Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
15*. országos ülés jauaár 13. ÍSSfi, 325 szeretem hinni, hogy még maga Tisza Kálmán miniszterelnök ur sem veszi nékem rossz néven, kogy én daczára annak, hogy egy pár évtizeden keresztül együtt működtünk hazánk, nemzetünk önállóságának és függetlenségének visszaszerzésén s az általa is átkosnak nevezett közösügyes közjogi alap megsemmisítésén, a hitehagyottság terén nem követem az ő bűnös nyomdokait, (Derültség.) Hogy Tisza Kálmán hitehagyottsága által haza- és nemzetellenes bűnt követett el, ezt ő maga is beismerte, (Nagy derültség) midőn e képviselőházban és igy az ország, a nemzet, az egész világ színe előtt oda nyilatkozott, miszerint ő nem adta fel a maga politikai hitelveit, hanem egyidőre csak szegre akasztotta azokat. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Már tiz éve annak, hogy Tisza Kálmán ministerelnök urnak hitelvei a szegen függenek. Valójában itt van az utolsó idő, hogy azokat a szegről leakaszsza. Mert megígérte a nemzet szine előtt, már pedig t. ház, nem becsületes ember az, a ki a nemzet előtt tett igéretét be nem váltja. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kifejezései felette sértők lehetnek oly emberekre, kik becsületükre tartanak valamit. Ily kifejezéseket tehát ne használjon; különben kénytelen volnék akkor már harmadszori megszólítás után a szót megvonni tőle. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Ha a ministerelnök ur elveit a szegre akasztva tartja még most is, félő, hogy azok oda rozsdásodnak és ő azok alapján akarja körülbelől hazánkban a Tisza-uralmat, a Tisza-dynastiát megalapítani. Vigyázzon a ministerelnök ur, nehogy a megcsalatott, öntudatra ébredő nemzet elégtételt kérjen s megbőszülj a magát. Pár évvel ezelőtt e képviselőházban ecsetelve azon szánandó nyomorúságos helyzetet, melybe e hazát, e nemzetet az 1867-iki és 1878-iki közös-ügyes kiegyezkedés taszította, körülbelül e szavakat mondottam: ha tudnám, miként e nemzet nem szabadul meg másképen, az őt megsemmisítő közös ügyektől, örömmel üdvözölném a napot, melyen az osztrák császári koronát a szél lefújja a magyar király fejéről. Ezt mondtam igenis, ezt mondom ma is. (Zaj.) Elnök: Igenis ezt mondta a képviselő ur s akkor is megróttam érte. Most is azt hiszem, azért mondja, hogy erre provocáljon. (Derültség.) Én azt hiszem, ezt a képviselő urnak felesleges ismételgetni, minthogy itt a házban mindnyájan ugy is jól tudjuk, hogy ilyeneket szokott mondani. (Tetszés.) Csanády Sándor: T. ház! Nemzetem érdekeit nem áldozom fel semmiféle osztrák, semmiféle császári érdeknek a világon. Óhajtom azonban, hogy azon idő bekövetkezzék, hogy Lengyelországnak azon része csatoltassék Galicziához, mely jelenleg porosz uralom alatt áll. (Nagy derültség.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy azon állammal, melyet említett, baráti viszonyban s jó egyetértésben állunk s a parlamentben mindenki érzékkel szokott az iránt viseltetni, hogy oly nyilatkozatokat ne tegyen, melyek ezen jó egyetértést és békés viszonyt figyelmen kivül hagyják. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Óhajtom továbbá, hogy Lengyelországnak harmadik része is Galicziához csatoltatván, a lengyel korona tétessék Magyarország királyának Ferencz József ő Felségének fejére. (Hosszantartó derültség.) Hogy ez megtörténhessék, ezt kivánjaamagyar,eztanémet,ezt az európai nemzetek nagy része, mert, valamint a múltban a muszka berohanás és pusztítások ellen Törökország volt védbástyája Európának mindaddig, mig szét nem forgácsoltatott, ugy a jövőt illetőleg egyrészről legalább a helyreállítandó Lengyelország fogná megvédeni Európát a muszka betörések, terjeszkedések ellen. Minthogy t. ház, mint már említettem, én Tisza Kálmán ministerelnök urnak a politikai hitehagyottság terén az ő bűnös nyomdokait nem követem; miután Tisza Kálmán ministerelnök urnak tiz évi működése a közösügyes alapon arról győzött meg engem, hogy Magyarország és e nemzet boldog nem lesz mindaddig, mig e nemzet az 1867. és 1878-diki közösügyes közjogi alaptól meg nem menekül. Valamint a múltban egyetlen egy költségvetést sem szavaztam meg, melyből egy garas szándékoltatik aközösügj r es költségekre fordíttatni, ugy nem fogadom el a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetést sem : nem fogadom el annyival kevésbé, mert azon kormány, melynek tagjai által a költségvetés előterjesztetett, Tisza Kálmán ministerelnöksége alatt van, a ki irányában pedig azon percztőí fogva, mióta a ministerelnökségért elárusította hitelveit, bizalommal nem viseltetem; nem fogadom el igenis, mert én a közösügyes alapon való kormányzatot valóságos átokcsapásnak tartom hazámra, nemzetemre, nem fogadom el azért, mert Tisza Kálmán kormányzata alatt a közösügyes kormányzat következtében egy alig gyógyítható seb fészkelte be magát a nemzet testébe, a mely sebtől, ha máskép nem szabadulhat meg a nemzet, ki kell irtani a nemzet testéből, ne hogy Magyarország, a magyar nemzet kitöröltessék az élő nemzetek sorából. Igenis nem fogadom el a költségvetést, mert a nemzetet megsemmisítő közösügyek és Tisza Kálmán minister-
