Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

198 148. országos ülf-s deczemlter 10. 1885. ben is, elvileg az országgyűlés tartamának meghosszabbítása mellett szóltam. Ezen meggyőződésem ma sem változott. De ismét hivatkozhatom azon túloldali t. képviselő urakra, kik néhány évvel ezelőtt mozgalmat indítottak meg, hogy pártkülönbség nélkül, a képviselők initiativajából történjenek lépések az országgyűlési időtartam meghosszabbításának létrehozása iránt, a tekintetben, mondom, hivatkozhatom ezen t. képviselőkre, hogy én már akkor iiozzájárulásomat az ő actiójukhoz megtagadtam két indokból. Az egyik az, hogy ily természetű' reformok initialását a kormány feladatának tekintem; a másik indok pedig az volt, hogy mielőtt a képviselőház ezen tárgygyal foglalkozik és a meghosszabbítást esetleg elfogadja, kívánom mind azon garantiák megalkotását, melyek a választások tisztaságára és szabadságára szükségesek és melyek, ugy magukban eddigi törvényeinkben, mint különösen azok végrehajtásában tapasztalásom szerint elégteleneknek bizonyultak. (Ugy van.'bal felől.) Nekem tehát nincs az én egyéni álláspontomnál fogva okom az ügy érdeme felett eontroversiákba bocsátkozni, mert ismétlem, a mi különös viszonyaink közt magát az országgyűlési időtartamnak meghosszabbítását helyes intézkedésnek tartom. Feladatom csupán igazolni azt, hogy helyesen cselekszem, midőn ezen intézkedésnek megszavazását azon előzetes feltételekhez kötöm, melyeket kijelöltem s hogy ennek folytán helyesen cselekszem, ha mint már előre kijelentem, ma, midőn ez előzetes feltételek nem léteznek, a törvényjavaslattól hozzájáruló szavazatomat meg fogom tagadni. (Helyeslés balfelől.) De mindenekelőtt reflectálok néhány szóval azok egynémelyikére, a mik a túloldal t. szónokai által elmondattak. {Halljuk!) Nevezetesen Darányi t. képviselőtársamhoz akarok néhány szót intézni. T. barátom a ház ezen oldala felé fordulva általam különben nagy élvezettel hallgatott beszédében azt mondta, hogy a hiba, a melyben e javaslat a mi szemünk előtt szenved, nem egyéb, mint az, hogy ezen kormány által adatott be. Én t, képviselőtársamat arra kérem, hogy az ily érvek használatát tartwa fenn oly időre, midőn nem, mint a jelen esetben, egy jó argumentumokkal is megvédhető törvényjavaslat védelmére szólal fel, hanem mikor egy jó argumentumokkal meg nem védhető ügyet lesz kénytelen védelmezni. (Helyeslés balftlöl.) Mert ezen vádját az ellenzék ellen, különösen azon ellenzéki párt ellen, melyhez tartozni szerencsém van, mint hogy ha tudniillik mi rendszeresen mindent elleneznénk, a mi a túloldal és a jelenlegi kormány által proponáltatik, nagyon világosan megezáfol jäk a tények. Legyen szíves t, képviselőtársam, ha maga ezen tényekre vissza nem emlékezik, a miuisterium egyes tagjait rendre megkérdezni. A közoktatásügyi minister ur meg fogja neki mondani, hogy az ellenzék ezen részének támogatásával vitte keresztül középiskolai javaslatát, mely ellen pedig csakugyan erős szenvedélyek ég izgalmak is küzdöttek. Apénzügyminister elfogja neki mondani, hogy ezen pártnak hozzájárulásával vitte keresztül a pénzügyi bíráskodásról szóló javaslatát. Sőt maga a ministerelnök ur mint belügyminister meg fogja neki mondani, hogy ugy a csendőrségi intézmény létesítéséről, mint a köztisztviselők qualificatiójáról szóló javaslatait szintén ezen párínak hozzájárulása és támogatása mellett vitte keresztül. És a közgazdasági szakmák élén álló szakministerek számos czélszeríí intézkedésekre nézve ugyanazt lesznek kénytelenek tanúsítani, hogy az ellenzék némely intézkedéseket egyenesen initiált, azokra őket felhívta, nekik azokra utat nyitott, más intézkedéseiket pedig támogatta. Ha ily világosan szólnak a tények, hogy ahhoz — sajnos, ritkán történt és nem kielégítő módon — de a hol s a mikor egy valóságos reformtörekvéssel találkoztunk a jelenlegi kormány részéről, mi soha sem néztük azt a politikai ellentétet, mely különben bennünket a kormánytól elválaszt, hanem azt ilyenkor mindig teljes támogatásunkban részesítettük. (Ugy ván! balfelől.) Ezek tények, t. képviselőház és ezekkel szemben valóban kár, olyan igen kopott fegyvereket forgatni, mint azt az általános állítást, hogy a^ ellenzék mindent már csak azért is ellenez, mert a jelenlegi kormány által terjesztetett elő. (ügy van! balfelöl.) Azonban néhány szavam és néhány megjegyzésem van Visi Imre t. képviselőtársamnak mai felszólalására is. A t. képviselő ur felhozza mindenekelőtt ezen párt némely tagjaival szemben — mert hiszen mindnyájunkra nem vonatkozhatik — hogy a zempléni pontokban az öt éves mandátum minden fentartás és minden feltétel nélkül benfoglaltatik, honnan van tehát — így kérdi a t. képviselő ur — hogy mostan ugyanazok, a kik a zempléni pontok aláírói közé tartoztak, az országgyűlés tartamának meghosszabbítását feltelekhez kötik ? Erre kettőt vagyok kénytelen a t. képviselő urnak megjegyezni. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a zempléni pontok soha sem képezték annak a pártnak programmját, melyhez jelenleg szerencsém van tartozni; azok képezték egy pártnak programmj át, melynek némely tagja, igaz, a mai közjogi alapon álló ellenzéknek tagja, de a mely ezzel a párttal nem identicus. De igenis felhozhatja a i képviselő ur a zempléni pontokat velem szemben személyesen, miután én ahhoz a párthoz tartoztam, mely azokban fejezte ki programmját 1875-ben. A t. képviselő ur — gondolom — inkább én rám is czélzott, azt mondja: íme, a zempléni pontokban más kikötés és más díszítés az öt éves mandátumhoz nem foglaltatott, mint a képviselők számának leszállítása, de — hozzáteszi — most ez az elv is ott lóg