Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

13$. országos ülés jannár 13. 1886 317 háztartásunkban csakugyan és határozottan baj van, arra nézve hivatkozom egyfelől magára a t. kormánynak azon tenyéré, hogy ő nekünk maga — a mit egyébiránt igen helyesen tesz — tetemesebb törléseket hoz javaslatba — a miből rögtön le fogom vonni a consequentiákat — hivatkozom másodszor némi jelenségekre, a melyek államháztartásunk történetében felmerülnek és a melyek valóban igen sötét színben tüntetik fel államháztartásunknak ez idő szerinti állását. Mind a kettőre vonatkozólag legyen szabad, röviden nyilatkoznom. Az igen t. pénzügyminister ur beterjesztette nekünk októberben a költségvetést, a nélkül, hogy jelezte volna, miszerint annak végeredményei körülbelül 1 millió frtnyi módosulást fognak szenvedni és ime, a nélkül, hogy a pénzpiaczon valami változás történt volna, a nélkül, hogy az államháztartásban magában valami különösebb eset adta volna elő magát, másfél hónap múlva a t. pénzügyminister ur maga jön és tetemesebb törlést hoz a pénzügyi bizottságnak javaslatba! Hát, t. képviselőház, ez az én egyszerű logicám szerint csak kettőt jelent: vagy azt, hogy nálunk az előirányzat ugy készül, hogy ugy is jó, ha egy millióval több a kiadás és ugy is jó, ha egy millióval kevesebb (Derültség, Igaz!) a kiadás, szóval, igy is, ugy is jó, vagy azt, hogy államháztartásunkban kezdenek szükségeinknek, ma még, igaz, csak jelentéktelenebb részei Ínségesekké válni. És ez igen természetes t. ház, mert a 2x2-őt lehetetlenség eldisputálni vagy agyonszavazni és nincs bizonyosabb, mint az, hogy erősen haladunk azon idő felé, a mely constatálni fogja a magyar államháztartásban vagy a lehetetlenséget, vagy valami nagyobb szabású ténynek szükségét, mertMaróthi szerint mindig csak adósságból és deficittel élni s annak elenyésztetésére nekünk semmiféle módot ajánlani nem tudni, szóval pénzügyi politikát nem terjeszteni a ház elé: annak korlátolt felfogásom szerint más eredménye nem lehet, mint válság. (TJgy van! hal felől.) De t. ház, sajátságos jelenségek is merülnek fel államháztartásunkban s erre vonatkozólag legyen szabad a t. ház figyelmét némely igen komoly dolgokra felhívni. (Halljuk!) A t. pénzügyminister ur 1885-ben körülbelől 50 milliót meghaladó hitelt reálisait, megjegyezve, hogy az 1885. évi tőketörlesztésre vonatkozó kölcsön is ezen évre szól, daczára annak, hogy a t. pénzügyminister ur azt már a uralt évben realisálta s ugyanakkor valószínűleg el is költötte.Legyen szabad ez 50 milliónyi kölcsönre vonatkozólag némely dolgot elmondanom. (Halljuk!) Ezen 50 milliót meghaladó kölcsönhen foglaltatik az a két tétel is, a mely 18 millió effectiv összegben az államvasutak forgalmi tőkéjére szavaztatott meg a törvényhozás által, benfoglaltatik továbbá a Rába-szabályozásra megszavazott 7 millió forint is. Az elsőt illetőleg a t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban — ha jól értettem — azt a felvilágosítást méltóztatott adni, hogy abból a reálisait kölcsönből visszatéríttettek azon előlegek, a melyek a vasutaknak, az állami gépgyárnak és a diósgyőri gépgyárnak időközönként adattak s a melyek állítólag "l 1.500,000 frtot tettek, továbbá 4.100,000 frtot tett az az összeg, a mely a vasmüveknek adott előlegek fejében az államkincs-" tárnak visszatérittetett és talán valami még a pénztárban is maradt. Azt kérdem t. ház, hogy miből adta a t. pénzügyminister ur időközönként ezen előlegeket? Talán az állam rendes bevételeiből? Hisz minden év deficittel záródik le; adta kétségtelenül azon készletekből, a melyek kölcsön útján szereztettek te és állottak rendelkezésére. Most tehát, midőn a nélkül, hogy ezen kölcsönből a vasutak és gyárak egy fillért is látnának, a t. pénzügyminister ur az általa adott előlegekéit visszatérítteti és a nélkül, hogy az állami kölcsönök a visszafizetések által kevesbíttetnének, azok állami czélokra használtatnak fel, adhat a minister ur ezen kölcsönnek akár mily czímet, az nem lesz más, mint az államháztartás szükségleteinek fedezésére felvett eltakart kölcsön. (Ugy van! balfelol.) Még sajátságosabb t. ház, a vasműveknek nyújtott 4.100,000 frt előleg. Itt tudniillik az az eset, hogy a vasmüveknek a félgyártmányai és az anyagszerei az állam által készíttetnek, sőt tovább megyek, kifizettetnek az 1880—84. időre terjedő költségvetési nettó-jövedelmi hiányok is az állampénztárnak következőleg tehát az államháztartás és nem az üzemek emésztik meg tulajdonkép azon összegeket, melyeket a t. pénzügyminister ur nekünk annak idején természete szerint nem méltóztatott felfejteni, továbbá nyilvánvaló és világos dolog, hogy az államháztartásnak szorongatott helyzete tette szükségessé azt, hogy ily eltakart utakon és módokon vétessék kölcsön az államháztartás kiadásainak fedezésére. És még sajátságosabb a Rábaszabályozásí kölcsön. A törvényhozás megszavazott a pénzügyministernek hét millió frtot Rába-szabályozási költségekre. Ugyanakkor a t. pénzügyministeri előterjesztés és indokolás értelme szerint azt gyanittatá, hogy ezen kölcsönt akként fogja felvenni, a mint az a successive előhaladó építkezésekre szükségeltetni fog és ebből azután az fog következni, hogy az időközi kamat, melyet az állam magára vállal és melyhez a Rába-szabályozási érdekeltség és Győr városa csak bizonyos quotával járulnak, hat évre, a mely idő alatt tudniillik a Rába-szabályozás létesíttetni szándékoztatott, körülbelül egy millió forintot fog tenni. Most a pénzügyminister ur költségvetésében az átmeneti kiadások közt benfoglaltatik 370,000