Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-138

54 138. országos ülés október 15. 1885. ségvetést a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés jóbhfélol.) Madarász József: T képviselőház! Tudom ugyan, hogy a mit a t. pénzügyminister ur itt mond és óhajt, azt az erős kormánypárt, mely nagy többségben van e házban, természetesen helybenhagyja. Ha tehát mégis felszólalok, vegye a t. pénzügyminister ur okául annak, hogy én legalább abból, hogy a t, pénzügyminister ur már a múlt ülésben, midőn kijelentetette, hogy be fogja adni a költségvetést, ezt előterjesztette és akkor ez ellen nem szólt senki, ezt at. pénzügyminister ur indokul ne tulajdonítsa el; mert eltekintve attól, hogy sokszor a ház zaja közt ily kitételeket nem is hallhat mindenki, igen sokan lehetnek, kik az akkori kijelentésekre nem tartották szükségesnek véleményüket kimondani, hanem fentartották akkorra, mikor ez előterjesztetik. Tudom tehát, hogy hiában kérem a t. pénzügyminister urat, hogy a mit most tenni nem óhajt, tegye meg, vagyis nagy vonásokban ismertesse meg az ország pénzügyi helyzetét, a kormánynak programmját Magyarország pénzügyi helyzetének lehető helyreállítására nézve. De hát én ez okból nem támadhatom meg a t. pénzügyminister urat és a t. kormányt, mert Í867 óta tudom, hogy a magyar kormány és a magyar pénzügyminister nem követheti azt a programmot és azt a politikát, mely Magyarország pénzügyi egyensúlyának helyreállítására vezetne. 1867-ben megvetették, megteremtették önök azt az alapot, a mely alapon üljön oda azon bársony székekbe Kossuth vagy bárki más, nem tehet mást, mint folyton azon lejtőn gurulni lefelé, a mely lejtőt 1867 óta szerencsétlenségünkre a tények igazoltak. Tehát én azt nem követelhetem, hogy a t. kormány politikáját és programmját tárja elé, hiszen meg van esinálva az 1867-iki kiegyezésében, hogy Magyarország érdekei az osztrák tartományok érdekeinek alárendelvék. En most csak azért szólaltam föl, mert a lapokat olvasván, értesültem legalább nagyjából az osztrák tartományok birodalmi ülésében történt pénzügyi előterjesztésről és ott — a mint hallottam — a föld sokkal kevésbé van adóval megterhelve, mint Magyarországon. Meglehet, valótlan ez; adja Isten, hogy nálunk kevésbé legyen. Azt hallottam, hogy ott egyenes adókkal nem sújtatik annyira a nép, mint Magyarországon, hanem leginkább közvevett és fogyasztási adók vannak, a melyek pedig a nép jólétére mutatnak, a melyek leginkább adják^meg az országnak a megkívántató költséget. Én tehát csak azt óhajtom, hogy ha már nem teljesíti a t. pénzügyminister ur előadott indokoknál fogva ezen — azt nem mondhatjuk, hogy nem alkotmányos — de sőt nagyon is alkotmányos kötelességét, ez alól a kormánypárti többség | felmentheti a t. pénzügyminister urat, de az ellenzék, ha az alkotmányt tisztelni akarja, fel nem mentheti, máskorra legalább legyen szíves a t. pénzügyminister ur, hogy ezen alkotmányos szokástól ne térjen el. Most pedig csak azt kívánom a t. pénzügyminister urnak, hogy adja isten, hogy majd midőn itt e házban a költségvetést kifejti — és tudom, hogy az én állításom ellenében azt véli, hogy a kormánypártnak van politikája és programmja, a mit mi természetesen nemcsak nem hiszünk, hanem be is bizonyítottuk, hogy tényleg, a számok összevetése nélkül az csak gondolat, hogy a rendes kiadások és a rendes bevételek közt az egyensúly helyre van állítva — sokkal kedvezőbb alakban mutathassa be Magyarország pénzügyi helyzetét, mint a hogy az a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyi helyzeténél mutatkozik és ne csak papíron, hanem a valóságban is kedvezőbb legyen a magyar állam pénzügyi egyensúlya, mint van ez oda át. Tisza Kálmán ministerelnok: T. ház! Igen röviden csak arra kívánok reflectálni, a mi a t képviselő urak figyelmét kikerülte, hogy mi történt a múlt szombati ülésben. (Halljuk!) A múlt szombati ülésben, midőn a t. elnök ur a mára kitűzött ülés megtartását indítványba hozta, felszólalás történt, hogy nem helyes a képviselőket a nélkül, hogy ülések volnának csütörtökig, mintegy itt maradásra kényszeríteni. Akkor ezen felszólalás folytán azt voltam bátor nyilvánítani, hogy ez nem is szükséges, mert hogy a kormány előterjesztéseire lehet ülést tartani, az már el volt határozva; most pedig a mai ülésben a költségvetés is egyszerűen fogván benyujtatni, nem fog más történni, mint a más kórmányi előterjesztésekre nézve. Nem hallgatólag, nem zajban, hanem egyenes felszólalás folytán történt ez, azon ülésben az is ki lévén mondva, hogy a delegatiók ülésezésének befejeztéig tárgyaló és határozó ülés nem fog tartatni, ma nem is lehet szó arról, hogy a többség felmentse vagy fel ne mentse a pénzügyminister-t az esposé megtartása alól. Különben, miután én hivatkoztam arra, a mit Szilágyi Dezső képviselő ur felemlített, hogy ellenzéki részről egy képviselő rosszalta, hogy olyankor tartatik az exposé, mikor hozzászólni nem lehet, tartozom ismételni azt, a mit a t. pénzügyminister ur már mondott, hogy nem egyes képviselők részéről, nem egyszer, hanem ismételve újabban pénzügyi bizottságban, hírlapokban folytonosan vitattatott ez a thema. De nem azért mondottam — mert ebben igaza van Szilágyi képviselő urnak — mintha ez döntő argu- / mentum lenne arra nézve, hogy soha ne lehes- / sen exposét ilyenkor tartani, de mondottam azon szempontból, hogy miután ily megtámadásoknak