Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

143. orsfciígos ülés fleczember 1. 1885. 105 A másik még lényegesebb kérdés az, hogy most a társulat lesz-e abban a helyzetben, hogy a régi bajok vissza nem térnek, hogy a fizetések pontosan eszközöltetnek és hogy a védmüvek kiépíttetnek ? Erre vonatkozólag a törvényjavaslatban külön intézkedés nincsen ugyan, de a kormány által bejelentett intézkedések elég garantiát szolgáltatnak arra nézve,hogy ha mind ezek megtartatnak, akkor csakugyan a régi bajok elő ne álljanak és hogy a társulat végre, nemcsak ideiglenesen, de állandóan és nemcsak pénzügyi, de közgazdasági szempontból is rendezett viszonyok közzé jusson. Ezek közzé tartozik nevezetesen, egyfelől az, hogy a járuléknak biztosabb, arányosabb és igy a fizetésekre nézve több garantiát nyújtó megállapítása történjék; másodszor, hogy az újabb törvények intézkedése, nevezetesen az 1885 : XXIII. törvényczikkbe iktatott vízjogi törvénynél fogva a kormány ellenőrzése és beavatkozása a társulat ügyeinek vezetésébe határozottabb és sokkal nagyobb felelősséggel jár ugyan, de egyszersmind sokkal hatályosabb; harmadszor lényeges befolyással lehet az, hogy az igy kötött kölcsön sokkal kedvezőbb feltételek mellett eszközöltetik és részben ez indokolja a kormánynak ily módon való beavatkozását és az államnak ily módon kilátásba helye zett áldozatkészségét; mert az effectiv összeg után, a mely a társulat kezébe jő, 6 százaléknál több nem fizettetik a törlesztéssel együtt. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget.) Igen természetes teli át, hogy egyfelől ezekben az ellenőrzési rendszabályokban és másfelől a hitelműveletnek ily módon való olcsóbbá tételében, végre pedig azon körülményben, miszerint a társulat területén katasztrális holdankint 1 forint 20 krajczárnál több az öszszes terhekre, a kezelési költségekkel nem jut; a fizetésképesség és a kezelésnek pontossága, valamint a védmüvek kiépítése a fedezetnek megterem tésénél és az ellenőrzés hatályosságánál fogva lehetséges és biztosabb is leend, haugy a társulat, mint a kormányközegek e téren mindazon kötelessége ket teljesítik, a melyek reájuk szabatnak. (Tisza Kálmán ministerélnök belép. Hosszantartó zajos éljen zés jóblfeim.) Ezekben kimerítettem a t. ház előtt röviden a törvényjavaslat íöhb intézkedéseit s egyszersmind azon biztosítékokat, a melyekre alapítva a pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jőbbfelől.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Tisza Kálmán ministerélnök helyét elfoglalja. Ismételt élénk hosszantartó éljenzés a jobboldalon.) Tagadhatlan, hogy a törvényjavaslat, melyet a t. előadó ur imént fejtegetett és indokolt, magában véve meglehetősen terhes áldozatokat involvál az államra nézve, vagyis egyszerűen kifejezve, az állani ezen művelettel szemben tulaj donképen leplezett garantiát vállalt el. Leplezett garantiát — mondom — KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. mert hisz ottvan előszöris az amásodik tartalékalap, mely az államkincstárban kezeltetik s a melyre nézve az állam kötelezi magát, hogy a mennyiben a társulati járulékok elegendők nem volnának a törlesztésre, azokat maga az állam egészíti ki; garantiát involvál másodszor azért is, mert a művelet létrehozásában okozott költségekhez kell, hogy az állam a maga részéről bizonyos járulékokkal hozzájáruljon; az állam garantirozza a művelet sikerét egy millió forint hozzájárulásával és végre az állam képviselője, vagyis a kormánybiztos aláírja nemcsak a főkötvényt, hanem a részletkötvényeket is. Kétséget nem szenved tehát, hogy az állam itt nagy felelősséget vállal el, a mely körülmény meglehetősen csökkenti azt az örömet, a melyet különben én is éreznék a felett, hogy végre valahára arra a térre lépjünk, hogy a szabályozó társulatok a maguk saját rovására, saját nevük alatt kössenek kölcsönöket. Mindazonáltal tekintve azt, hogy először is ezen társulatnak pénzügyi viszonyai annyira megromlottak, oly kétségbeejtő állapotba jutottak, hogy ha most az állam közbe nem lép, a mit már sokkal előbb kellett volna tennie, akkor, mikor egyáltalában beleavatkozott, tudniillik 1882-ben, hogy akkor valóságos katastropha előtt állunk, a melynek kárát nem egyedül csak azok éreznék, a kik azt okozták, hanem érezné 434 ezer hold területnek összes lakossága. Ennélfogva én és t. elvbarátaim a törvényjavaslathoz ím gához hozzájárulunk, sőt hozzá teszem még azt is, hogy miután ez a törvényjavaslat hosszú vajúdások után, három tényező közreműködése folytán jött létre, ugy hogy mint a bizottsági tárgyalások folyamán meggyőződtem, a legkisebb módosítás is a részletekben az egész törvényjavasvisszautasítását jelentené, mely körülmény azután koczkáztatná magát a műveletet: mi a részleteknél is, a mennyiben azt kikerüli)etőnek nem találjuk, bele fogunk nyugodni a jelen szövegezésbe, a melyre nézve megjegyzem, hog}

r irályi tekintetben is nagyon szükséges lett volna a módosítás. De midőn ezt elvbarátim és a magam nevében kijelentem, nem tehetem, hogy egyúttal meg ne érintsem, habár csak röviden is azt a laza eljárást, melylyel ugy a jelenlegi, mint az előbbi kormányok e társulattal szemben eljártak. Méltóztassanak csak meghallgatni e társulat rövid történeti vázlatát. Hiszen előadta ezt már maga a t. előadó ur is és sajnálom, hogy a nagy zaj közepette, at. ház alig vehette ki szavait, pedig szerettem volna, hogy az ő szájából is hallja a t. ház e társulat viszonyait. 1871-ben alakult meg e társulat. 1873-ban, tehát a lehető legrosszabb pénzügyi korszakban — kötött meg egy 6 millió aranyforintnyi kölesönt az osztrák földhitelintézettel. Már maga az a tény, hogy a kormány belenyugodott, megengedte, hogy oly válságos időben egy nagy nyilvános társulat kölcsönt kössön, már ez maga is 14