Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

216 149. országos ülés deczembei il. 1885. hogy valósággal a nemzet szivének érzése és érdeke legyen átültetve e házba és mihelyt visszajő, akkor fogadjuk el a nagy izgalmakat, fájdalom, avval a salakkal és sárral, a mely háborgó mélyéből mindig feljő, mert a kik bírnak a szabad intézményekben azok tudják és érzik azt, hogy azok üdvös hatása messze felülmúlja azon salakot, a mely tőle, fájdalom, mindig elválaszthatatlan. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha azonban azt az izgalmat akarják kizárni, midőn tegyük fel a vélemények összeütköznek tűzzel, összeütköznek fájdalom gyűlölséggel, igazságtalanságokat is felhozva, de a mely vélemények mellett azután még meg vau próbálva, mi igazi érzelme, mi igazi érdeke a nemzetnek, ezt én a politikai szabad élet megölésének tartanám. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha önök csak azon izgalmaktól félnek, melyek bűnösek és a melyek e ott — nem egy phrasist értek — minden állam megállapítja a maga jogrendjét H a melyekkel szemlen önmaga és társadalma, fennállásának feltételét a büntető jogrend védelmezi, akkor ebben lehet messze menni, lehet nagyobb szabadságot adni, de azt, mit az állam ügy állapított meg, hogy ez pedig fennállásomnak és társadalmam létének feltétele, a melyre építve vagyok, ezt megtámadni nem szabad, ennek megtámadása bűnös és ezt mindig ugy értem, hogy a legnagyoab hullámcsapás, a legnagyobb háborgás a politikai életnek egy hatályos korláttal kell hogy találkozzék a törvényben, mely határnak áthágását bűnös izgatásoknak jelölte meg. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ily izgatások ellenében én is akarom a törvényt, a hatályos törvényt. Gondolja meg a törvényhozás, gondolja meg szabad szellemben, jól, mit tart az állam fennállása és a társadalom alapjai tekintetében megtámadhatlannak és azt védje meg hatályosan is. De nem kell félni a politikai vélemények és érdekek kemény harczától s az attól elválaszthatjan izgalmaktól, nem kell idegességgel vagy a mint Darányi képviselőtársam említette, vérszegénységre mutató felfogással tekinteni azokat. És ne is éljünk abban az iílusió ban, hogy ez egyetlen rendszabály, az országgyűlés tartamának meghosszabbítása a politikai izgatásokat ritkábbá teszi. Én előterjesztem véleményemet, ítéljék meg önök, igazam van-e vagy nem ? Magában véve az, hogy a választások ritkán kerülnek elő hoszszabb tartamú parlament mellett, nem jelenti a parlamentre vonatkozó izgalmak ritkaságát. Ne feledjék, hogy a hol 3 éves parlament van, ott a legyőzött kisebbség könnyebben belenyugszik sorsába. Hamar véget ér a parlament; ha eltérés támad a parlament véleménye és a közvélemény nagy hullámzása között, megnyugszik abban, hogy csakhamar új választás fog következni s majd akkor érvényesítheti akaratát. De a hol az eltérés hosszú ideig tart, a hol a mandátum 5 éves — mert az 5 évig tartó mandátum a képviselőt ép két évvel tovább teszi függetlenné lefelé és nem fölfelé, mint azt később be fogom bizonyítani — ott előáll az izgalmak azon neme, mely constatálni akarja a közvélemény és a fennálló és még tartó parlament közti különbséget és követelni fogja e constatáít különbség nevében a parlament feloszlatását. Ez az izgatás jogszerűen, természetesen és — ebben mindenki igazat fog nekem adni — a képviseleti rendszer természete érdekében arra les? irányozva, hogy kitűnjék a közvélemény és parlament közti eltérés. Mert ha e tény kitűnik, akkor ő Felségének nálunk és a fejedelemnek mindenütt alkotmányos kötelessége a parlamentet feloszlatni és a nemzet törvényhozásának hű, megfelelő voltát kipróbálni új választás által. Még azt sem biztosítja sem a hosszabb, sem a rövidebb tartam, hogy egy-egy nagy kérdés, mely széles körökben kelti fel a szenvedélyeket, vagy az érdeklődést, nagy országos mozgalmat nem okoz, a parlament együttülésezése daczára. Elég a legújabb angol választási törvény létrejöttekor történtekre és azon mozgalmakra utalnom, melyeket az a körülmény keltett fel, hogy a lordok háza a választási törvény létrejötte elé akadályokat gördített. Mennyivel könnyebben állnak elő az izgalmak hosszabb tartamú parlamentnél különösen akkor, midőn annak létrejötténél, a tiszta és szabad választás sürgetett és elérhető biztosítékai nem voltak meg; midőn a közvélemény széles köreiben az a benyomás maradt vissza, hogy corrupt motívumok, jogosulatlan befolyások, hivatalosak és társadalmiak egyaránt nagy mérvben befolyásolták a választásokat, hogy az ily módon létrejött parlament már keletkezésénél fogva a közvélemény nem adaequat kifejezője. Ily esetben, ha pezsgő politikai élefe, ha erélye van egy nemzetnek, a hosszabb tartam csak fokozza a türelmetlenséget s a féltékeny gyanakodást, melylyel a képviselőház működését nézik És a mit talán elviselnének, a közelgő új választás reményében, azt nem tűrik el és a forrongó közvélemény kitör és érvényesülést fog keresni a gyülekezési és egyesülési jog gyakorlásában, a mi azután az izgalmaknak folytonos megújulását fogja előidézni. (Igazi Ugy van! a baloldalon.) Rátérek az utolsó indokra, mely támogatásul felhozatott, melyről azt mondottam, hogy fájdalom, ritka hang, legalább hivatalosan ritka hang a parlamentben. El kell ismerni, hogy a t. túloldal ugy a bizottság jelentésében, mint halványabban ugyan és sokkal óvatosabban ä belügyminister ur indokolásában az a döntő szempont