Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-161
392 * 81 * országoi ülés január 16. 1886. nemzetiségi agitátorok összevéve. (Igaz! a bál- j oldalon.) Végre ép oly kevéssé voltunk képesek közoktatásunkat a nemzet érdekeinek megfelelőleg szervezni s nem tudtunk biztosítékokat szerezni arra nézve, hogy iskoláinkban az oktatás szelleme összhangzó legyen az állam fennállása feltételeivel. Az ország egyes vidékein az iskola az állam nyilt ellenségeinek kezében van s ezt a hatalmas szellemi eszközt a magyar állam aláásására használják fel. (Igás! ügy van! a baloldalon.) így mindazok az erkölcsi és szellemi eszközök, melyekkel a magyar államot megszilárdíthattuk volna, a mi kezünkben ellenünk fordultak, bennünket sebeznek meg, minden eszköz, melylyel az állam polgárait megnyerhettük volna, kezünkben csak arra szolgált, hogy elidegenít] ük magunktól az állam polgárait. Nem a nemzetiségi izgatók sikere az az ellenséges hangulat, melyet az ország több részében tapasztalunk, mi vagyunk azok, a kik a népet az izgatók karjaiba hajtjuk, {Helyeslés a baloldalon) befolyásuknak kiszolgáltatjuk, mi neveljük nagygyá a különben kicsiny ellenséges tényezőt, mert megkönnyítjük hatását és terjedését. Ezzel a politikával lehetetlen egy nemzetet és államot fentarí; mi. A mi helyzetünkben, ha egész erőnket egyesítjük, ha mindent elkövetünk érdekeink megvalósítására, még akkor is kemény tusát kell kiállmink. még akkor sem biztos győzelmünk; de ha magunk gyengítjük magunkat, ha mi magunk segítjük elleneinket a destructio munkájában, akkor nem menthet meg bennünket semmi. Eddigi politikánk nem érte el a nemzet érdekeinek magaslatát. Még nem emelkedtünk magasabbra a particularismusnál s a pártpolitikánál; pártot tudtunk szervezni, de nemzetet és államot nem s az uralom formái közül a leggyengébb, legmeddőbb s leggyülöletesebb, a személyes uralom honosxüt meg, de nem a nemzetnek intézményeken alapuló uralma. S vájjon mi lesz a magyar állam e folytonos lazulásának s gyengülésének következménye? Tudjuk, hogy a dualismus azon a föltevésen alapult, hogy Ausztriában a németség, Magyarországban a magyarság képes uralmat gyakorolni s a viszonyokat eonsolidalni. Ausztriában a dualismus egyik oszlopa megdőlt s a föderalisticus irány vált uralkodóvá s ez nemcsak a németség uralmának megszűnésére, hanem sok helyen elnyomására vezetett. Nálunk pedig minden azon fordul meg, képesek vagyunk-e Magyarország népét egy politikai és culturai egységgé összegyúrni. Ha nekünk nem sikerül itt egy szilárd egységes államot alkotni, ha bebizonyul, hogy annak a feltevésnek, hogy erre képesek vagyunk, reális alapja nincsen, sorsunk nem lehet más, mint a németeké. Már most is kerülni kezdik bizonyos körökben a magyar, állam s Magyarország elnevezését s helyette a magyar szent korona országai kezd divatba jönni; a név tehát már megvan s ha eddigi politikánkat tovább folytatjuk, megcsináljuk hozzá a megfelelő tárgyat is, Magyarország feldarabolását s föderalisticus alakulását, a mi egyértelmű a magyar állam megsemmisítésével. Ha tudni akarjuk, mennyire haladtunk ezen az utón, tekintsünk Horvátországra és Fiúméra, tekintsünk Erdélyre, melynek helyzete napról napra aggasztóbb. Valóban megfoghatlän az a gondatlanság és rövidlátás, mely ennyire juttatott bennünket. Vannak nagy birodalmak, melyek hatalmi állásuk megingatása nélkül viselhetnék el oly tartományok elvesztését, mint Horvátország és Erdély; s mégis nem látjuk-e, hogy államférfiak, kiknek politikája az egész földgömbre kiterjed, a legnagyobb gonddal, tervszerűséggel őrködnek nemzetük érdekei felett szárazföldön és tengereken? S ennek a kis országnak kormánya kevésbé ismeri az ország állapotát, mint az angol vagy német kormány valamely afrikai gyarmatának viszonyait. Bismarck herczeg, a ki egy világ politikáját intézi, többet foglalkozik Elsasszal, melynek területe annyi, mint Pest- és Mosonymegye együttvéve, mint államférfiaink ezzel az egész országgal. Németország pedig könnyebben elviselhetné ezt a veszteséget, mint mi Horvátországét és Erdélyét, mert Németország azért megmaradna nagyhatalomnak, holott Magyarország e két tartomány nélkül egyszerűen megszűnt lenni, {ügy van! a baloldalon.) De midőn a magyar állam belső megszilárdulásáról s uralmunk fentartásáról van szó, ne gondolja senki, hogy ez csak valami különös állami szervezettel érhető el. Szerencse ránk nézve, hogy érdekeinknek a normális európai állam szervezete teljesen megfelel, a nélkül, hogy több hatalomra s kevesebb szabadságra volna szükségünk, mert csak az európai állam van ugy szervezve, hogy elég hatalma van a közczél megvalósítására s e hatalommal szemben csak ez adja meg az egyéni szabadság biztosítékait s az egyéni szabad fejlődés feltételeit. Mi csak abban különbözünk a nyugateurópai nemzetektől, hogy azok, ha hibákat s mulasztásokat követnek is el, nincsenek létőkben veszélyeztetve, mint mi s nem érinti nemzeti érdekeiket oly közvetlenül, mint nálunk. Ha Nyugot-Európában az önkény kizárására, a jog uralmára, a szabadság biztosítékainak megszerzésére törekednek, az ott a régi állam követelménye ; de nálunk a nemzeti érdeké is, mert csak ily állam lehet tiszteletet s rokonszenvet gerjesztő s csak ily államban érezhetik magukat jól az emberek. (Úgy van! Ugy van! bal/elől.) Ha másutt a jó igazságszolgáltatás egy nemzet erős jogérzülétének kifolyása, nálnnk egyszersmind erkölcsi tekintélyének s befolyásának alapja. Ha másutt a közigazgatás az állampolgárok fejlődésének feltételeit igyekszik létesíteni, nálunk a jó, erkölcsileg tiszta,
