Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-110
110 országos ülés április 24 1885. 59 állani ezen kölcsönnek törlesztéséért és kamatjaiért. Meglehet, hogy erre nem kerül a sor, de az a bankház consortium kívánhatja ezt. Kellett tehát a kormánynak adott törvényes felhatalmazás alakjában elrendelni ezen vasút építését és a kölcsön felvételére — a mit saját hatalmánál fogva tehetne a közös pénzügyministerium — felhatalmazást adni, hogy abból talán az látszassák, hogy itt a két állam kincstárának hitele is engagirozva van, hogy ebben indirecte e két állam kincstárának jótállása is benne foglaltatik. Egyedül és kizárólag csak ez a ezélja lehet a különös felhatalmázásnak. Ha pedig nem ez a ezélja — mert ez iránt sem a bizottságban, sem itt felvilágosítva nem lettem — és ha nem ez az értelme, akkor kérdem: mi ennek a különös törvényes felhatalmazásnak a legális szüksége, mi < annak értelme? Mert fölöslegről felhatalmazást adni a költekezésre, azt gondolom, egy törvényhozásnak sem kell. Tehát minden esetre nagyban megnyugtatná a házat, ha a t. ministerelnök ur kijelentené, hogy bármily alakban jótállókig tüntetni fel a monarchia két államának kincstárát nem szükséges. Ha pedig ez igy van, akkor én a magyar kormánynak erre való felhatalmazását feleslegesnek, kitörlendőnek tartom. (Helyeslés balfelől.) Mert arra t. ház, hogy ezen jövedelmeknek már törvényben megállapított eddigi rendeltetése, tudniillik az eddig épült vasutak költségének a törlesztése megváltoztassék és ezen vasút költségének a törlesztésére rendeltessék, arra tökéletesen elegendő a törvényjavaslat első szakaszának második alineája és további része. Ezen kérdésnek ismétlése mellett t. ház, én arra kérném a t. kormányt és biztos reménynyel nézek annak elébe, hogy e részben felvilágosítást fog adni. (Helyeslés balfelől.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Minthogy Szilágyi Dezső t. képviselő ur egyenesen a pénzügyministerhez intézte kérdését, bátor leszek azokra, a miket felhozott, a feleletet megadni. Mindenekelőtt azt kell feltennem, hogy a kép- \ viselő ur nem volt jelen a házban, mikor a ministerelnök ur felszólalt először és másodszor is. Szilágyi Dezső: A második felszólalásnál itt voltam! Gr. Szapáry Gyula pénzfigyminister: Mert ha jelen lett volna és meghallgatta volna a ministerelnök urat, ezen kérdéseknek egy részét kétségkívül nem tette volna. Különösen második felszólalásában megmondta a ministerelnök ur a hozzá intézett kérdés folytán, hogy azon szempontból, hogy a pénz felvehető legyen, semmi oldalról kérdés nem intéztetett és e tekintetből garantia nem kívántatott, ezen törvény megalkotása nélkül is a pénz felvehető lett volna. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen kölcsönt felvehette volna a közös pénzügyminister ezen felhatalmazás nélkül. Engedelmet kérek, nem áll, hogy a közös pénzügyminister felvehette volna a két kormány hozzájárulása nélkül, Szilágyi Dezső: Nem azt mondtam. (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Én egész nyugodtan végig hallgattam a képviselő urat, ne méltóztassék tüzeskedni, ha észrevétele. van, azt majd megteheti. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy mit mondott. Mondotta azt is, hogy nem érti, miért foglaltatik speciális meghatalmazás a törvényjavaslatban, mert a képviselő ur szerint ezen kölcsönt megköthette volna a közös pénzügyminister. (EUenmoMésok balfelöl.) Engedelmet kérek, a közös pénzügyminister nem köthette volna meg a két kormány hozzájárulása nélkül, mert Bosznia administratiójára törvény által felhatalmáztatott a közös pénzügyminister, hogy azt a két kormány hozzájárulásával foganatosítsa. És felfogásom szerint helyes, hogy igy van; mert ennek alapján van, a ki a magyar törvényhozásban felelősségre vonható. De azt kérdi a képviselő ur, ha a magyar kormány az 1880: VI. törvényezikk alapján beleegyezhetik a kölcsön felvételébe, minek kell ezen speciális meghatalmazás még külön ezen alkalomra? Ezen meghatalmazás szükséges azért, mert a magyar kormány a törvényhozás beleegyezése nélkül ezen kölcsön megkötéséhez nem adhatja beleegyezését és pedig azért, mert azon jövedelmek, melyek ezen kölcsön fedezetére szándékoltatnék fordíttatni, már a törvényhozás által más czélokra lettek kitűzve. Ha tehát ettől el akarunk térni, szükséges ehhez a törvényhozás beleegyezése. Ez az oka, a miért ezen törvényjavaslat és azon szakasz, a mint itt foglaltatik, előterjesztetett. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: Ha megengedi a t. ház, (Halljuk!) szabad legyen először a t. pénzügyminister urat arra figyelmeztetnem, hogy tökéletesen fölösleges volt figyelmemet arra felhívni. (Zaj. Egy hang a jobboldalon: OJié!) Akárhogy szörnyűködik ott a képviselő ur, mert ha nem méltóztatik tudni az eddigi törvényeket, én bátorkodom tudni a törvényt, melyet elolvastam, ha ő szörnyűködik is. Tökéletesen fölösleges volt — mondom — a pénzügyminister ur figyelmeztetése, mert én nem azt mondtam, hogy a közös pénzügyminister ur fölvehette volna a kölcsönt a magyar kormány beleegyezése nélkül, hanem azt mondtam, hogy arra, hogy a magyar kormány a kölcsönfelvételre beleegyezzék, különös felhatalmazás szükséges nem volt. De már most óhajtanám a ház előtt ezen kérdést még egyszer megvilágosítani. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy erre az egy actusra a magyar kormányt fel kell hatalmaznia a tör-