Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

130 166. országos ülés január 22. 1886. t. ház, azt, hogy azon eredmény, melyet a pénzügyminister nr a dohányjövedékből eredő jövedelemnek folytonos és a dolog természetében rejlő fejlődéstől remél, nem várható s igy ebbeli reménye nem alapos; mert az emelkedés, haladás, mint épen a 1882. és 1883. évi eredmények mutatják, be nem következett s igy a pénzügyminister nr azon számítása, hogy az eredmények fokozódni fognak, az én szememben legalább illusoriusnak látszik, illusoriusnak látszik azért, mert azt a 1882. és 1883. évi eredmények már tényleg meg is czáfolták. (Igaz! Ugy van! a balés szélsü baloldalon.) De hát, t. ház, egy kis tételből, a mire a pénzügyi bizottság saját jelentésében is constatál, hol a beviteli és termelési engedélyilletékekre előirányoztatik 400,000 frt, tehát 55,000 forinttal több, mint a mennyi a múlt évi előirányzat volt, e kis tételből bátor vagyok azt következtetni, a mennyiben igaz az, hogy, a mint a t. előadó ur szívességéből informálva vagyok, az 1884. évben beültetett terület az 1883-ban beültetett területnél a kincstári termelésre 1,376 katastralis holddal tett kevesebbet. Tehát itt hanyatlás mutatkozik, itt nem tudom magamnak másként megmagyarázni a beviteli és termelési engedély-illetékeknek 1886-ra 55,000 frttal való emelését, minthogy ezt a termelésnek másutt, minthogy nem tudom, mert részletes adataim nincsenek, ezt zárjel közt jegyzem meg, a külkivitelre szánt nagyobb termelésből befolyandó nagyobb engedély-illetékek után reméli. Én nem érthetek mást alatta, minthogy vagy a beviteli illetékek emelkedéséből várható a többlet, de ezt részletesebb adatok hiányában nem tudom (Ellenmondások a jobboldalon) s a pénzügyminister urat épen ezért vagyok bátor felkérni s lesz is alkalma felvilágosítást adni és én nagyon szívesen elfogadom a rectificatiót s a megnyugtató tájékoztatást, vagy, a mint mondám, a külkivitelre szánt termeléstől várja azt a pénzügyminister ur. T. ház! Én ebből azt következtethetem, hogy a külföldi kivitelre való nagyobb termelésre irányul a figyelem. És ez nagyon természetes, három okból. Egyik ok t. ház, az, hogy — ne csináljunk belőle titkot, a mostani kezelés mellett többé-kevésbé nemcsak ki van szolgáltatva az egyes termelő az illető dohánybeváltással foglalkozó közeg önkényének. Körül vannak ugyan irva a szabályok, hogy micsoda orvoslást vehet igénybe az illető, de én hivatkozom mások tapasztalatára, de a saját magam tapasztalatára is, hogy még legszerencsé sebb az, ki legnagyobb Jelki nyugalommal képes belenyugodni a beváltó tisztviselő első kijelentésébe ; mert ha az ellen felszólal, hogy nincsen megelégedve és bizottság kiküldését kéri, az még rosszabbul jár a véglcszámolásnál, ugy hogy a dohánybeváltás alkalmával a termelő — mint mondám — ki van szolgáltatva az illető hivatalnok kénye-kedvének. Ez az egyik ok, a miért ilyen nem kedvező jelenség mutatkozik az utóbbi időben, hogy különösen a nagyobb termelők a külkivitel részére termelnek. A másik szintén lényeges ok az, a miért a külkivitelre való termelés felé hajolnak a gazdák, abban található, hogy a kereskedőktől a lehető legkönnyebben és legolcsóbban kapják a kölcsönt, holdankint 4V2, 57a, legföljebb 6 h kamatra, felosztva a termelési évekre, tudniillik 3—4, vagy két évre, de leginkább 3—4 évre. Ez ma a legolcsóbb kölcsön, mert ennek fedezete ki ki van jelölve a beszállítandó dohányban és felmondhatlan kölcsön, mert csak akkor válik esedékessé, mikor a dohány beváltás alá kerül. Ez a másik oka, hogy a mi tőkeszegény gazdaközönségünk a külkivitelre termel. A harmadik ok az az általában elismert közgazdasági indok, hogy midőn a kalászos növények jövedelme mondhatni a minimumra szállott alá, a gazclaközönség azt vette észre, hogy van egy czikk, a mely még ma is kifizeti magát. Éltekintve attól, hogy egyik legjobb elő-növénye a cerealiáknak a dohány, jövedelmezőségtekintetében még ma is tűrhető. A pénzügyminister ur saját helyzeténél fogva, mert a dohányt nem tudja elhelyezni, ha nagy dimensiókban termeltetik, nem adhat annyi engedélyt, a mennyire szüksége volna egyik vagy másik gazdának vagy vidéknek. Ez bennfekszik magában a beryzetben; azért azok, a kik felismerték a dohánytermelés előnyeit, külföldi termeléshez fordulnak, mert ott dohánytermelési engedélyt kaphatnak, a mennyit akarnak. Ennek a következménye az, hogy sok vidéken a termelők, főleg a nagyobb termelők közül igen sokan a külkivitelre termesztenek. Már most az igaz, hogy a külkiviteli kereskedő — a mint azt sokszor szemükre hányták — nagy nyereségre dolgozik. Hogy ez a nyereség megérdemelt vagy meg nem érdemelt-e, azt én kutatni hivatva nem vagyok. Az üzlet, melyet ők folytatnak, az 1868: XIV. és az 1876: IV. törvényczikkeknek azon szakaszain nyugszik, melyek a dohányt külkiviteli tekintetbenn is alkalmas kiviteli czikknek qualifiealja. De a t. minister ur az utóbbi időben, mióta azt az enquétet megtartotta, melyben a dohány jövedelmezősége felett tanácskoztak, bár határozottan még nem nyilatkozott czélzatai iránt, ugy látszik, egy nagy, egy gyökeres reformot akar előidézni a dohányjövedék kezelésében; és ha hitelt lehet adni a kiszivárgott híreknek, ugy látszik, hogy a külkiviteli kereskedést a kereskedő világ és az egyes termesztő részéről egészen meg akarja szüntetni s ő maga akar, mint állam, a kereskedő szerepére vállalkozni. A t. pénzügyminister ur — mondom — nem