Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

372 HW országos fi] Ugron Gábor: Csak e tekintetben ? Tisza Kálmán ministerelnök; Mindenben! Mondom vádolja a kormányt és — ismét saját szavait szeretném idézni — (olvassa) íme nem történik a pénzpiaczon és a hazában semmi és a pénzügyminister, mondjuk tehát a ministerium, maga proponált tetemes törléseket. Ebből t. ház, azt lehetne következtetni, hogy a t képviselő ur azt tartja helyesnek, hogy a kormány, illetőleg a pénzügyminister várja be, mig a pénzpiaczon valami történik s az állam papírjai lebuknak 10—15°/o-kal:és akkor kapkodjék jobbra-balra, hogy mikép segítsen. Megpróbálták ezt már 1872ben. Akkor megvárták, mig a pénzpiacz szolt, csakhogy ennek kamatait még most is fizetjük. Áz igaz, minket tesznek érte felelőssé, kik pedig annak okai nem vagyunk. (Derültség jobbjelöl.) De hát a t. képviselő ur azt fogja mondani, hogy ezt csak mint annak jelét hozta fék mily könnyelműen állíttatik össze a költségvetés. Első perezre elfogadom, hogy könnyelműen állíttatott össze, bár tagadom; de még ha ez igaz volna is, vájjon mi inkább kötelessége a kormánynak: ha észre veszi, hogy könnyelműen állíttatott össze, önmagának megjavítni, vagy csak azért, hogy aztán ne mondják, hogy beismerte a könnyelműséget a budget összeállításában, megvárni, mig a pénzpiaczon történik valami s azután ennek az árát az ország fizesse. (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) En az előbbit tartom a kormány kötelességének. De egyébiránt t. ház, hol történtek legnagyobb mérvben a leszállítások? Mint némelyek részéről pláne megrovólag volt kifejezve, a befektetéseknél és nem a rendes kiadásoknál. Azt mondják, hogy a befektetéseknél nem megkimélés, hanem csak elodázás történik. A t. képviselő ur tán maga is fogja tudni, hogy ép ezeknek legnagyobb része megtakarítás és nem elodázás, mert az ez irányban közbejött kedvező körülményeknél fogva a legtöbb helyen a munkának czélba vett részletét telj esi tni lehet leszállított költséggel. Annak pedig, hogy nem a rendes kiadásoknál történtek a leszállítások, azt hiszem, ismét igen egyszerű, de helyes oka van. Hisz a kormány megtehette volna, hogy budgetjét szebbé tegye, hogy azoknál kerüljön minden emelést a múlt évihez képest; de nem ezt tartotta a kormány feladatának, hanem azt, hogy hagyja meg a rendes kiadásokat ugy, a mint azt az eddigi tapasztalatok okvetlenül szükségesnek mutatták, hogy azután meg legyen adva a módja ezen kiadási előirányzatokat be is tartani és ne kelljen később póthitelt kérni. Azt gondolom, nem azért, mert igy járt el a kormány, de ha az ellenkezőt tette volna, lenne megrovásnak helye. Egyáltalában t. ház, midőn ezelőtt majdnem január lí. 1SS6, 11 évvel ministerré lettem, hogy a pénzügyi helyzet milyen volt, nem kívánom ecsetelni; bár most már némelyek annyira mennek a feledékenységben, hogy majdnem azt a helyzetet kezdik dicsőíteni a maival szemben. No de ez gustus dolga, tehetik bátran; mert addig legalább, mig mi itt leszünk, abba az Eldoradóba nem fogjuk vezetni az országot. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi volt a feladat ? Takarékoskodni mindenütt. Kíméletlen szigorral tettük ezt addig, mig az annyiszor emlegetett, oly terhes adósság helyett e

gy oly adósságnemet kötni és a másik tehertől szabadulni lehetett, a minő adósságokat Európa államai kötni szoktak. Elégszer hallottuk a megtámadást : ez a kormány csupán fiscalis érdekeknek szolgál, nincsen érzéke a közgazdászati fejlemények iránt, azt hiszi, hogy egy nemzettől meg lehet vonni a fejlődés eszközeit. Hallgattunk és tűrtünk. Midőn nem az egyensúly helyreállítása, de a hitel és rend helyreállítása bekövetkezett, igenis, mert mi tudjuk, tudtuk és éreztük, hogy az állami életnek vannak oly követelményei, melyeket hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyni büntetlenül nem lehet, kezdtünk igenis a befektetésekre gondolni, de soha sem korlátozva, mindig sürgetve és még többre és többre hajtatva a túloldal ^részéről, nagyobb összegeket fordítottunk közgazdasági czélokra, vasntakra, tarifák leszállítására stb. Horánszky ISandor: Olyannem volt, hogy innen sürgettettek azok! (Felkiáltások jobb felöl: De igen!) Tisza Kálmán ministerelnök: Egyetlen egy befektetés van, a melylyel ellentétben állottak, a melyet ma is megtámadnak, ez az építendő országház, de a mely még ma legalább a budgetnek romlására nagyon kis mértékben hat és a mely iránt az önök hidegségét — megvallom — valamint akkor nem, ugy ma sem értem. Ismétlem, a legtöbb esetben, akár culturalis czélokról, akár vasúti, akár más közgazdászati befektetésről lett légyen szó, a legritkább eset volt, hogy elégnek tartották azt, a mit a kormány javasolt. De ezt nem is hibáztatom, mert meg kellett tenni és jól tettük, hogy tettük. Most meglehetősen előrehaladván ezen a téren, hozzávéve másrészről az általános közgazdasági helyzetnek minden esetre komoly figyelemre méltó voltát, mint ezt t. barátom, a pénzügyminister ur is megjegyezte, eljött ismét az idő, midőn ezen befektetésekkel szemben addig, mig az eddigi befektetések eredménye által az ország önfejlődése meg nem adja a képességet, ismét vissza kell magunkat tartanunk és ha mi leszünk ezen a helyen, meg is fogjuk azt tenni. Előre is tudom, hogy ismét fogjuk hallani a vádat, hogy érzéketlenek vagyunk a nemzet fejlődési érdekei iránt; de a mint elhallgattuk ezt ezelőtt 8 évvel, el fogjuk hallgatni mindaddig, mig