Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-137
50 137. orszsigos ülés október 10. lSg. bál-és szélső baloldal némely padjain.) Ennek köszönhetjük Magyarország fennállását, ennek köszönhetjük azt, hogy néhány év múlva Magyarországezredéves fennállását fogjuk megünnepelni. ThalyKálmán: Árpádnak köszönjük! Nem kell meghamisítani a történetet! {Helyeslés a szélső \ balon. Zaj és derültség. Halljuk !) Komlóssy Ferencz: Ha valaki van hivatva t. ház, méltányolni szent István király érdemeit, ugy a t. ház, mint törvényhozó testület az, mely törvényhozó testület mintegy őre azon keresztény eszméknek, melyeket ő letéteményezett, (Ugy van! a hal- és a szélső bal némely padjain) mert csak ezen keresztény nemzeti eszmék alapján tehetjük Magyarországot nagygyá, annak népességét boldoggá. (Ugy van! a bal- és szélső bal egyes padjain.) Én, mint a mérsékelt ellenzéki antisemita párt tagja, (Nagy derültség) kötelességemnek tartom ez alkalommal a ministerelnök urat, illetve a cultusminister urat megkérdezni, hogy mily stádiumban van azon ügy, mely néhány év előtt már az országgyűlés elé került, de nem tudom mi okoknál fogva halasztást szenvedett. Tudomásom van arról, hogy a t. kormány igenis nagy jóakarattal nyúlt ezen kérdés elintézéséhez, de nem tudom csodálkozásomat eltitkolni a felett, hogy találkozott azon időben a tiszánínneni superintendentiának egy kiváló műveltségű tagja, ki a cultusminister ur leiratára azt válaszolta, hogy igenis, azért nem hajlandók ők szent István napját törvény útján megünnepelni, miután ők a szenteket nem imádják. Thaly Kálmán: Bizony nem! (Nagy derültség.) Komlóssy Ferencz: Nem tudom, ezen csodálkozzam-e inkább, vagy pedig a t. cultusminister urnak akkori magaviseletén, a ki vagy nem tudta, vagy nem akarta megmondani azt, hogy igenis mi katholikusok sem imádjuk a szenteket, hanem tiszteljük (Ugy van!) s bizonyára e tiszteletnek nagyobb értelme van, mint annak a tiszteletnek, melylyel a liberálisok holmi Garibaldik vagy mások iránt viseltetnek s e tiszteletet még ingökre és csizmájukra is kiterjesztik. T. képviselőház! Óhajtom, hogy a keresztény magyar nemzetnek legyen nemzeti ünnepe azért, hogy legyen egy nap, melyen a keresztény felekezetek kezet fogva nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát és védekezzenek a zsidóság és szabadkőművességgel szemben, a mennyiben a tapasztalat mutatja s a „Kelet" czímfí lap leleplezései illustrálják, hogy a szabadkőművesség a zsidósággal szövetkezve belehatol a t. házba is és quasi domináló szerepet foglal el. (llosgás jobbfelöl.) Óhajtom egy általános nemzeti ünnep létrehozását, a melyen a keresztény felekezetek egymásnak kezet nyújtva, felekezeti féltékenység nélkül közös erővel munkálkodjanak a pogánynái pogányabb zsidó-szabadkőmííves áramlat ellen. És ha ez lehetséges t. ház, inkább lehetséges most, mint ezelőtt pár évvel, hogy ha a zsidóság nem állana ellen a ministerelnök ur akkori intentiójának. Midőn ezen szabadkőműves-zsidó áramlat, mely a hosszú napot oly magasztosán ünnepelteti meg, hogy kormánypárti lapok egész hasábokat tudnak irni a zsidók busgolkodásáról, midőn a zsidók a hosszú napot oly buzgón ünnepelik meg, hogy a „Nemzet" t. szerkesztősége egy hordárra sem tud akadni egész Budapesten, ép akkor azt látjuk t. ház, hogy a zsidóság profonálja a keresztény ünnepet, szent István napját és baromi munkát végeztet keresztény rabszolgáival. (Ugy van! balfeiől.) T. ház! Midőn egyrészt és különösen a zsidóságot okolom a miatt, hogy a keresztény magyar nemzet nem ünnepel nemzeti ünnepet, másrészt nyiltan sajnálatomat kell kifejeznem, hogy az irányadó körök, a t. kormány első férfiai, a minister urak is, valahányszor nemzeti ünnepet kellene ülni, akkor az egyik Ostendébe, a másik tanuk mányátra készül. (Derültség,) Ezen óhajomnak adok kifejezést t. ház, hogy a t. ministerelnök ur ezen ünnepen, melyet ő elvileg helyesel és jóváhagyott akkor, midőn megbízta Trefort minister urat, hogy értekezzék a többi felekezetekkel, ő ostendálja magát Budapesten és ne Ostendében; a t. cultusminister ur pedig tanulmányozza akkor idehaza a vidékről felránduló tanítók nyomorúságos helyzetét, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Azokat úgyis ismerem! (Derültség.) Komlóssy Ferencz: Ezek alapján bátor vagyok interpellafciómat a t. ministerelnök úrhoz mint belügyministerhez, úgyszintén a cultusminister úrhoz beterjeszteni, a mely intcrpellatió a következőkép hangzik: Tekintettel azon kegyeletre, melylyel a magyar nemzet a keresztény magyar állam megalapítója, szent István első királyunk emléke iránt viseltetik, a mely magyar állam néhány év múlva ezredéves fennállását ünneplendi; tekintettel továbbá arra, hogy egy általános nemzeti ünnepnek a törvényhozás útján való behozatala a haza polgárai között való solidaritás érzetének ápolására s ekkép a magyar állameszmének megerősödésére lényegesen befolyna; f s tekintettel végül arra, hogy más civilisalt, szabad nemzetek is történelmük legkiválóbb eseményének évfordulóját általános nemzeti ünnepként ülik meg: Kérdem a t. ministerelnök urat, mint belügyministert és a vallás- és közoktatásügyi, minister urat: Vájjon szándékoznak-e s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beterjeszteni az iránt, hogy szent
