Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

162. országos ülés január 18. 1886. j egy nemzetben nincsen meg: akkor nincs a képviselő urnak olyan intézménye, melylyel az önként sirba hullani akaró nemzetet fentartani lehessen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy mennyire nemzet, és faj ellenes a politika az administratióban s hogy mennyire gyenge az ország mindenben, mit az államnak kell teljesítenie, kitűnik onnan, hogy épen azért állottak elő a eulturegyletek, hogy a nemzeti missiót teljesítsék, melyet az állam teljesíteni nem tudott s ezek létesülése a legnagyobb bizonysága annak, hogy az állam a maga missióját nem töltötte be. Beszédének ezen részében azt a példát hozta fel, hogy szigeten képzeli magát, melynek központján hatalmas épületek emeltetnek ugyan, de partjait a hullámok mindinkább szűkebbre mossák. Méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy legelőször is a szigetre reflectálják. Szíveskedjenek csak visszatekinteni 1867-re, vagy az ez előtti időre. Hol volt ekkor annak a szigetnek a központja, melyen a képviselő ur szerint is meglehet most állani. És ma van-e csak egyetlen egy ember is, a ki mint régebben tették, el birná vitatni a magyar fajtól az ország fővárosát, a hová most minden magyar állampolgár szabadon teheti be lábát? Óriási haladás ez faj tekintetében; itt missiót telj esi tett nem a kormány, hanem a magyar nemzet; teremtett magának hatalmas és hazafias fővárost, melynek, midőn a magyar társadalom először actióba lépett, csak kövei voltak meg. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Méltóztassanak nyugodtan lenni; hiszen nem a kormáuy érdemeiről, hanem a nemzetéiről beszélek ! Azt mondja a t. képviselő ur, hogy e szigetet mi szűkebbre vontuk. Hát lehet t képviselő ur, hogy e sziget partjain veszélyes hullámok mutatkozhatnak : de ha a t. képviselő ur igazságos akar lenni, be kell vallania, hogy bejárhatja ez országot egyik végétől a másikig és nem fogja azt találni, hogy az a talaj, melyet a nemzet magáénak nevez, fogyatkozott volna. Nem fogyatkozott, de inkább szélesbedett. Oly megyékben, oly városokban, honnan ezelőtt 20—25 évvel száműzve volt a magyar szó, most az cseng felénk. Es bármit is mondjanak, bármily megbélyegzéseket is süssenek általában véve az idegen ajkú fajoknak homlokára, mégis vannak közöttük egyesek, a kik hazafias érzületüket most is híven megőrzik. De ha valami megmozdította a magyar faj ellenségeit, akkor az ama nagy siker volt, melyet a magyar faj szempontjából e nemzet elért, (ügy van! jobbfelől.) Az a kétségbeesett háború, mely most az állam ellen megindittatott, azt mutatja, hogy csakugyan megismerték fajunknak erejét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalomr mai culturegyletekröl is szóljak. En hiszek a culturegyletek létjogosultságában és meg vagyok arról győződve, hogy missiójukat be fogják tölteni. És megmondom azt is — meglehet, hogy tévedek — miért jöttek azok létre. Létrejöttek azért, mert a magyar társadalom felismerte, hogy faji szempontból is nagy és nehéz feladat vár reá; felismerte, hogy e feladatok megoldására nem az állam erejét kell igénybe vennie, hanem a társadalom ama hatalmánál fogva, melyet az államra is gyakorol, magának kell kezébe vennie az ügyet. (Helyeslés.) Hiszen itt a pártszenvedélyek sugalma alatt, midőn egymással szemben beszélünk, még ezen kérdésekben is pártállásunk által sugaltatjuk magunkat — a képviselő ur is épen ugy mint én — Grünwald Béla: Ennem! Horváth Gyula: Majd meglátjuk! ítéljenek fölöttem mások, én megnyugszom. T. ház! Kellett valahol szereznünk egy talpalattnyi talajt, hol a képviselő ur és én vállvetve együtt dolgozunk, együtt keressük ki az eszközöket, melyek fajunk megerősítésére, államunk megszilárdítására szolgálnak.És ezen talaj az én nézetem szerint meg van találva a culturegyletekben. Ha ebből a pártügyeket a vallásfelekezeti és más olyan dolgokat, melyek mindenüvé beférkőznek, kizárjuk, ha birunk elég erővel és hatalommal, hogy kizárjuk, ha e kizárás csakugyan sikerül, akkor a cultur-egyleteknek meglesz a maguk missiója. Én a eultur-egylet missiója közé soha sem fogom sorolni azt, hogy aggressive lépjünk fel a különböző faj okkal és nemzetiségekkel szemben. (Általános helyeslés.) Sőt a magyar állam érdekében levőnek látom, hogy egyetlen egy faj, nemzetiség se legyen ezen országban, mely a magyar állam által magát, mint fajt, mint nemzetiséget veszélyeztetve látja. Hanem igenis aggressive fogunk fellépni — és azt hiszem, itt együtt leszünk a képviselő úrral — hogy a hazafias irányt, az állameszme iránti ragaszkodást minden rendelkezésünkre álló eszközzel, buzdítással és persuasióval azok közé is bevigyük, kik ma magukat az állam, a haza elleneinek vallják nyíltan vagy titokban. És t. ház, méltóztassanak megengedni, hogy én, a mire előbb beszédem elején refiectáltam, egy bizonyos consequentiát kivonjak abból is, a miből a képviselő ur nem vonta le a consequentiát, tudniillik, hogy az 1867-iki kiegyezés a magyar faj és a német faj közt Ausztriában mirefog^ vinni. Erre nézve saját nézetemet mondom el. Én nem tartom örvendetes jelenségnek sem a magyar államra, sem a monarchiára nézve azt, hogy kellő garantiákat nem birunk az iránt, hogy ha Ausztria felbomlik, ha az osztrák tartományok szétbomlanak, akkor a monarchia nem fog-e csak geographiai fogalmat képezni és semmi egyebet. Arra, hogy a monarchia missiójának megfeleljen, szükséges, nemcsak hogy a magyar államban bent,,