Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

4 162. országos ülés január IS. 18S6 boldogok, jókedvűek, játszanak szembekötősdit és bujóskát. {Derültség a szélső haloldalon.) E regény az ur születésének 1875-ik évében veszi kezdetét, midőn az ország confusióban lévén, fiisiót csinál hőse magasan s a nép bizalma által körülvett zászlóval, melyen egy mérleg egyensúlyt mutat, vonul a törvényhozási terembe, nehéz munkára vállalkozott, de bizik benne csaknem mindenki, hogy czélját éri. Könnyebb nehéz dolgot egy kabátban tenni, mint nagyon felöltözve, azért ezifra magyaros bihari szűrét az első szegre akasztja (Derültség a szélső baloldalon) és elismerem, roppant genialitás, szorgalom és kitartással éveken át dolgozik, talán legjobb szándékkal czélján. A milliók könnyen mennek, nehezen jönnek, a nemzet kezdi ismerni a fusiót, de a fizetésnél confusióba jön, 10 év múlva trombita, síp, dob, szabadelvű dalegylet énekel dieséneket, melynek refrainje: Tiszán innen Tiszán túl helyreállt az egyensúly (Élénk derültség szélső a balon) s a pénzügyminister ur a jubileum dicső napjaiban fejezi be a számadást, melynek refrainje pedig az: most pedig az igeneket várom, arra, hogy kétszer kettő az három. (Derültség a szélső baloldalon.) Bocsánatot t. ház, hogy talán e komoly tárgynál triviális egy kissé a hang, melylyel beszéde- | met kezdem, de hisz elég szomorúan világíták meg pénzügyünk helyzetét Helfy, Horánszky i Enyedy Lukács t. képviselőtársaim. Prileszky t. barátom kedélyessége tudott csak bennünket jobban hangolni a túloldalról, a ki megörvendez- j tetett bennünket azzal, hogy ha innét támadjuk a j budgetet, a magyar papírok 2—3%-kal rögtön felmennek; mi ezt elismerjük, mert azt hiszszük, hogy látja abörse, hogy van ez országban még hatalmas ellenzék, mely a rossz gazdálkodásnak akar s majdan tud is gátot vetni s ezeknek a papíroknak még jövőjük lehet talán, ezért mennek fel. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) De az is furcsa, hogy tegnapelőtti beszéde óta t. képviselőtársamnak a berlini börse-lapok a börséről azt irják: a ingvar értékek lanyhák. (Derültség a szélső baloldalon.) Egyet nyilatkoztatott ki, melyet örömmel kell fogadnunk, hogy ezen alapon menni és háztartásunkat rendezni nem lehet s ha nem csalódom, belátta ő is azt, hogy azon épület, mely stílyed, sem ideig-óráig tartó vakolás, sem új tetőzés, sem tatarozás által fenn nem tartható, magát \ az alapot, a fundamentumot kell újra rakni, (Helyeslés a szélső baloldalon) ki kell szedni azon porladozó téglákat, melyekre talán a legjobb akarattal irták az 1867 : XII. törvényezikketés helyébe kell tenni Magyarország önállóságának és függetlenségének erős talpkövét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon kérem különben, iparkodjék ez eszmét, hogy ezen alapon a hínárból kigázolni nem lehet, pártjánál terjeszteni, páftunk köszönettel veszi. T. ház! Chablonszerfí talán önöknek, midőn e padokról minden évben felhangzik a jaj szó a nép nyomoráról, az adók nagyságáról, közgazdaságunk pangásáról, az ipar fejletlenségéről, a népnevelés elmaradottságáról, közigazgatásunk ázsiai állapotáról stb. Ha itt mondjuk el azokat, nem egyebek unalmas phrasisoknál, szalmacséplésnél, bombasticus kijelentéseknél, ha künn mondjuk el. már akkor izgatás, a népnek bolondítása, a nemzetiségekkeli együtt korteskedés, mint a ministerelnök ur mondja. (TJgy van! a szélső baloldalon). Legyenek önök meggyőződve, hogy mi nem szorultunk a nép izgatására. Midőn önök a budget beruházásait dicsekvőíeg emlegetik, elfeledik, hogy inig egyfelől ruháznak, másfelől vetkőztetnek, (Derültség és helyeslés aszélsőbaMdalon) hogy migegyfelől palotákat építtetnek, másfelől kunyhókat döntenek össze, mig a szükséghez képest vakandokokat kopogtatnak szóval, máshelyt koszorús költőjük tágabb hazáról beszél s arra iszik, nem mi izgatunk, ha egyáltalán arról lehet szó, de izgatnak azok, kik e bajok teljes tudatában a hatalom eszközeivel rendelkezve, azokon segíteni, nem mondom, nem akarnak, de legalább is nem tudnak. Nincs komolyan gondolkozó politikus, ki állítni merné Maróthy szerint, hogy pénzügyeink ma jobbak mint 75-bi.n voltak, nincs ki állítná, hogy nemzetiségeink nyugodtabbak mint akkor voltak. És itt nem fogadhatom el azt az argumentumot, a melylyel 1875 védelmére 1848 al felel a ministerelnök ur; azt eléggé megezáfolta Beöthy Ákos t. képviselőtársam. Nem fogadhatom el azt az argumentumot sem, a mely Mileticsről és társai izgatásáról szál, mert igaz, hogy egy nemzetiségekkel biró országban voltak és mindig lesznek egyes izgatók, de tény, eltagadhatatlan tény az is, hogy a legutóbbi tiz évben ezek az egyesek aspiratiói egész nemzetiségi testületekre ragadtak át, a nemzetiségek nagy része van már saturálva ezen eszmékkel, pedig ha a vakondok-kopogtatástól olyan nagyon félnének, már nem lehetett volna Hermán Ottó barátomnak azt a mappáját is felmutatni, a mely a legnagyobb bizonysága annak, hogy ezen vakondokok nem félnek olyan nagyon a ministerelnök úrtól, mert annak saját őseitől öröklött geszti virtusát is átturták Oláhországba. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha még kételkednék valaki, t. ház, hogy nemzetiségi politikánk javult, ugy csak arra kérem fel tisztelettel az összes házat, méltóztassék a magyar tengerpart gyöngyére, a milliókat elnyelő Fiúméra az utóbbi napokban egy tekintetet vetni és látni fogják, hogy ott, a hol 1875 előtt nem is ismerték ezt a szót, mai nap a nemzetiségi izgalmak hangosak. Hosszá idő tiz év; e tiz év alatt nem adott az