Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-109
40 109. országos ülés ápr lis 23. 1885. közgazdasági viszonyokat meg ne zavarják. (Helyeslés.) Mert a közép-európai államok közt behozott gabonavámok árthatnak a gabonát termelő szomszéd államnak, de nem elégségesek arra, hogy megvédjék az általam jelzett concurrentiäval szemben saját államukat, mig mégis azon állam közgazdasági viszonyaira más irányban roszszul hatnak ; ha pedig a szomszédnak ártanak, ott is hasonló vámemelkedéseket provokálnak, melyek azután ismét a kezdeményező állam iparának árthatnak a mellett, hogy csakis igen keveset használhatnak azon államnak, mely azokat a maga részéről behozta. Vájjon lehetséges e egyhamar ily közgazdasági politikát remélni, erre nyilatkozni nem tudok; azt mindenki belátja — azt hiszem — hogy nehézségei igen nagyok, részint politikailag, de tán leginkább közgazdaságilag, a mennyiben Közép Európa államai közt vannak olyanok is, a melyek a tengeren tállal főleg élénk kereskedést folytatnak és az azzal való viszonynak megzavarásától óvakodnak s minden esetre nagyon megfontolva tehetnek ez iránt lépéseket, Addig, mig ez nem sikerül, nem marad nézetem szerint más hátra, mint saját terményeinket védeni; ámbár e>-en védvámoktól nagy eredményeket nem várok és senkit ezekkel nem biztathatok. Másfelől előáll í;zon szomorú kényszerűség, hogy a magunk részéről is demonstráljuk, hogy nekünk is módunk1 an van azoknak, kik nékünk közgazdaságilag ártanak, közgazdaságilag ártani. Ha minden állam meggyőződik annak igazságáról, a miről én meg. vagyok győződve és a mit előbb mondottam, hogy a mostani eljárás sokkal többet árthat a szomszédoknak, mint a mennyit használ önmagának az illető államnak, csak ekkor lehet azt remélni, hogy életbe léptetik azt az egészséges politikát. Addig nincs más mód, minthogy nékünk is működni kell ezen irányban. A legközvetlenebb teendő pedig főleg arra ügyelni, hogy az okvetetlenül bele övetkezendőn túl, főleg mezőgazdaságunk ne szenvedjen. Mindenki tudja, hogy a román kereskedelmi s erződés szerint a román gabona behozatala vámm 7 entes. Bizonyára senki sincs ez országban, ki a fen nálló szerződést megtartani ne akarná; ele óvakodnunk kell attól, hogy ily módon más, nem román eredetű gabonanemek álutakon becsempészve ellepjék országunkat azért, mert másutt nagy vámtételekkel sújtatnak. Ez irányban a kereskedelmi minister megtette és megfogja tenni a szükségeseket. A magunk részéről fel fogjuk használni az időt, a mint jeleztem, részint a már másutt történt 1 epések eredményeinek meg fontolásával, részint azon utak és módok keresésével: mint lehetne a fenyegető veszélyt, ha nem is teljesen elhárítani, legalább enyhíteni. Egyébiránt kötelességünknek j fogjuk tartani a jövő ülésszak elején a vámügyi I törvényjavaslatot vagy a jelen alakjában, vagy I pedig, a mennyire szükséges lesz, a tapasztalatok ! szerinti módosításokkal beterjeszteni. (jÉléiikhelyest lés jobbfelöl.) Ez az, a mit válaszolnom lehet és a mit tudomásul venni kérek. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz: T. ház! Azt, hogy a kormány elhatározta a benyújtott vámnovellát a napirendről levenni, én örömmel tudomásul veszem, mert a mint a törvényjavaslatba bepillantottam,meggy őződtem arról,hogy mennyire alapos volt azon aggodalom, a melynek interpellatióm mindokolása alkalmával kifejezést adtam, mondván, hogy félek, hogy a nyújtandó orvosság rosszabb lesz maj gánáí abetegségnél.És csakugyan azon javaslatban, : a melynek érdemébe, vagy helyesebben, érdemetlenségébe belebocsátkozni nem akarok, oly árt fizettünk volna azért, hogy a gabonanemekre nagyobb vámot vethetünk, mely hatásában sokkal felülmúlta volna azt a problematicus hasznot, a melyet magából a vámemelésekből nyertünk volna. Hanem ugy ezen vámnovella beterjesztéséből, mint annak a napirendről való levételéből két tanulságot mindenesetre levonhatunk. Az elsőből, ] az előterjesztésből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy azon viszonynál fogva, melyben mi most közgazdaságilag vagyunk, mi csak akképen védelmezhetjük magunkat a külföld ellen, ha másfelől módot nyújtunk arra, hogy minket még jobban sújtsanak. (Ugy van! balfelSl.) Vagyis arra, hogy mi a külfölddel szemben visszatorlásokat gyakorolhassunk, szükséges, hogy alávessük magún] kat olyan feltételeknek és oly — mondhatni — új I adóknak az ipar terén, melyek egyaránt sújtanák I először iparosainkat^ kiknek még inkább tennék lehetetlenné a versenyt a folyton erősbödő osztrák iparral, sújtanák a fogyasztó közönséget és sújtanák a gazdaközönséget, mely utóvégre Magyarországon a fogyasztó közönség legnagyobb részét képezi. A napirendről való levétel meg arról tanus| kodik, hogy ez a kedves állapot, melyet számunkra \ a közös vámterületi viszony teremt, oly heiyzetei ket is idéz elő, melyekben Magyarország legfonj tosabb érdekét meg nem védheti, egyszerűen azért, mert a túlsó államban bizonyos törvényhozási állapot állott be, mely mellett nem lehet azzal együtt cselekedni. Vonja le mindenki belőle | azt a következtetést, melyet saját lelkiismerete ' sugall, én rég levontam belőle. Volt annak a vámnovellának egy másik pontja, ! egy másik veszedelme,melyet csak azért említek fel, miután a t. ministerelnök úr fenyegetőzik vele, j hogy esetleg újból behozza a házba. Es ez az volt, ! hogy mi, illetőleg a kormány, oly engedményeket ' tettünk az osztrák védvámos iparosoknak, hogy az ' valóságos veszedelmet fog képezni a kiegyezés j idejére.
