Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

382 125. országos ü közvetlen, akár pedig a magyar királyi Cnria elintézéseiből? 2. Ha nem lenne tudomása, szándékozik-e erről meggyőződést szerezni? 3. Mindenesetre kötelességének ismeri-e ily visszaélések meggátlása tekintetéből a fennálló törvények szigorú és pontos végrehajtása iránt a központi választmányokhoz egy körrendelettel mielőbb intézkedni ?* Arról az esetről, t. ház, hogy valaki a központi választmány részéről, ha felebbez, azzal utasíttatnék vissza, hogy nem felebbezhet, mert nincs benne az összeírok lajstromábaa, nincs tudomásom. De nem is hiszem, hogy legyen ilyen eset, mert a ki benne van a lajstromban, az nem felébb ez, felebbez csakis ki nincs benne, azért, hogy bevétessék. (Ügy van! a jobboldalon.) És ilyen esetet a kormány határozottan kizárván, ilyenről sem magamnak, sem a magyar királyi Curiának hivatalból nincs tudomásom. Azonban a képviselő ur, azt hiszem, egy körülménynyel zavarta össze a dolgot. Igenis, egyes központi választmányok visszautasították a felszólamlót oly esetben, midőn valaki a lajstromban nem volt benne az adó.mégfizetés be nem bizonyítása miatt; nem vehető fel, tudniillik, mert nem bizonyítja, hogy adóját a törvény értelmében megfizette volna. Ezek azon esetek, mikor a magyar királyi Curia szerintem is a törvénynek teljesen megfelelőíeg helyt adott a felebbezésnek, mondván, hogy a törvény szerint a bizonylatokat beszerezni magának az összeíró küldöttségnek és a központi választmánynak kötelessége, melyeknek az adatokat kiszolgáltatni ugyancsak a törvény szerint minden adóhivatal köteles ; hogy azon körülmény, hogy az illető maga nem igazolta, nem ok, hanem igenis ok az, ha hivatalból beszerzett adatok alapján is bebizonyittatik, hogy valaki ezen kötelezettségének meg nem felelt. Ily esetben sokszor járt el a magyar királyi Curia és épen mert gyakran fordult elő és oknélküli munkaszaporulatot okozott ugy a feleknek, mint a Curiának, illető utón erről figyelmeztetést vettem s azon körrendeletben, melyet minden évben az összeírások előtt ki szoktam adni, figyelmeztettem az illetőket a törvény általános rendeletének megtatására s azon körrendeletben, melyet ez évi ápril 19-én, tehát az interpellatio beadása előtt néhány nappal kibocsátottam, azon körülményre a központi választmányokat már figyelmeztettem és őket a törvény szabta eljárásra utasítottam. A mi az igazoló-jegyeket illeti, azoknak miben állásáról természetesen már a magyar királyi Curia útján nem értesülhettem, mert nem tartozik az eléje kerülhető kérdések közé, nem is fordul elő az összeírásnál, tehát az összeírásról szóló utasításba sem vehettem be, hanem előfordul akkor, midö'n a választások megejtetnek. i május 16. 1886. Sok helyütt, például a fővárosban, talán eleitől fogva, de minden esetre régóta szokásban van az ily jegyek kiadása. Magam részéről is azt tartom, hogy az ily igazoló-jegyek kiadása czélszerú', de viszont, mert a törvény rendeli, hogy választói jogától senki sem fosztható meg, a ki a névlajstromban benn van, midőn a múlt választásoknál egyes helyeken — ha tetszik az aetákat is bemutathatom, mert elhoztam — behozták az ily igazoló-jegyeket azon kikötéssel, hogy csak azok bocsáthatók szavazásra, a kik azzal birnak, az illetők hozzám fordultak, ily módon, mint Aradon és Aradmegyét illetőleg kimondottam, hogy igazoló-jegyeket a rend fentartása érdekében kiadni lehet, de ha valaki azzal nem bir is, de a lajstromban benn van, mégis szavazásra bocsátandó. (lilénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen eljárást követtem, midőn ezen körrendeletben, melyet ez évben is kiadtam, azon körülményre vonatkozó pontot felvettem, a melyre talán Lázár Ádám képviselő ur hivatkozni akart. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Lázár Ádám: Czélom az volt, hogy a hivatalos összeíráskor netalán pártszempontból elkövetett mulasztás folytán kihagyott választók jogai megvédessenek. Minthogy pedig a minister ur megfordítva felelt, midőn monda, hogy a királyi Curia csak az elébe hozott felebbezéseket intézi el, megjegyzem, hogy az ellenkezőt állítottam, tudniillik, hogy azt tapasztalta a Curia, hogy az érdekeltek azért nem felebbeznek, mert kihagyatnak és épen azért irt a Curia a belügyministerhez át, hogy ez irányban adjon ki határozott utasítást. Másfelől czélom volt az igazoló-jegyek által ismét pártszempontból űzött visszaéléseket megszüntetni. A ministerelnök ur — a mint említé — a fölmerült egyes esetekben intézkedett is, de általános körrendeletben intézkedni nem látta szükségesnek. Még csak egyet jegyzek meg. A minister ur említé, hogy állítólag április 19-én körrendeletet bocsátott ki. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem állítólag ! Itt van! (Felmutatja a rendeletet.) Tessék megtekinteni! Lázár Ádám: Én utána néztem az általános rendeletek tárában, főleg pedig azon időben, a mióta a ministerelnök ur vezeti a belügyi tárczát, de ily körrendeletet 1876 óta abban nem találtam (Derültség), mert ha találtam volna és ha az kielégített volna, interpellatiómat bizonyára nem tettem volna meg. Minthogy egyébiránt a ministerelnök ur hivatalból intézkedett, noha a törvény világosan szól és minthogy számos központi választmány csaki ugyan többet ad rá, ha a minister ur minden elő-