Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. országot ölés január lí. 1886. 367 adósságcsinálás lejtőjén még tovább menjen; a költségvetés pedig semmi más, mint adósságnak adósságra halmozása. Ezt bővebben magyarázni annál kevésbé szükséges, mert a költségvetés rendes bevételeinek első tétele azon furcsa szóval kezdődik, hogy: adósság. No, ha ez bevétel, ugy az épen olyan forma, mint az egyszeri kereskedő költségvetése, a ki 15 én megcsinálja a mérleget a jövő hónap elsejének szükségleteiről és miután azt tapasztalja, hogy adóssága 5 ezer forint, a mit törleszteni kell, rendelkezési alapja pedig ezer forint, szépen beveszi a mérlegbe, hogy sógoromtól kölcsönzők 3 ezer forintot, ipámtól pedig két ezret. Hanem, hogy ennek mi a vége, azt, ugy gondolom, a csődbíróságok a legjobban tudnák megmondani. A másik kérdés, hogy vájjon a költségvetés realis-e. Hogy nem reális, azt Horánszky Nándor t. képviselőtársunk nagyon világosan kimutatta és ennek megczáfolását a túloldalról egyáltalában nem hallottam. E tekintetben bátor vagyok csak egyetlen egy körülményt felhozni és erre az igen t. pénzügyminister urnak a figyelmét is felhívni, annyival inkább, mert ez belevág abba is, a mit tegnap Prileszky képviselő ur mondott, midőn különösen figyelmeztette a t. pénzügyminister urat arra, hogy legyen gondja, nehogy valaki egy czímen kétszer adóztassék meg. Hogy ez az egész országban ugy történik-e, azt nem merném állítani, nem tudom, de hogy az ország igen nagy részében ugy történik, az bizonyos. Van a községeknek, mint községeknek aequivalens, egyenértékű adójuk, ezen aequivalens adónak nevezetes részét teszi azon adó, mely az úgynevezett legelő-adó czímén fordul elő, mifez az adó ? az, a mely a volt úrbéresek sessio competentiára eső legelő után fizettetik. És mert a telekkönyvi felvételek alkalmával azon ügyetlenséget követték el, hogy az úrbéres legelőket községi legelő czímén vették fel, az adóösszeirásnál azt mondják, hogy ezek úrbéres legelők, holt kéz birtokai, ezek után tehát kivetik az aequivalens adót, pedig jól tudják, hogy ezen adót minden egyes ember külön is megfizeti; tudják, hogy e birtok változásnak van alávetve, sőt jól tudják, hogy a költségvetésbe felvett összegek nagy részét azon illetékek teszik, melyek a legelők külön eladása után járnak. Ez tehát semmi sem egyéb, t. ház, mint ugyanazon egy adónak két különböző czímen való behajtása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A képviselő ur előttem igen hasonlatos azon egyszeri emberhez, a ki igen nagy jámborságáról volt ismeretes és közmondásossá vált, hogy azzal fenyegetett mindenkit, hogy rettenetes ember ha megharagszik, de aztán hozzá tette, hogy soha sem haragszik meg. A képviselő ur is ugy tesz, azt mondja, hogy a kiadásoknak nagy mérvben kell apadniok és ha ez nem fog megtörténni, ő lesz az első ember, a ki majd megmondja. Megmondja majd két év múlva a zárszámadásoknál, akkor fájjon azok feje, a kik ott ülnek, azért azonban most szavazzuk meg, mert reális a költségvetés. (Derültség a szélső baloldalon.) Nemcsak az előadó ur, nemcsak a pénzügyminister ur, hanem épen Prileszky Tádé képviselő ur is sokat foglalkozott a beruházásokkal. Ez az a panacea, melylyel a t. túloldal szónokai ezen oldal ellenvetéseit minden alkalommal elütni vélik. Hát ez különös, t. ház, valóban az argumentumoknak végtelen nagy szűkében kell lenni, akkor és végtelen rosszaknak kell lenni az állapotoknak, mikor a túloldal arra szorul, hogy ily argumentumokat hozzon föl. Mert ha a költségvetés beruházási ágait tekintjük, az ember nem tudja, valóban csudálkozzék-e vagy boszankodjék, hogy némely tételek hogy kerülhettek oda. így például a közlekedési minister költségvetésében beruházásként fordul elő az utak egy részének tatarozása. Hát igaz, hogy a költségvetésben az mondalik, hogy honvédelmi czélokra szükséges utak. No, hogy mi különbség legyen a kereskedelmi s hadi út közt, a tekintetben, hogy a kereskedelmi út nem beruházás, a honvédelmi út pedig beruházás, ezt én megérteni nem tudom. (Derültség a baloldalon.) Az igazságügyministeriumban az átalakításokat nevezik beruházásoknak, pedig ha az ottani költségvetést nézzük, nagyon furcsa ismeretére jutunk e beruházásoknak, mert ugyanazon átalakításokra a visszaállítások czimén, a kereskedelmi ministeriumban 5000 forint van előirányozva, tehát az átalakítás nemcsak nem beruházás, hanem egy utóbbi költség előidézője. Ugyan mit mond t. ház, hogy ha egy gazda ekként számítana: az én épületeim megromlottak, azokat megtataroztattam , leltári tárgyaim a természetes elhasználás folytán elfogytak, azokat újakkal restitualtam,tehát ez szerzett vagyon, ennek fejében csinálok adósságot, de ez az adósság nem adósság, hanem beruházás. Azt hiszem, ez a gazda ép ugy a csődbíróságnál találná meg a végét, mint az általam előbb emiitett kereskedő. Prileszky képviselő ur annak igazolására, hogy milyen boldog az ország, ennek virágzó közhitelét említette fel. Részben igaza van a képviselő urnak; de csakis részben, mert az ő tapasztalatai sem fogják az enyéimet megczáfolni, melyek szerint az adósságcsinálás bizonyos idejében, vagyis akkor, mikor az adós a tőkepénzeseknek kész zsákmánya, van az érdekeltnek a legnagyobb hitele. Azt, hogy szívesen adnak Magyarországnak e tőkepénzesek 6 — 7 °/o-ra kölcsönt, azt ma, a tőkebőség korszakában, midőn 2—3°/« mellett is alig lehet érvényesíteni a nagy tőkét, csudálni annál kevésbé lehet, mert ezt összehasonlítva a magánosok kölcsöneivel, kétségtelenné válik, hogy az állam kölcsöne,