Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-154
288 1S4. országos ülés deezeniber 17. 1885. megyének ezen kérvénye az erdélyi viszonyokra nézve igen számot tevő kérdést ölel fel. Az italmérési jog arányosítása ugyanis, a mint MarosTordamegye közönsége ezen kérvényében felhozza, ezelőtt Erdélyben kizárólag a közigazgatási hatóságok illetékessége alá tartozott. Felhozza erre nézve a megye közönsége azon tényt is, hogy nemcsak 1848 után, de 1848 előtt is e tekintetben a közigazgatási hatóságok voltak illetékesek, a mit már maga azon tény is bizonyít, hogy Erdélyben, a hol a derék-székek intézménye következtében a közigazgatás a bíráskodástól mindig némi tekintetben elválasztva volt, ilyen ügyekben nem a derék-székek, hanem az alispán és a szolgabirő ítéltek. Az 1871. évi LIII. törvényczikk nevezetes változtatásokat hozott be a megszüntetett urbériségből fenmaradt viszonyok rendezése terén. A szűkebb értelemben vett Magyarországon mindjárt az 1871: LIII. törvényczikk meghozatala után az italmérési jog arányosítása körüli ügyek is a rendes biró illetékessége alá tartoztak, de Erdélyben, a hol az megszüntetett, az urbériségből folyó viszonyok a magyarországiakkal teljesen meg nem egyezők, sőt azoktól sokban eltérők, a mit máimagában az is bizonyít, hogy e tekintetben a törvényhozás az 1871: LV. törvényczikk, továbbá az 1880: XL V. törvényczikk megalkotásával Erdélyre nézve más intézkedések behozatalát tartotta szükségesnek. így történt, hogy az 1871. törvény meghozatala után is az arányosítási ügyeket a közigazgatási hatóságok intézték. E gyakorlat fennállott az 1882. évig, a midőn egy curiai döntvény kimondotta, hogy ezen ügyek nem a közigazgatási hatóságok, hanem a rendes biró illetékessége alá tartoznak. Erdélyrenézve ezen ügyeknek a rendes bíróságokhoz való utalása a tekintetben kedvezőtlen a jogviszonyokra, mert az erdélyi italmérési jogok túlságos eldarabolt volta következtében a legtöbb helyen az illető községben, a hol a birtokosok italmérési joggal birnak, ma már ingatlannal sok helyen nem birnak s ennélfogva a rendes biró előtti kereset nekik aránytalanul sok költségbe kerül és igy a költségesebb perek elkerülése a legfőbb ok, mely végettjelenlegMaros-Tordamegye közönsége feliratának alapjául szolgált. A kérvény tárgya három irányban oszlik meg. Első sorban azt kérelmezte Maros-Tordamegye közönsége, hogy az 1882-ben hozott curiai döntvény ellenére a közigazgatási hatóságok illetékessége visszaállittassék ; másodszor, azt hogy az í871—1882-ig közigazgatási utón végrehajtott arányosítások megtámadhatlansága iránt törvényhozási intézkedések tétessenek és régre harmadszor általánosságban, hogy az italmérési jog törvényhozási utón szabályoztassék. A kérdés első és második részére nézve a kérvényi bizottság azon nézetben van, hogy curiai döntvénynyel szemben törvényhozási határozatot provocalni egyáltalán nem szükséges, annyival kevésbé, minthogy azon curiai döntvény második bekezdésében azon cautelák is, melyek iránt Tordamegye közönsége kérelmez, benfoglalvák, A kérvény harmadik részére, vagyis arra vonatkozólag, hogy az italmérési jogra nézve törvényhozási úton intézkedés történjék, a kérvényi bizottság a kérvényt kiadatni véleményezi a belügyministernek. (Helyeslés jobb/elől.) Pogány Károly." T. képviselőház! Lehetetlennek tartom, hogy e kérvény tárgyalása alkalmával rövid időre a t. ház figyelmét igénybe ne vegyem. (Halljuk!) A kérvényi bizottság, ha jól hallottam, e kérvényt figyelemre méltónak nevezi. Én, t. ház és az ország azon nagy részének birtokosai, kiket hajdan erdélyi birtokosoknak neveztek, nemcsak figyelemre méltónak, hanem kiváló fontosságúnak tartjuk e kérvényt; kiváló fontosságúnak azért, mert vitális érdekeit érinti azon birtokosságnak, vagy hogy úgy fejezem ki magam, azon osztálynak, melynek jóléte és fenmaradása iránt csak a nemrég lefolyt nagy vitában a ház minden oldaláról elismerő nyilatkozatok tétettek. A regale limitálásának kérdése, mint azt a régi törvények —- az Approbaták — mondották, az 1646. és 1633-iki törvény ékben volt szabályozva; szabályozva volt, ugy hogy annak arányosítását justa quantitatem et numerum sessionum antiquarum mondották ki. Kimondották azért, mert a földbirtok Erdélyben a régi időkben felvéve nem lévén, egyedüli módja a nemesi birtokmeghatározásnak az „antiqua sessiók" voltak és minden a nemesi birtokkal járó jogok ezen kulcs alapján osztattak fel és ezen kulcs alapján intézték el a fenforgó differentiákat a közigazgatási hatóságok, mint azt a t. előadó ur is megjegyezte ; mert az erdélyi úgynevezett derék székek nem tartották magukat erre illetékeseknek, hanem az alispán és a szolgabíró végezték el. A 48 utáni időben az osztrák kormány által kiadott rendelet szintén fentartotta az állapotott fentartották a cancellariák és a ministeriumok a legutóbbi időben s nem volt semmi baj ezzel, de sőt mondhatnám, hogy ez határozottan helyes eljárás volt; mert azon kisbirtokosság, a melynek vagyoni állapota nem volt valami briliáns, olcsón, könnyen és gvorsan jutott jogainak érvényesítéséhez. Meghozták 1871-ben a XXXI., LIII. és LV. törvényczikkeket,később 1880-ban a XLV. törvényczikket, a melyek a birtokszabályozásról szóltak, de ezek egyike sem foglalkozott specialiter e
