Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

140. országos ülés deczember 7. 1885. 159 elég jó hazafi. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb- | oldalon. Mozgás. Zaj a szélső baloldalon.) Gulner t. képviselő ur szíves volt egy nem is négy esztendővel, de, ha emlékezetem nem csal, 13 esztendővel ezelőtt mondott beszédemből egy passust felolvasni. 0 maga is csak azt jegyezte meg, hogy junctim volt azon törvényjavaslattal, de a mely törvényjavaslat, a, mint méltóztatnak tudni, akkor nem tárgyaltatott; junctim volt beadva az akkori választási törvényjavaslattal. Ha még a junctimot elfogadnám is, mégis azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy azon törvényjavaslatról mondtam az idézett szavakat, a mikor egy másiknak, olyannak tárgyalásánál mondottam, a hol — igen jól emlékezhetik rá a t. képviselő ur — a censusnak sok helyen tetemes felemeléséről volt szó és ez az, a mit én a választók jogai megcsonkításának neveztem, (ügy van! Tetszés jobbfelől.) Higyjék el nekem, hogy hiába való fáradságot tesznek, ha kutatnak azokban, a miket 10 —15 évvel ezelőtt mondtam. (Zaj a szélső baloldalon.) Ne fáraszszák magukat azzal, én igen jól tudom, hogy mit mondtam; de igen jól tudom azt is, hogy soha sem tartottam, nem is tartom és menjen el a képviselő ur, a ki ma annyit járt Angliában, a nélkül, hogy ott lett volna, (Derültség) nézze meg, hogy ott is nem ugy van-e, a mint én mondottam. Azt is tudtam és tudom, hogy mindenütt a világon azok, a kik hivatvák egy ország ügyeire áldásos befolyást gyakorolni, mindig a körülmények szerint kénytelenek részint engedni egyes elveknek abstract voltából, részint még a tévedést is beismerni. (Ugy van / jobbfelől.) Ezt mellőzheti az, a ki abban a szerencsés isolált helyzetben van, hogy bármit beszéljen, se jó, se rossz befolyást hazája sorsára nem gyakorolhat; de kénytelen ezt tenni a hazafi, kinek az a nagy felelősséggel járó, bár szép hivatás adatott, hogy szavának egy momentumban legalább, hazája sorsára elöntő befolyása lehet. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) T. ház! Egy nyilatkozatot kénytelen vagyok csak azért felemlíteni azon thémát illetőleg, a melyre nézve felemlítem, hogy mint czáfolata egyik legkomolyabb vádnak, mely azon oldalról ellenünk hangoztattatni szokott, igen kellemes volt nekem. Egy képviselő ur, nem tudva megbocsátani, hogy engem nem régiben barátaim részéről egy megtiszteltetés ért, azt mondta: ez emlékezteti őt a római kor deeadence-ára, a mikor ünnepélyeket adtak a népnek, hogy elaltassák a közügy iránti érdekeltséget. Azok akkor adtak panem et circen ses; de ha az a példa illik most reánk, nem áll az, hogy a népet megfosztottuk kenyerétől, mert hisz mi adjuk neki a kenyerét. (Derültség jobbfelöl.) Méltóztassanak meggondolni: a támadónak, a gyanusítónak is jó, éber emlékező tehetséggel kell bírni, (Derültség jobbfelől) mert különben egy párt tagjai is még egy napon is ellentétbe jöhetnek egymással. A mi már magát a kérdést illeti, a népfelségi jogról beszéltek legtöbben. Hogy a népfelségi jog szempontjából minő ez a javaslat, csak egytől függ, attól: vájjon áll-e az, hogy ezen jognak gyakorlata, mert hiszen e jog a képviselőház által gyakoroltatik, sikeresebb lehet 5 évi parlament mellett, mint 3 évi mellett. Mert egy jog sikeres gyakorlása nem attól függ, hogy az hányszor gyakoroltatik, hanem, hogy milyen befolyást eszközöl annak gyakorolhatása. Es én, t. ház, igenis azon meggyőződésben vagyok, hogy 5 évi parlament mellett a képviselőház súlyaés tekintélye nagyobb lesz, mint a 3 évi mellett. És azért mondom az 5 évit, mert azt tartom, ha valahol, ugy itt nagyon szükséges a túlzásoktól óvakodni. Igaz, hogy az erőt a választás adja; nem szabad tehát, hogy az a testület, mely e jogot a választás folytán gyakorolja, az ő forrásától nagyon messze essék. De igenis szükséges épen a választók érdekében, hogy legyen annyi folytonossága a működésnek, a mennyi annak nagyobb sikert és tekintélyt biztosíthat. Mert azt csak nem fogja senki tagadni, hogy bármely testületre nézve is egy bizonyos folytonosság a működésben kell a végre, hogy érvényesíthesse ^azt, a miért kiküldetett. (Helyeslés jobbfelől.) Es itt eszembe jut, hogy többen — még Beöthy Ákos t. barátom is — azt mondták, hogy én e változtatást ellensúlyozóul akarom a főrendiházzal szemben. Azt gondolom, ez a szó: „ellensúlyozás" nincs indokolásomban, (Igaz! jobbfelől) hanem az van, hogy a remélhetőleg nagyobb tekintélyre emelkedő főrendiház mellett emelkedjék a képviselőház tekintélye is. Igen, t. képviselőház, a mely perezben megjelent indokolásom, már olvastam, hogy: megköszönhetik a főrendek Tiszának eztaz intézkedését. Ezt az okoskodást, fogom talán itt is hallani, de nem félek tőle, mert abban a házban nem fogják a rájuk dictálni akaró sérelem miatt rosszul megítélni azon javaslatot, mely különben nézetükkel találkozik. Nem is ellensúlyozás e javaslat czélja; de azt bevallom, igenis őszintén megmondtam tavaly a főrendiházi viták alatt — akkor is megpróbálták nyilatkozatomat ellenem másutt agitatióul felhasználni — hogy azt, hogy a képviselőház megszűnjék a legbefolyásosabb factor maradni a törvényhozásban, nem akarom; nem akarom ezt ma sem és épen azért, mert ezt nem akarom és mert meggyőződésem szerint a képviselőház erőt merít abból, ha öt évi tartamra választatik: adtam be az öt évi tartamra vonatkozó javaslatot. Most még — mert nem akarom fárasztani a t házat (Bálijuk! Halljuk!), ha kell, lesz alkalmam máskor is beszélni — még csak azokról kívánok pár szót szólni, a mik kapcsolatosan ezzel főleg a választások tisztasága, szabadsága szempontjából