Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

109. országos UK avagy csak későbbi idő szüleménye lesz ? Hát miként akar rögtön segíteni 1 (Egy hang a szélső bal oldalról: A földadó leszállításával.) Erről is fogok szólani. Első sorban azzal, hogy ipart kell teremteni. Meg lehet azt is vitatni, hogy mily módon ; de hogy az az ipar, a melyet most kell teremteni, fogja azt a piaczot adni, a melyen holnap terményeink vevőre találjanak, azt nem hiszem. (Zaj. Ellenmondás a szélső baloldalról. Helyeslés a jobboldalon.) Azzal támadott meg a képviselő ur, hogy a mit én mondok, az nem segít rögtön; hát ez se segít rögtöni A másik, a mit javasol, hogy szerződjünk más államokkal, tisztán a speciális magyar érdekek szempontjából. Szerződések megkötése t. ház, mi rajtunk soha sem múlt. De vájjon épen ma, a mai áramlat mellett, akkor, midőn Közép-Európa azon államai, melyeket a képviselő ur is említ interpellatiójában, épen azon tárgyakra vetnek vámot, melyek bennünket érdekelnek, tehát épen ellenünk védik magukat, vájjon azt hiszi-e a képviselő ur, hogy ily körülmények közt valami nagy kilátás van arra, hogy nagy gyorsan lehessen ily szerződéseket kötni, akár Németországgal, akár Francziaországgal ? Nem gondolnám, hogy a t. képviselő ur ezt ma is higyje, ha meggondolja. Csak egy van tehát: a földadó lejebb szállítása. Ezt t. képviselőház, én részemről, ha lehetséges volna, bizonynyal nagy örömmel megtenném. De az által akarni segíteni a közgazdasági bajon vagy a földbirtokos baján, hogy az állam megfoszt a ssék azon eszközöktől, melyekre szüksége van: ez volna igazán az a pejor medicina morbo. (Mozgás a jobboldalon.) Segítenünk kell, segítettünk is — nem mi, de az ország —• igen sokat. Ott vannak a közlekedési eszközök, ott vannak a szállítási kedvezmények és rendszabályok: ezek azok az utak, melyek által segíteni lehet. Más módja annak a segítségnek nincs, (ügy van! a jobboldalon.) Ez pedig történt mindig, történik ma és történni is fog. Ezen túl menni, adóelengedésekbe bocsátkozni ezen a czímen, szerintem egyáltalán nem lehet. Lehet ezzel talán hatni néhol, a hol a viszonyokat nem gondolják meg, de eredményt ezzel elérni nem lehet. Ismételve kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Legyen szabad még csak egy pár szót szólnom. Az igen t. ministerelnök ur kétségbe vonja, hogy ő csakugyan mondotta azt, mi körülbelül megfelel annak, mit az osztrák alkotmánypárt a maga manifestumában felemlít. Hivatkozom a t. ház mindegyik tagjára, ki akkor jelen volt, ha kívánja ki fogom keresni, mert alig lehet több mint 2 — 3 hónapja, midőn világosan azt mondotta, hogy ezen közgazdasági válság köáprilis 23 1SS5, 43 zepette szólni önálló vámterületről csakugyan nem helyes, nem okos dolog, mert most csinálni önálló vámterületet, ez annyit tenne, mint megfosztani a magyar gazdát az egyedüli piacztól, mely a közös vámterület által számára még biztosítva van. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez más! A szélső baloldalon: Ez ugyanazt teszi! Halljuk! Halljuk !) Ezt mondja az alkotmány párt is és én már akkor előre tudtam, hogy fogják mondani, figyelmeztettem is rá a minister urat, hogy ez nem helyes, nem is hallottam soha, hogy az osztrák kormánynak bármely tagja hivatkozott volna arra nyilt parlamentben, hogy mennyire szüksége van az osztrák iparosnak a magyar piaezra. (Úgy van! a szélső balon.) Gondolja magában és tudja mindenki, de nem mondja azért, hogy mi ne meríthessünk erőt belőle. A t. ministerelnök ur akként magyarázta szavaimat, mintha én azt mondtam volna, hogy az általam javaslatba hozott eszközök rögtön segítenek a gazdán. Bocsánatot kérek, nem azt mondtam, nem vagyok ezermester; nagyon jól tudom, hogy ily nagy kérdéseknek gyógyítására, enyhítésére is idő kell; azt mondtam, hogy ahhoz az orvosláshoz, melyet a t. minister ur indicai, tudniillik n többi országoknak csoportulása a tengerentúli import ellen, nemcsak sok idő keli, de hozzátettem, hogy az nem is tőlünk függ, hanem ahhoz kedvező politikai eonsíellatiók is kellenek s azért nekünk fel kell találnunk oly orvoslást, mely a kezünkben van, mely tőlünk függ és erre hoztam fel az önálló területet és a földadó lejehbszáilítását. Csak ennyit akartam még megjegyezni. Tissa Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy még egyszer felszólalok. Meglehet, hogy a t. képviselő ur megjósolta, hogy oda át mit fognak mondani; de arról nekem, mit fognak mondani, tudomásom nem volt, mert nem vagyok azokkal az urakkal összeköttetésben. Hanem azt az egyet meg kívánom jegyezni, hogy nem tagadom, hogy mondtam, ma is ismétlem, hogy épen a mai gazdasági viszonyok közt a leghelytelenehbnek látnám a külön vámterületet. Ezt mondtam akkor, modtam most is és megmondom azt is, hogy mikor történt az. Történt akkor, mikor némelyek a felmerült mostani közgazdasági mozzanatokból argumentumot akartak meríteni a külön vámterület mellett. (Zaj a szélső balon.) Nem tagadom, tudom, ne tessék félni. Mondtam akkor, hogy ezt nem érteni, mert épen ezen viszonyok még szükségesebbé teszik a vámszövetséget. Mert nem lehet, hogy midőn más piaczokról kiszorítanak bennünket, még azon egyetlen piaezunkat is elveszítsük, mely nekünk eddig szabad piacznnk volt. És hozzátettem hihetőleg még azt is : mert azt csak gondolni nem lehet, hogy ha mi vámokat szabunk az osztrák ipar ellen, ők ne szabjanak ilyeneket a mi terményeink ellen, minthogy a 6«