Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

ggg 161. országos ülés január 16. Í8S6. sajtóban az ellenzék részéről, mondván, hogy a szabadelvű párt bomlásnak indult, hogy az már magán viseli a haldoklás jellegét. Falk Miksa t. képviselőtársam erre azt mondta: ez nem áll, a szabadelvű' párt erős és hatalmas, a szabadelvű párton még nem látszik a facies hypocratica, ez tudniillik az a facies, mely megváltoztatja az ember arczulatát és mely legbiztosabb jele annak, hogy a halál be fog következni. Hát t. képviselőházon magam isconstatálom, hogy a t. túloldalon nem látom a facies hypocraticát, de annál sűrűbben látom a facies hypocriticát (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon); a hol pedig a facies hypocritika egyszer hatalomra vergődik, a hol oly könnyen csupán csak szavazatával ükar belenyúlni az ország dolgaiba; a hol a komoly érvelésnek nevetéssel, közönynyel felel, no hát, ott ez a facies bypocritica is von maga után nagy következést, azt, hogy miután rendesen a túlságos jólét kifolyása, következik rá az apoplexia. (Élénk, hosszas derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én, a mióta e háznak tagja vagyok, első felszólalásomban épen mint ma, ez alkalommal a tizedikben, vallom azt, hogy én Magyarország jobb jövőjét másban nem látom, mint abban, a mi ennek az országnak nemcsak történelmi, nemcsak ezred éves fennállása révén, hanem a természettől fogv;s egyenesen joga, a mely jogot senkitől, semmi szin alatt eltagadni nem lehet, a melyet elvehetnek többségek, a melyet elkobozhat reactio, elkobozhatnak bizonyos jelszavak, a melyet az isten kegyelméből való uralkodás sok ideig lenyomhat, de a melyet e világról el nem törülhetnek: ez az ön állóság joga. Én minden bajok, mindazon halálos közöny daczára, mely a társadalom azon részében nyilatkozik, a mely társadalmat mi — fájdalom! annyian mint döntőt veszünk, de a mely nem az, meg vagyok győződvej hogy a társadalom döntő része megtartotta magának ép érzékét, az ép becsületérzést ; és hogy önök depraváló, kizsákmányolási rendszerükkel mehetnek bizonyos határig, de azontúl nem és ha ezt mégis át fogják lépni, akkor az a becsületérzését fentartott elem fel fog állani, mint felállott a multakban és a mit az fog követélni, az az ő joga lesz, az jog, a mely mellett én küzdök és fogok küzdeni, mig élek: Ma gyarország önállósága és függetlensége. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt pereznyi szünet!) Elnök: T. ház! Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Grimwald Béla: T. képviselőház! (Halljuk!) A ministerelnök ur tegnap tartott beszédében j Horánszky Nándor igen t. barátommal polemisálva, igen fontos nyilatkozatokat tett egy reánk nézve már-már kritikussá vált kérdésben, tudniillik a hazánkban fennálló nemzetiségi viszonyokra vonatkozólag. (Halljuk!) A nyilatkozat, melyet a ministerelnök ur tett, tartalmára nézve nem volt új és nem volt meglepő, mert ugyanily szellemben hallottuk őt nyilatkozni már több izben különböző alkalmakkor. De e nyilatkozatok fontossága épen abban rejlik, hogy nem újak, mert ebből biztosan lehet következtetni, hogy a ministerelnök ur tovább kivan haladni azon az úton, melyet politikájában eddig követett; hogy politikai irányának megváltoztatásáról szó sem lehet; hogy ez alatt a tiz esztendő alatt vonalnyiva] sem hatolt mélyebben az ország viszonyaimsk ismeretében; hogy e viszonyokból ezentúl sem hajlandó kivonni a következtetéseket, azt látjuk, hogy teljes megnyugvással és valóban meglepő önérzettel tekint politikájának eredményeire, épen ugy, mint hogy ha Bismarck herczeg volna, a ki egy államot, minő Poroszország, világhatalommá emelt, a mely nagy birodalmakat alázott meg és vert le és a mely egy nagy nemzetnek évszázados aspiratióit valósította meg. Hogye nyilatkozatok értékét a nemzet érdeke szempontjából megítélhessük, talán nem lesz felesleges, t. ház, ha daczára annak, hogy ugy Beöthy Ákos t. barátom az ö jeles felszólalásában, valamint Hermán Ottó t. képviselőtársam is foglalkozott a nemzetiségi viszonyokkal, magam is kiterjeszkedem ezekre és visszatekintve a múltra, visszatekintve az 1867 óta folytatott politikánkra, talán hozzájárulok az eszmék tisztázásához, abban a tekintetben, hogy tisztábban fogjuk látni ezen viszonyok természetét, tisztábban fogjuk látni az eszközöket, melyeket alkalmaznunk kell és tisztábban fogjuk látni politikai czéljainkat, az az nemzeti politikánk összes feladatait és eszközeit. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, minden nagyobb polémia nélkül, a legnagyobb tárgyilagossággal fogok, a mint erre rendesen törekedni szoktam, e kérdésről szólani és méltóztassanak megengedni, hogy erre a t. ház figyelmét kikérjem. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur, ugy mint most egy éve, hivatkozott a magyar társadalomban előforduló jelenségekre, nevezetesen a közművelődési egyesületek alakulására. De e jelenség igazi jelentőségét és természetét tévesen fogta fel. A társadalomban egy nagy jelentőségű mozgalom indult meg, melyet komoly politikusnak nem szabad ignorálni. A társadalom ugyanis, mely alatt e helyütt a nem hivatalos Magyarországot értjük, azokat az elemeket, melyek nincsenek az állam hivatalos organismusába beillesztve s mégis nemzeti czélok megvalósítására törekednek, egy egészen uj jelenséget látunk, mely eddig nem for-