Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
147. országos ülés melyek a befolyástól mentek voltak, szintén változástgszenvedtek volna. De még a 3 éves mandátum kedvéért kevésbé fizette ki magát a fennálló kormánynak új hívek szerzésére fordítani ilyetén rendelkezési alapját, az 5 évesnél már ez sokkal érdemesebb lesz. Angliában, hol ,őszintén megvallom, soha sem voltam, a mit azért is bevallók, hogy a ministerelnök urnak kedvencz tárgyilagos argumentumainak egyikével kedveskedjek, ha netalán beszédemet polemisalására méltatná, mire annál kevesebb a reményem, mintán beszédjeinket nem is hallgatja, hol egyrészt a kormánynak alig lesz ily módon aránylagos rendelkezési alapja, másrészt pedig hol ellenzéki fővezérnek egyes momentuosus beszéde folytán, de a ministerelnöknek is sans géné beveri az ellenpárt választáson kivül is ablakait, anélkül,hogy egy zsidó sajtóhad barbár durvaságot óbégasson; hol óriási meetingek tartása napirenden van; ott a közvélemény oly elementáris erővel rendelkezik nyilvánulni, mely a 7 éves mandátum káros hatását nagyon is gyengíti. De nálunk, hol mindez nincs; hol az elvtagadás termi a legédesebb gyümölcsöket ; nálunk a politikai erények oly fogyatkozása mutatkozik, melyet a választási Ítélőszék előtti mennél gyakrabbani megjelenés bir féligmeddig ellensúlyozni. A mi a választási mozgalmakat illeti, én kétféle mozgalmakat különböztetek meg. A törvényest, mely most minden 3 évben legfeljebb i napi fáradságot igényel. Oly szegény embernek, kinek e 2 napi munkaszünetelés minden 3 évben a haza iránti túlságos áldozat volna; oly szegény embernek Magyarországban ma nincs választó joga. De van egy másik mozgalom és ez hónapokig tartó itatás, vesztegetés és hivatalos hatalommal való visszaélés által előidézett zavargásokból áll. Ezen mozgalom az 1874-iki választási törvény szigorú keresztülvitele mellett elé nem fordulhatna. A jelenlegi jog és törvény útjáról eltérő állapotot a jelenlegi kormánynyal szorosan összefüggő állapotnak kell tekintenünk, mely abban leli magyarázatát, hogy nálunk törvényeket, midőn azok a hatalomnak alkalmatlanná lesznek, egyszerűen végre nem hajtják. Itt az 1874-iki tövény. Szigorúan büntetni rendeli a vesztegetést és mit látunk, nemcsak hogy képviselő mandátum helyett contót nyújt be a háznak; de hogy jelölt megszabja zsidó módra a votum árát, azt nyilvánosan kidoboltatja az elöljárósággal és igy kerül a parlamentbe. A t. ministerelnök ur kénytelen bevallani — mint mondja — tudatlanságát a választási visszaélésekben. Miután a belügyminister urnak tényleges állapotokat ismernie kellene, bátor leszek a ministerelnök urat néhány czímre figyelmeztetni, hol megtudhatja mindezt. A vesztegetésre nézve forduljon csak egy párthivéhez, ki mai nap a legdecsHímber 9. 1885. JJJ Isis nagyobb capacitás e téren, a szent-endrei kerület képviselőjéhez. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék személyeket megtámadni, hanem méltóztassék a tárgynál maradva, tisztán tárgyilagosan beszélni! (Helyeslés jobbfelöl.) B. Andreánszky Gábor: A mi pedig a hivatalos hatalommal való visszaéléseket illeti, tessék — hogy személyeket ne nevezzek — tessék oda fordulni Hont- és Aradmegye közönségéhez ! A t. ministerelnök ur oda akar hatni e javaslat által, hogy ritkábban forduljanak elő a választási visszaélések, ezen mondása azon gyanút keltheti könnyen, hogy ily és hasonló javaslatokkal előkészítve a talajt, végczélja utoljára is e recept szerint gyökeresen kiirtani a visszaéléseket. És még sem osztom sokaknak azon pessimisticus nézetét, hogy alólról, azaz választáson kormányt nálunk buktatni nem lehet; nem osztom már azért sem, mert szégyenleném magamat ha az ellenzék marionetteként szerepelne. Az ellenzéki pártok közti sajnos vetélkedés és a haza iránti közönye találták ki rossz kifogásul e tévtant. De nem osztja nézetét a t.ministerelnök ur sem, mert igen jól tudja, hogy csak választás elnöki practikák, a hivatalos pressió rendkívüli fokozása, zsidó pénz és az ellenzéki pártok egymás közti féltékenykedése mentették meg a kormányt a múlt választásnál, melyet már gróf Andrássy képviselő ur is megrovott. Ha egyike ezen tényezőknek hiányzik, kikerülhetlen lett volna bukása. És ezért nyújtja be jelen javas latát és ezzel egyszerre az ezzel- összefüggő megyerendezési szervezetet. A főispánt pensióval ellátja, hivatalát pártállásához köti, növeli e kortesnek hivatalos mindenhatóságát és mindennek daczára csak minden 5 évben meri kitenni magát ezentúl a bukás esélyeinek. T. ház! Annál biztosabban tudom, hogy e javaslat elfogadtatik, miután ázat. többség képviselőitől semmi áldozatot, semmi önmegtagadást nem követel, sőt ellenkezőleg igen kényelmes helyzetet teremt a képviselőknek; csak minden 5 évben választatási fáradtság, költség és risico és ezzel szemben 2 évvel több a képviselői szavazat értékesítésére. Bájos syrenehangok ezek. Odysseus az árboczhoz kötteté magát, nehogy őt is elbájolják ez édes hangok. Önök t. túloldali képviselők hiába keresik sajkájukon az árboczot; az önmegtagadás és a tiszta meggyőződésen nyugvó önállóság árboczát. Évekig engedték vontatni magukat czéltalunul, fölösleggé, sőt alkalmatlanná vált az árbocz, túladtak rajta és most kormányhűségük hajótörést fog szenvedni az egoismus kőkemény szirtjein. És, hogy mikép igyekszenek elrejteni ez önzést, mutatják az oly állítások, mint a ministerelnök uré, 5 évig nöS2*
