Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

30 133. orsxágos ülés október 3. 1S8-1. dom, gyanút, de mondhatom azon bizonyosságot ébresztette fel bennem, hogy a t. ministerelnök nr már ezen első nyilatkozatánál el volt hatá­rozva, nem beszélni azon nyíltsággal, melyet a parlament megkövetelhet. (Ügy van! a szélső bal­o láalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, a ki nem polemizál, hogy furcsának találja azt, hogy én, a ki oly kevés bizalommal és hittel viseltetem az oroszok iránt, mihelyt egy orosz lap olyat mond, a mi a kormány ellen van és azt az ellen fel lehet használni, én annak rögtön hitelt adok. Hát megmagyarázom és kimutatom, hogy ez nem ellenmondás. És ugyanis azt, a mit az orosz hivatalos világ mond, nem hiszem. De feltét­lenül aláírom, a mit az orosz félhivatalosak mon­danak; mert a múlt története mutatja, hogy ez az igazi orosz politika (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon) és nem az, melyet önöknek jelentenek. Hisz a mi most történik, az az orosz félhivatalos világ politikája, melyet már régen jeleztek. Hiszen Ignatiew sem csinált titkot abból, hogy hova tö­rekszik Oroszország. Az igaz, hogy a hivatalos Oroszország meghazudtolta, de kéz alatt mégis igyekszik ugyanazon politikát érvényesíteni és igy magyarázhatom meg azt, hogy én mindig hi­szek a félhivatalos Oroszországnak, mert látom, hogy az ő tervei valósulnak. A mi magát a bosnyák kérdést illeti, én ezt csak annyiból hoztam föl, mint egyik tünetet arra, hogy ez csakugyan szoros kapcsolatban van azon ügyekkel, melyek most készülődnek keleten és hogy önök készültek most az annexiót végrehaj­tani és ennek első tünetét láttáin ő Felségének ottani rövid látogatásában. Mit mond erre a t. ministerelnök ur? Ne Irigy­jük; és arról biztosít bennünket, hogy senki sem gondol arra az annexióra ilyen incidensből, minők az eddig ismert mostani események. Én ezt teljes­séggel elhiszem, sőt hiszem, hogy épen ez az in­cidens akadályozta meg önöket abban, hogy már is végrehajtsák az annexiót. Nem voltak elké­szülve, hogy ez oly hamar fog jönni; ugy látszik, ez a ruméliai combinatió sokkal későbbre volt tervbe véve. Én tehát elhiszem, hogy ebből az in­cidensből most egyelőre nem gondolnak az an­nexióra. De azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy mi fog történni akkor, ha előre nem látható körül­mények beállanak, erre nézve fentartja magának a szabad kezet. No hát ezek az előre nem látható események okvetetlenül be fognak következni, már azért is, mert hisz látjuk, hogy önök előtt oly ese­mények is előre láthatatlanok, melyeket minden más ember előre lát. (Ugy van! Ugy van! Derültség a szélső baloldalon.) A főkérdésre nézve, mely most szóban forog, tudniillik, hogy mi történjék most a kelet-ruméliai kérdéssel szemben, a t. ministerelnök ur ismételve kiemelte azt, hogy a külügyi kormányzat teljesen elismeri Törökországnak azon jogát, hogy bár­mily módon, fegyveresen is, rendet csináljon a fellázadt tartományokban. Ebben én nem kétel­kedem, de nem ez a kérdés, t. ministerelnök ur. A török is nagyon jól tudja, hogy ezt önök elismerik, hisz lehetetlen, hogy el ne ismerjék, mert aláirtak a berlini szerződést és abban ez benne van. A kérdés az, hogy mit fog azután csinálni a muszka? Biztosítják-e a törököt, hogyha o fegy­veres erővel rendet csinál ott, leveri a ruméliai bolgárokat, hogy akkor a muszka csendesen fog-e maradni? Azt hiszem, az iránt önök nem is képesek kezességet vállalni. Hisz nem is csinál belőle titkot Oroszország és a legünnepélyesebb alakban mindennap kijelenti, hogy ha háborúra kerülne a sor és a bolgárok megveretnének, Oroszország ezt nem nézhetné közömbösen már azon hangulatnál fogva sem, melyet ilyen ese­mény az ő népeiben előidézne. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ő felsége a czár mily nagy súlyt helyez a népek hangulatára, (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon) ő azokat annyira respec­tálja, hogy a népek beleegyezése nélkül semmit sem cselekszik. (Derültség és tetszés a szélsb' bal­oldalon.) Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy őszintén megmondjam azt, a mit ezren meg ezren, de milliók éreznek, hogy az már túlságosan sok, a mit az úgynevezett alkotmányos kormányok a, népekkel cselekszenek. Én azt mondom, Hogy perfidebb játékot soha egyetlen absolut kormány nem játszott a népekkel, mint a minőt játszanak mostanában a parlamentaris kormányok. (Hosszas élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nemcsak hogy a népek határozott akarata ellenére cselekszenek, mint a mire volt példa nálunk épen a bosnyák kérdésben, (Ugy van! a szélső baloldalon) igénybe veszik a nép pénzét, vérét, kipréselik utolsó csepp erejét; nemcsak, hanem kényszeríteni akarják még az ostobaságra is. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Esküdni kell arra, hogy az mind szent igaz, amit a kormányok mondanak, ők csak a béke kedvéért dolgoznak, csak a népek java fekszik szivükön, a világért sem fognak tenni olyat, t mi a nép érdekével ellenkezik. Ha azután néhány hónap múlva mégis beáll ez az eset, arra való a parlament többsége, hogy arra utólag rányomja. a sanctiót. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én egyelőre csak jelezni óhajtottam e játékot és méltóztassék elhinni, hogy ezt nem­csak a magyar képviselőháznak egy tagja mondja, ezt mondja és érzi egész Magyarország. (Ügy van! Igaz! a szélső' balon.) Egyébiránt figyelemmel fogjuk kisérni a fejleményeket, annál nagyobb figyelemmel, mint-

Next

/
Thumbnails
Contents