Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

158. országos ülés január 13. 188C. g^g igazság iránti loyalitás azt hozná magával, hogy a t. előadó ur arról a helyről, honnan az igazságnak minden körülmények közt hangoznia kell, eonstatálja, hogy ime, azon időben, midőn mi az államháztartás ordinariumában az egyensúly helyreállítását oly nagy lelkesedéssel fogadtuk, nem nekünk volt igazunk, hanem az ellenzéknek, mely erre vonatkozólag akkor is kételyeit fejezte ki. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mert t. ház, mi volt az, a mit mi állítottunk mindig és állítunk most is egész határozottan ? (Halljuk! Halljuk!) Állítottunk kettőt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a kormánynak absolute nincs más pénzügyi politikája, mint az egyszerű adóemelés, (Ugy van! a baloldalon) ezen legközönségesebb mesterség, melyhez semmi más nem szükséges, mint adófelügyelő és adóvégrehajtó. (Ugy van! a baloldalon.) Állítottuk továbbá azt, hogy ezen koronkénti adóemeléseket fel fogják emészteni a koronként felveendő államadósságoknak kamatjai és a folyton szaporodó administrationalis kiadások, következőleg tehát a helyzet ugy áll, hogy az államháztartás a legjobb esetben is csak stagnál, habár szerintem, miután a források ki vannak merítve, határozottan rosszabb, mint volt és mihelyt az adóemelések meg fognak szűnni, az államháztartás progressive hanyatlani fog. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalait.) És ez a dolog természetében fekszik, inert az évenkinti 30—40 milliónyi új adósságnak kamatai, az eladások következtében keveshedő állami javak jövedelmének folytonos csökkenése, az arany-agió emelkedése, a szaporodó administrationalis kiadások, a közgazdasági válság folytán visszamaradó üzemi bevételek természetszerűen ismét és ismét csak deficitek alakjában fognak jelentkezni. Hogy pedig állami adóinknak az állam ezen legfontosabb és legtermészetesebb jövedelmének expensiójáról mit lehessen tartani, erre nézve, engedjék meg, hogy rövid párhuzamot vonjak az 1874-iki zárszámadások adatai és az 1886-iki előirányzat tételei közt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az egyenes adók 1874-ben tettek 68.361,753 forintot, 1886-ra előirányozva vannak 96.000,000 forintra; tehát a többlet 27.000,000. Úgyde ezen egyenes adók között vaunak azon adótételek is, melyek az időközönkint alkotott törvények által, mint új adóterhek behozattak: nevezetesen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója 2.600,000 frt, a tőkekamatadó 5.300,000 frt, a szállítási adó 4.200,000 frt, fegyveradó 600,000 frt, hadmentességi adó 3.000,000 frt és általános jövedelmi pótadó 13.200,000 frt. Összesen 28.900,000 frt. Ezen felül kaptunk valami többletet a katasíeri törvény behozatala, a házadó s a keresetadó reformja által is, mi némileg ellensúlyozza azon különbözetet, mely előáll abból, hogy mig 1874-ben a jelenlegi keresetadó helyett KÉPVH NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. a jövedelmi adó állott fenn és bizonyos adó-objectumok, például a tőkekamat-adó, ez adó keretében nyert kifejezést, addig ez adó jelenleg külön tételt képez. De a fogyasztási adókra vonatkozólag sem vagyunk különben, mert ha a szeszadó kétszeri emelése, továbbá a ezukor, sör, ásványolaj és a sajtolt élesztő adói, melyek az 1878: XXIII., 1881: IV. és 1883: V. torvényczikkek által lettek behozva, levonatnak a praeliminált fogyasztási adók tételeiből s azon kivül figyelembe vétetik, hogy a bor- és húsfogyasztási adók tekintetében követett eljárás ez idő szerint olyan, mely az adózási pressiónak nagy mérvét foglalja magában: akkor határozottan constatálhatom, hogy ha van is némi különbözet, de ez semmi esetre sem lényeges és az adók természetes expensiójára nem vall, hanem főképen az adók szigorúbb és kérlelhetetlen kivetése és behajtása által áll elő. De t. ház, hogy igazoljam vájjon az államháztartás ordinariumában igért egyensúly helyreállítására nézve miképen állunk: szabad legyen erre vonatkozólag néhány frappáns adatot felemlítenem. 1883-ban a deficit volt az ordinariumban 5.100,000 frt. 1884-ben felemeltük az adókat 3 millióval az általános jövedelmi adó képében és az eredmény az ordinariumban ismét 5.184,000 frt deficit. 1885-re ismételten emeltük az adókat a szeszadó képében és bár erre vonatkozólag még zárszámadási adataink nincsenek, de egyfelől a negyedévi kimutatások eredményeiből combinálva, mert e számtételeket, mint adatokat szárazon én sem fogadom el, másfelől bizonyos jelenségekből és legutoljára a t. pénzügyminister ur azon nyilatkozatából ítélve, hogy az 1885-iki deficitre nézve kölcsönelőterjesztéseket fog tenni a háznak: határozottan levonható azon következtetés, hogy 1885-re nézve sem lesz az eredmény más, mint volt 1884-re. 1886-ra az adóemelés megszűnt s mit tapasztalunk ? azt, hogy a t. pénzügyminister ur már az ordinaruimban is 272,000 írttal mutat be rosszabb költségvetést, mint tavaly, az általánosban pedig 3 millióval; továbbá, hogy a pénzügyi bizottság az ordinariumban körülbelül 1.230,000 írttal mutat be rosszabb költségvetést, mint tavaly, az általános költségvetésben pedig 2 millióval. Es tapasztalunk még valamit t. ház, azt tudniillik, hogy a pénzügyi bizottság t. előadójának és a pénzügyi bizottság jelentésének hangja sokkal elegicusabbá vált. Azon dicsekedő hangot, mely évenkint az előadói székről az államháztartás javulása érdekében oly igazságtalanul megszólalt, (Felkiáltások baloldalon: Igaz! Ugy van!) felváltotta egy egészen más, egészen beteges hang, mely t. ház, „aggodalom feltámadásáról", „a mérleg csekély módosulásáról", a határok és korlátok betartásáról, az államháztartás lassúbbá vált tempó40