Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

34 13? országos ülés októbu-r 3 1SSS. elhagyására bírná: de kizártnak tekinti-e annak bekövetkezését ? Erre szeretnék felvilágosítást, pedig a szerződésijogszabad használatának lehetőségét e nélkül állítani, én azt hiszem, hogy egy hamis impressio teremtése. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egyetlen egy pont látszik a ministerelnök ur beszédében, a mely a jövőre való cselekvés irányára mutat és ez az a pont, a melyben azt mondja, miután elismerte ismételve azt, hogy a berlini szerződés által teremtett balkánfélszigeti állapotok között bizonyos hatalmi egyensúly létezik, hogy ezen hatalmi súlynak a szerződésnek megfelelő lehetőleges új szabályozása szükségessé válik, beszédének egy végső passusában következőkép nyilatkozik: biztosít bennünket arról, hogy a monarchia kormánya szem előtt fogja tartani azt, hogy milyen hatása lenne monarchiánk befolyására nézve annak, ha olyan államok, melyek a szerződést pontosan megtartották, aspiratióikat és igényeiket fékezték, kénytelenek volnának hátrányban maradni, mig a szerződést megszegő államok újabb gyarapodást nyernének. Ennek fontosságát szem előtt fogja tartani. De ez a nyilatkozat is oly határozatlan, oly tartalmatlan, hogy én abban csak annak a bizonyítékát látom, hogy a t. kormány az előidézett helyzetben határozott politikával nem bír, vagy ha bir, a t. kormány annak felfedését lehetőnek nem tartja. Ezen feleleteket t. ház, mindkét esetben csak egy feltétlen bizalom alapján lehet tudomásul venni. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha a múltra nézve azt látjuk, hogy a múltban tett nyilatkozatok nem adaequált, nem helyes megjelölései voltak az akkor folytatott politikának, a jövőre nézve pedig oly tartózkodást látunk, mely kell, hogy arra a feltételezésre indítson bennünket, hogy a monarchia kormányának megállapított vagy közölhető polikája nincs, a többi két éjszaki nagyhatalommal való egyetértést még mindig keresik az első nehézséggel szemben: akkor, miután tudomásul csak egy határozottan megállapított, vagy érthető politikát vagy annak egy érthető részét lehet venni, ebben a homályos tétovázó feleletben pedig ilyen politikát én nem találok, ezért t. ház, én a ministerelnök ur feleletét tudomásul nem vehetem. (Élénk helyeslés balfélöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Csak némi felvilágosítással és helyreigazítással tartozom, mert azt hiszem, az előttem szólott t. képviselő ur némely helyt talán nem hallotta vagy előadásom homályossága miatt nem értette ugy mondataimat, amint azokat értetni óhajtottam. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én egyenesen hivatkoztam arra, hogy Kremsierben csak az történt, a mi Skierniewiez-ben és a mire nézve a múlt évben a legilletékesebb helyről a magyarázat megadatott. Én tehát ellentétbe a mostanit az akkorival nem helyezhettem, mert épen arra a magyarázatra hivatkoztam, melyet a képviselő ur felolvasott. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy arra nézve: mit tartottunk mi egy ilyenféle eshetőséggel szemben teendőnek, nem a nagyhatalmak, nem is a három császárság kormányainak nézeteiről, csak a magunkéiról beszéltem és nem hiszem most sem, hogy ez bátorítás lehetett volna. Mert még egyet mondtam, a mit a t. képviselő ur talán nem hallva, nem idézett, hogy sohasem csináltunk titkot abból, hogy ha ily eshetőséggel szemben a török birodalom bármi eszközzel a rendet helyreállítani akarja, abban gátolni nem lehet és nem szabad. Hát t. ház, ha ez a bátorítás, igen szomorú hitük lehet a képviselő uraknak akkor a török birodalom hatalmi viszonyairól, mert ez csak abban az esetben bátorítás, ha abban a nézetben vannak, hogy ha akarna, sem birna ilyen helyi mozgalommal elbánni, de akkor azután vonják le ebből a következtetést. (Tetszés jobbfelöl.) Továbbá én azt sem mondtam, hogy a status quo ante helyreállítása már előre ki van zárva. Sohasem mondtam, hanem azt mondtam, hogy ha a török hatalom nem él jogával, előáll az európai hatalmaknak kötelessége. És én csakis annyit mondtam, hogy abból nem csinálunk titkot, hogy arra nem érezzük magunkat hivatva, hogy ha a török nem él jogával azon túl, mit az európai, de összes hatalmakkal egyetértve tehetünk, mi vállalkozzunk fegyveres beavatkozásra. Ezt ismétlem ma is és teljes nyugalommal mondom, hogy ha annak ellenkezőjét mondanám, 100 ember sem fogja talán ez országban helyeselni. (Helyeslés jobbfelől). T. ház ! Ezekkei tartottam szükségesnek szavaimat helyreigazítani. Es hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy ez bizalom kérdése lehet, az ellen nincs kifogásom, nincs pedig kifogásom azért, mert én meg" vagyok róla győződve, hogy a függőben levő, az európai hatalmak közti tárgyalásokon alapuló ügyekről soha sehol egy kormány sem mondhat többet, kevés helyen mondanak annyit, mint a mennyit én elmondani bátor voltam. Mert részletesebben szólni, többet mondani, annyit tenne, mint előre is a befolyást lehetetlenné tenni. Itt tehát igenis abban a helyzetben van a törvényhozás, hogy ha bizik azon kormányban, a mely az ország ügyeit vezeti, a választ tudomásul veszi, ha nem bízik, teljes joga van oda állítani a másikat, a melyben bizik, de attól sincs joga oly felvilágosításokat követelni, a melyek csak ártalmára volnának az ügynek. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és

r tetszés jobbfelől.) Szilágyi Dezső: T. ház! Én két megjegy-