Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-142

96 142. országos ttlé» november 28. 1885 ségei az 1883: I. törvényezikk 6. § ának oly módosítását kérik, hogy a tanitó-képezdét végzett ifjak község- és körjegyzői szigorlatra bocsáthatók legyenek. Vámos Béla előadó: A kérvényi bizottság javaslata az, hogy e kérvény a ministerelnöknek, mint belügyministernek adassék ki. Zay Adolf: T. ház! Igen kellemetlen helyzetbe jutunk, midőn e kérvény tárgyalásánál az illető szakminister ur nincs jelen. A tárgyalás alatt levő kérvényben fontos elvi dologról van szó és én nem szeretném, hogy az az illető szakminister távollétében döntessék el. Ugyanazért kérem e kérvény tárgyalását a jövő szombatra elhalasztatni. Elnök: Nagyon bajos volna, ha minden ministernek jelen kellene lenni a kérvények tárgyalásánál, mert az adminisratio teendői is igénybe veszik a minister urak idejét, ngy hogy nem lehetnek jelen mindig a házban. A leghelyesebb lesz, ha a t. képviselő ur előadja nézeteit; a mit a képviselő ur itt mond, arról nemcsak a jelenlevőkértesülnek, hanem a távollevők is, ha elolvassák. Zay Adolf: T. ház! E három kérvény azt kéri a háztól, hogy éljen initiativa jogával arra nézve, hogy módosittassék a qualificatióról szóló 1883:1. törvényezikk 6. §-a, mely azt rendeli, hogy a körjegyzői, illetőleg községjegyzői szigorlatra csak az bocsáttassék, a ki agymnasium vagy reáliskola 6 osztályát, ugy a polgári s illetőleg kereskedelmi iskolának, vagy valami katonai intézetnek megfelelő osztályát elvégezte; módosittassék pedig e szakasz abban az irányban, hogy bocsáttassanak jegyzői szigorlatra azok is, a kik tanitó-képezdét végeztek. T. ház! Itt qualificatióról, szellemi előképzettségről van szó, annak elismerése kéretik, hogy ha valaki semináriumi bizonyítványt mutat fel, azzal legalább azt a szellemi niveaut mutatja ki, amely]yel a gymnasium vagy reáliskola 6 osztályát, vagy valamely kereskedelmi intézet megfelelő osztályát végzett növendék bir. Ezt pedig ugy hiszem, senki sincs a házban, a ki megtagadni hajlandó volna. Tudjuk, hogy a seminarium négy osztályból áll, négy a középiskolai osztály és 4 elemi osztály, e szerint ez együtt 12 osztályt tesz a seminariumot végzetteknél; holott az, ki a középiskolai 6 osztályát végezte, az csak 10 évet végzett. Tudjuk, hogy azon műveltség, melyet a tanító képezde ád, sokkal tágabb körre terjed, az befej ezett valami és a ki ezzel bir, az különösen alkalmas arra, hogy az egyszerű emberekkel, a falusi viszonyokkal szemben szellemi xua legyen a helyzetnek. A ki arra képesíttetett, hogy tanítója legyen egy községnek, ha megszerezte a kellő szakismej retet, vezesse a jegyzői hivatalt a községben. Természetes, hogy a seminarium még nem adja meg a kellő szakismereteket, de azt nem adja meg a középiskola sem, sem a katonai intézet; mert ezek csak előképzést adnak, a tulaj donképen i szakismeretet az illető gyakorlat és magántanulás útján szerezheti meg. Én tehát azon elvitázhatlan tételből kiindulva, hogy a seminarium végzése legalább is azon niveaut adja meg a képzettségben, melyet a középiskola 6 osztálya ad, arra vagyok bátor kérni, a — fájdalom — távollevő közoktatási minister urat és a t. házat, hogy miután azon ifjak, kik a középiskola 6-ik osztályából kiválnak, nem épen a legpéldásabb emberek, hanem inkább olyanok, kikre az a német mondás illik, hogy „Sie habén ihren Beruf verfehlt", kik azon pályát, melyre léptek, tán könnyelműségből vagy más okból cserbe hagyták, ezekből nem volna tanácsos regrutálni a jegyzői kart, hanem inkább azokból kellene a jegyzőket regrutálni, kik a tanítói képezdék tanulmányain átmentek, megismerkedtek a nép és az élet viszonyaival és követelményeivel. Nagyon üdvösnek találnám, hogy az, a ki egy községnek vezetője, érdekeinek szószólója, érzékkel birjon az iskolai dolgok iránt is. Falu helyen az iskola nem állhat fenn és nem működhetik üdvösen, ha nem istápoltatik a világi elemek által. Ha tehát a világi ügyek intézője, vezetője, a jegyző be van avatva az iskolai ügyekbe, sokkal helyesebben fog hatni a falusi, községi administrationalis ügyek menetére. Tehát e szempontból is üdvösnek, ezéiszertínek találnám, hogy egy néptanítói készültséggel bíró egyén bocsáttassék a szigorlatra. Fájdalom, nem ajánlhatom a kérvényt szakminister ürügyeimébe, mert nincs jelen; de reménylem, három törvényhatóságnak a bizottság által a ministerhez utasítani ajánlott kérvénye elég fontossággal fog birni, hogy e kérdést tanulmányozza s maga idejében e tekintetbeni álláspontját a t. ház elé terjeszsze. Én legalább kötelességemnek tartom e kérdést a legközelebbi napirendre hozni, mert a kérvényi bizottság határozati javaslatával nem tartom elintézettnek és elintézhetőnek ezen fontos kérdést. Komlóssy Ferencz: T. ház! Igen röviden fogok hozzászólni ezen kérdéshez, jóllehet e kérvényről csak a mai napon szereztem magamnak tudomást. Elvileg elfogadom ugyan mindazt, a mit előttem szólt képviselőtársam mondott és u legkevésbé sem vonom kétségbe, hogy egy képezdét végzett tanító egyúttal qualincálva van a körjegyzői állomásra is, de tekintettel arra, hogy a mi államháztartásunk költségvetésében óriási összegek vannak praeliminálva a tanítók képzésére; tekintettel továbbá arra, hogy igen sok oly község van, hogy még ma nap is csak