensége lévén, a tételt magát el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ezen tételnél a tegnapi