Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-160
352 16<> ' erszágos ülés Január 15. 1886. A mikor t. ház. a deficitekről és az államháztartás ügyekről beszélünk; a mikor felhozzuk, hogy milyen óriási kölcsönök felvételére volt kénytelen a kormány, mindig egy és ugyanazon dologgal jönnek elő', tudniillik a beruházásokkal. Senki sem vonja kétségbe t. ház, hogy minden esetre üdvösebb egy országra nézve, ha azon öszszegek, a melyek elköltetnek, beruházásokra fordíttatnak, mint ha azokból puszta, rideg pénztári hiányok fedeztetnének. Ez igen természetes, mert akár milyen kétes értékű legyen is valamely beruházás, bizonynyal többet fog az érni a semminél. De t. ház, különbséget kell tenni a beruházásokban. Vannak a beruházások közt és nem csekély összeggel olyan tételek, a melyek tulajdonkép a dolog természeténél fogva, az állami kezelés, közigazgatás, az állam feladatainak megoldására nézve egyenesen és valósággal a rendes kiadások keretébe tartoznak •, ilyenek például az útépítés, ilyen bizonyos épületek felállítása, melyek tisztán közigazgatási czélokra szolgálnak, ilyen a hivatalok beruházása, szóval — nem akarok részletekbe bocsátkozni — számos olyan dolog, a mely egyszerűen az állam teljesítendő feladatainak keretébe tartozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek a beruházások közé felvétetnek, de megjegyzést tenni rájuk nem akarok, mert hiszen tökéletesen mindegy az, hogy a rendes rovatokban van-e a deficit, vagy a beruházások által okoztatik, ha végre mindig újabb meg újabb kölcsönöket kell az államnak felvennie; de óhajtok észrevételeket tenni azon beruházásoknál, melyeket a t. kormány, mint óriási gazdasági vívmányokat akar előttünk feltüntetni és melyeknek eredményeire hivatkozik, midőn a kölcsönfelvételek miatt magát tisztázni vagy legalább mentegetni akarja. Ezen beruházások között kiváló helyet foglalnak el a vasutak és a folyamrendezések. A folyam rendezés olyan dolog, a mely valóban az állam feladatai közé tartozik, a mennyiben nem ármentesítés, vagy nem társulati ügy. Hát ezeknek az állam általi fedezése tökéletesen correct; azonban t. ház, a beruházásoknak az a része, a mely jövedelmező tőkebefektetésekkel én szerintem symptomatieus jelenség, az egyenesen a kormány rossz gazdasági politikájának symptomája. Meg fogom magyarázni felfogásom okát. Ha a kormány 1868 óta Magyarországban olyan közgazdasági politikát űzött volna, mely az összes termelő erők fejlesztését lehetővé tette volna; ha a különböző foglalkozási ágak harmonicus fejlődését előidézte volna; ha biztosította volna az ipar fölvirágzását és a földmívelésnek ezzel kapcsolatos jólétét: akkor t. ház, nem került volna a sor arra, hogy ezen beruházásokat az államnak kelljen megtennie, mert akkor előlépett volna azon tényező, mely az ilyen beruházásokra hivatott; előlépett volna a magán vállalkozás, a magán tőke s azokat mint jövedelmező vállalatokat a saját erejéből megcsinálta volna. Ennek két előnye lett volna: egyik az, hogy az állampolgárok erejét és adófilléreit nem kellett volna oly feladatok teljesítésére igénybe venni, a melyek nem tartoznak szorosan véve az állam kötelességei közé; másfelől az, hogy mig az ilyen vállalatok magán emberek kezében, magántőkékkel olcsón kezeltetnek és sokat jövedelmeznek, addig az állam kezében az ilyen vállalatok többe kerülnek és kevesebbet jövedelmeznek, tehát a pénzügyi kárhoz még határozott közgazdasági erőpazarlás is járul. És t. ház, én a beruházásokat elfogadom a nagy kölcsönök és nagy deficitek magyarázatául, de azokat túltengésükben határozottan egészségtelen közgazdasági talajunkból felburjánzott beteges növényeknek kell minősítenem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másféle beruházások is vannak, melyekre gyakran hivatkozás történik s ilyen különösen az építkezés. Az építkezési fényűzés egy bizonyos művészettel járván, megvallom, annakértékét teljesen méltánylom. Oly nagy tiszteletben tartom a művészeket és oly melegen érzek irántuk, hogy a művészetek felvirágzásának mindenütt örvendek, annál is inkább, mert ismerem a művészet nagy culturai jelentőségét. Azonban a művészet mégis csak fényűzés és pedig a gazdag emberek és a gazdag nemzetek fényűzése. Nagyon örvendek, ha fényes épületek emeltetnek, de megvallom, viszont sokkal jobban örülök, ha két egyszerű iskola épül, mintha egy iskola-palota épül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) És ha tekintjük azt, hogy az építkezési fényűzésnek mi a jelentősége, azt találjuk, hogy nem akkor történtek költséges és fényűző építkezések, mikor a népek szabadsága tiszteletben tartatott, hanem egészen más időben. A rómaiaknál nem a köztársaság alatt, hanem a császárság alatt keletkeztek fényes építkezések; Francziaországban az ancien régime alatt keletkeztek a fényes remek paloták, pedig épen akkor — mint Taine oly megkapóan leírja a „Francé contemporaine"ben — a nép nyomorban sínylődött, éhhalál küzdött és megdecimáltatott Franeziaország népessége. Második korszaka az építkezési fényűzésnek a Napóleoni császárság kalandos korába esett és nem a Louis Philippe-ek józan kormányzatának idejébe. De nem is kell oly messze menni példákért, vannak itt nálunk is. Nem sajátságos tünet-e, hogy a fényes parlamenti palotát akkor emelik, mikor magát a parlamentarismust életgyökerében
