Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

220 í49, •>*»*»•* *M» deezemfcor 11. Itií. minden termékeny reformját ezen a téren köszöni, hogy próbáljuk meg a közös tért elfoglalni és a a közös irányt elfogadni. Ezért, t. ház, én indítványba hoznám a következőket (Halljuk ! Halljuk !) Én kérném a t. házat ég legelőbb a t. kormányt, mint a ház többségének vezérét, méltóztassék beleegyezni abba, hogy egy 21 tagú bizottság küldessék ki, a mely bizottság meg volna bizva avval, hogy a választásokra -vonatkozó törvényeket vizsgálja át és bizonyos szempontok figyelembevételével szabad — ezen határozati javaslatban meg nem kötött — meggyőződése szerint, tudniillik azon meggyőződése szerint, a melyet az átvizsgálás, gondolkodás és tapasztalásból szerez, tegyen javaslatot e háznak. Ez a bizottság legyen olyan, a melyben minden képviselő megjelenhetik és arra az ügyre nézve, a melyre a bizottság kiküldetett, kívánhassa kihallgatását ; a mely bizottságnak legyen meg az a joga is, hogy oly egyéneket, a kiktől felvilágosítást nyerhet, abban az irányban, a mire kiküldetett, maga elé kérhessen és kihallgathasson, hogy ha azok nyilatkozni akarnak. A pontok, a melyekre ezen bizottság figyelmét és vizsgálódását kiterjesztené a nélkül, hogy positive bármely irányban kötve volna, a következők lennének, (Halljuk!) Először az, hogy a választók hiteles névjegyzékének pontos elkészítése s annak mindenki szabadhasználatára bocsátása biztosittassék. Ez oly valami természetesnek tűnik fel s a t. házban talán többen kérdezik is: mi szükség van arra, hogy ezen kérdés vizsgálása a bizottsághoz utasittassék ? Erre, mert, az idő igazán int, röviden csak egyet említek meg, (Halljuk!) Mi, ellenzék, egyik legnagyobb sérelemnek tartottuk s annak káros hatását ugy hiszszük, legsérelmesebben éreztük, hogy a választók hiteles névjegyzékét nem tudtuk megkapni. Ürügyek alatt — mint mi hiszszük — megtagadtatott az tőlünk igen számos kerületben és megtagadtatott az ellenzék mindkét árnyalatától. (A szélső halra mutat.) Próbáltunk utána járni, de a törvény szerkezetének szerintem helytelen, mások szerint megengedhető magyarázata folytán nem volt részünkre biztosítva az az előny, a melyért a választók névjegyzéke készül, hogy tudniillik az mindenkinek szabad használatára szolgáljon. Ez magában véve méltányos dolog. Nem is hinném, hogy akárki a túloldalról megtagadhatná, de az első pontra kiterjesztése a bizottságnak nézetem szerint már ezért is czélszerít. Második pont: „A vesztegetések, etetés, itatás, jogosulatlan befolyás gyakorlása, akár hatóságok, akár egyesek vagy magánosok részéről és bűnös izgatások ellen részletesebb büntető törvények hozassanak.* Erre is terjeszsze ki figyelmét a bizottság, valamint arra, hogy azok hatályos végrehajtása biztosittassék. Engedje meg a t. ház, (Halljuk!) ha felkérem figyelmét, hogy ezen pontnak egynehány szót szentelhessek. Akik a büntető igazságszolgáltatással és különösen a választási törvényekkel foglalkoznak, azok tudják azt, hogy az összes törvények közt a választási visszaélések ellen intézett büntető törvények a leghatálytalanabbak, mert azok kijátszására annyi tényező játszik közre, annyira meggyökereztek azok némely helyen, erkölcsök és szokásokban, annyira nem állnak azok a társadalmi becsület fogalmának védelme alatt, hogy ily törvények hatályosságát biztosítani egyébbel kell, mint mi a mi büntető törvényeinkben foglaltatik, azaz részletesebb és hatályosabb intézkedések szükségesek. S van még egy másik baj is, hogy tudniillik a törvények nem hajtatnak végre. Mert ha valaki a mi törvénykönyvünket felüti, ott nagyon sok tekintetben egészen kielégítő szigorú rendszabályokat talál, de azok nem hajtatnak végre, azok érvényesítésének egyik főbiztosítéka, hogy tudniillik a választási visszaélések miatt a bűnvádi eljárás megindítása nem pusztán közvádló által, de magánvád alakjában is lehető legyen, még mindig nincs kellőleg biztosítva. Én hosszasan belebocsátkozhatnám abba, (Felkiáltások lalfelől: HáUjuk! Halljuk !) hogy miként próbáltak ezzel a három visszaéléssel megbirkózni a külföldi törvényhozások. A mi törvényünk szigorúbb mint a németországi; a mi törvényünknél szigorúbb a belga, szigorúbb a franczia és mindennél jóval szigorúbb az angol törvény. Én jelenleg a részletekbe nem bocsátkozom, hanem felhasználva a háznak azt a kis figyelmét, a melyre még megajándékozhat, legyen elég azt a meggyőződésemet, még pedig mint az én igénytelen tanulmányaim eredményét kinyilatkoztatnom, hogy a nélkül, hogy ezen bajok és visszaélések kiirtásának lehetőségét vagy könnyen elérhetőségét állítanám, nekem komoly meggyőződésem, hogy igenis azok mérsékelhetők, nagyban reducalhatók egy helyes, részletes és hatályos büntető törvény hozatala által. Itt alkalmat veszek magamnak a t. ministerelnök urnak tegnapi nyilatkozatára visszatérni. (Halljuk! Halljuk ! lalfelől.) A t. ministerelnök ur megtámadta — ha jól emlékszem — Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslatának azt a pontját, mely a titkos szavazás behozataláról szól és arra hivatkozott, hogy ő már — gondolom — 1874-ben ismételten nyilatkozott erről és ugy fejezte ki magát, hogy ő soha semmi körülmények közt a magyar állam érdekében a titkos szavazásra rá nem áll. Hát t. ház, talán kár most ily absolut alakban nyilatkozni. 1874-ben — és talán most én