Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

162 147. országos Ülés deczemlíer ü. 1^85. Elnök; A számvizsgáló bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Több jelentés nincs. Következik az indítványés interpellatiós-könyv felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő ájabb bejegyzések foglaltatnak: < „Herrnan Ottó, a ferbli tárgyában, az igazságiigyministerhez." (Élénk derültség.) „Ugron Gábor, a nagyváradi püspökség anyagi helyzetének rendezése tárgyában, avallásés közoktatásügyi ministerhez." Elnök: A képviselő urak az ülés végén meg fogják tenni interpellatiójukat. T. ház! Következik a napirend. Azonban a tárgyalás megkezdése előtt Hermán Ottó képviselő ur személyes megtánnultatás ezímén kér szót, (Halljuk!) Herman Ottó: T. ház! (Halljuk!) Nem örömest teszem, de kénytelen vagyok vele, hogy a t, ház engedelmét kérjem ki arra nézve, hogy Darányi t. képviselőtársamnak felhozott, valóban súlyos vádjaival szemben, tehát személyes kérdésben , megvédhessem magamat. (Halljuk!) A t. képviselő ur tegnapelőtt elmondott beszédjében két rendkívül súlyos vádat emel ellenem a ház színe előtt, azon kivül egy sub versi vitást követett el, melyet magamon nem hagyhatok. A t. képviselő ur első vádja az, hogy én a magyar királyi Curiát a ház színe előtt a sárba rántottam. T. ház! Én beszédemben azt mondottam, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarországon jelenleg a birói kinevezések párttekintetek alá esnek és minthogy nekem ez a meggyőződésem, ezért a királyi Curiát nem akarom azon kudarcznak kitenni, hogy esetleg pártszempontból ítéljen. T. ház! En az intézményt iparkodtam megóvni egy olyan bajtól, a melyet én igen súlyos bajnak és igen súlyos sérelemnek tekintek s a magam álláspontjából óhajtottam ezt tenni, sőt lapidíirisan kimondom azt is t. képviselőház, hogy én a Curiát egyáltalában a képviselőház feletti bírósággá soha sem tenném, mert politikai dolgokat bíróság elé egyáltalában állítani nem tartom helyesnek. (Helyeslés a szäső baloldalon.) És én meg vagyok győződve, t. képviselőház, arról, hogy az az ódium, a mely jelenleg a ház biráló bizottságait éri, ha aCuriaa ház fölött bírósággá tétetik, a Curiára fog ráháramlani, ez pedig a legfőbb ítélőszéknek tekintélyét megrontani képes, (ügy van! a baloldalon^ A második vád, t. képviselőház, a melyet a t. képviselő ur velem szemben felhoz, az, hogy én hazafiatlanságot követtem el azért, mert a főváros fejlődésének ellenségéül mntattam be magamat. T. képviselőház! Én az én beszédemben nem mondtam egyebet, mint csupán csak azt, hogy midőn a fővárost világvárossá fejlesztik, elhanyagolják a vidéket. Én a főváros arányai szerint való fejlődést a vidéken is akarom látni. (Helyes! Helyes! a baloldalon.) Én épen onnan mondom azt, hogy a főváros fejlődéséhez képest a vidék elhanyagoltsága Central-Ázsiára emlékeztet. A mi azt a subversiv megjegyzést illeti, melylyel a t. képviselő ur egyenesen az én választóimra czélzott, hogy majd megköszönik ők nekem azt, hogy én őket Central-Azsiáha helyeztem, centrabázsiaiknak mutattam be, hát t. képviselőház, magam is azt hiszem, hogy meg fogják nekem köszönni és meg is mondom miért: azért, mert az én választóim jelenleg arra a bizonyos reconstructionalis kínpadra vannak feszítve, a melyet még Central-Azsiában is pénzért lehetne mutogatni. (Élénk derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Baranyi Ignácz: T. képviselőház! Személyes támadásra kívánok felelni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a Curiát megtámadni nem méltóztatott. En felolvasom szóról szóra azt, a mit mondott: „És midőn én a curiai bíráskodás ellen szavaztam, a birói intézményt nem akartam azon kudarcznak kitenni, hogy esetleg pártszempontból igazságtalanul ítéljen és csorbítsa a bíróságok tekintélyét hosszú időre." (Helyes! Helyes! a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: Most is ezt mondta! Darányi Ignácz: Azt méltóztatnak tudni, hogy a Curia tagjait nem egyszerre nevezik ki, azok successive neveztetnek ki és méltóztatnak tudni azt is, hogy a biró függetlenségére az nincs befolyással, hogy ki nevezi ki; a birói függetlenség biztosítéka az, hogy a biró elmozdíthatatlau, hogy az ő állásához nem férhet senki. Különben örvendek, hogy a t. képviselő ur minapi beszédét ekkép magyarázni és annak értelmét jobbra fordítani igyekezett. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás bal felől.) A mi pedig, t. ház, azt illeti, hogy ő a főváros fejlődését nem támadta meg: engedjék ismét meg, hogy egész tárgyilagossággal azt, a mit mondott, felolvassam: „A mint önök haladnak, ez nem a, nemzet erejének [kifejtésére, hanem elérj esztésére vezet, hogy mindent csupán egy pontba akarnak összegyűjteni, hatalmat, közművelődést s mindent, hogy a főváros valóságos világváros, és azon kivül kezdődik még ma is Közép-Ázsia, hogy ezzel önök nem fogják megerősíteni a magyar állam jövőjét, hanem maguk alatt vágják a fát". (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) Ezeket mondta a képviselő ur. Engedjen meg,