Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-125
376 32í ' országos ülés mAjns 16. 1885. a tanárokat, tanítókat és azok közt a néptanítókat, a kik 10, 20, 25, 30 évi működésekkel mutatták meg gyakorlatilag, hogy őket előbbrevalóknak tartom gyakorlatilag a népoktatás terén érdemekre nézve és így érdemesebbek a tanfelügyelőségre való kinevezésre, mint azok, a kik néhány évig mint ministeri fogalmazók működvén, a minister ur kinevezett, Ezek megjegyzése után áttérek azon nyilatkozataira a t. közoktatásügyi minister urnak, melyeket altalánosságban mondott. így általánosságban azt állítja a t. minister ur, hogy ő ott veszi a tanfelügyelőket, a hol arra alkalmas egyéneket talál, [Élénk helyeslés) jogvégzett földesurakat, ha \ azok azután a népoktatás ügyét előmozdítják és I hivatkozott is példákra, hogy egyik jogvégzett a népnevelés ügyével foglalkozott földesurat alkalmasabbnak tart, mint egy néptanítóból kinevezett tanfelügyelőt. Meghiszem, kivételek mindig vannak. Hanem higyjék meg, nem első eset az a mostani, annyi panasz volt már a tanfelügyelői kinevezésekre, épen azért, mert nem szakértő egyének neveztettek ki, hogy bizonyára belátja önmaga a t, közoktatásügyi minister ur is hogy a közoktatás ügyének érdekében sokkal helyesebb a kivételektől eltérni és a rendes szabályoknál maradni meg, tudni illik, hogy azokat nevezze ki tanfelügyelőkké, kik nem egyik vagy másik ministertársa, vagy befolyásos egyének által ajánltattak, vagy fel is kény szerittettek a kinevezésre a ministernek, hanem inkább szakértőket alkalmazzon. En helytelenítem tehát és nem fogadhatom el a t. közoktatásügyi minister ur álláspontját, hogy ezentúl is e kinevezési módot fogja követni. Nem fogadhatom el azért, mert én Magyarország közoktatásügyét sokkal többre beesülöm, mint azt, hogy például egy kataszteri volt biztos kenyerétől megfosztatik s nincs más menekülése, odamennek a közoktatásügyi szegény ministerhez és sarokba szorítják: nevezd ki tanfelügyelőnek. (Felkiáltások i jobbfelöl: Ohó!) Nem fogadhatom el, hogy bukott földesurak, kik bár jogvégzettek, de nem valók azon helyre, melyet elfoglalnak, türessenek a népoktatás és nevelés ügyének kárára, azon színezet alatt, mert a szegény földesúron segíteni kell s mert nagy befolyású pártfogóik vannak, kik még akkor is, midőn a közoktatásügyi minister is belátná, hogy a közoktatásügy terén ez visszaesés, még sem szabadulhat tőle. Én óhajtom, hogy a minister ur figyelembe vegye azokat, a miket Pauler Tivadar volt közoktatásügyi minister ur a tanfelügyelői kinevezések tárgyában itt a házban elmondott. Ugyanis 1871. november 22-én Pauler közoktatásügyi minister ur a következőket mondta: „Tanfelügyelői kinevezéseknél megtörténhetik, hogy egyik vagy másik esetben tévedés vagy balfogás jő közbe." És mivel kívánta ekkor a t. képviselőházat megnyugtatni? A következőkkel: „Azon voltam, hogy ettől magamat lehetőleg megóvjam s ezért a pályázati rendszert hoztam be. (IIelyeslés.) Ezért elvül fogadtam el, hogy kiválólag csak oly férfiakat alkalmazok, a kik a tanügynek szolgálnak; elvül fogadtam el, hogy lehetőleg azokra leszek tekintettel, a kik a néptanítás súlyos pályáján hosszabb ideig működtek már csak azért is, hogy példával mutassam meg, hogy ezen pálya is olyan, a melyen az, a ki magát kitünteti, némi elismerésre, jutalomra és előléptetésre számíthat." (Általános helyeslés.) Ez volt akkor a minister ur válasza s ezért ma 1885-ben, midőn a népoktatási törvény értelmében a népoktatás terén számosan szereztek maguknak kiváló érdemet, valóságos hátralépés azt mondani, hogy én nem követem a példát, nem követem azt, hogy érdemes néptanítók és tanárok közül vegyem a tanfelügyelőket .... Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás ügyi minister: Azok közül is. Madarász József: • • hanem veszem, a hol kapom, a ministeri fogalmazói bureauból. Ez t. ház, helytelen. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Én meg azt mondom, helyes. (Elénk helyeslés jóbbfélől) Madarász József: Én nem kívánok ugyan a részletekbe bocsátkozni, de vegyük mégis a szepesi tanfelügyelőt. Nem vonom kétségbe azon fiatal egyénnek, a ki ministeri fogalmazó volt és a ki segédtanfelügyelőből tanfelügyelővé neveztetett ki, tehetségeit. Azt sem vonom kétségbe, hogy megfelel azon tisztnek, a melyre kineveztetett: de állítom, hogy midőn vannak, a kik 15—16 évig működnek mint gymnasiumi tanárok és a kik 25 — 30 éve szerepelnek mint jeles néptanítók, e kinevezés nem volt helyes. (Derültség jobbfelöl.) Nevetéssel t. képviselő urak a népnevelés ügyét nem lehet komolyan vitatni. En a t. képviselő urak elé tárom a tárgyat, ítéljenek! (Egy hang jobbról: Saját társai nevetnek!) Láttam nagyon jól; oda néztem én, a hol az történt! Én azt állítom, hogy midőn valaki 20—25 évig jó néptanító volt, oly jó, hogy maga at közoktatásügyi minister ur nevezte ki segédtanfelügyelővé s hogy ez egyén kéri most a rendes tanfelügyelővé való kineveztetését s midőn számos jeles tanárok és néptanítók versenyeznek: akkor t. minister ur nincs helyén, hogy egy fiatalabb embert, ki magát erre a szakra nem is nevelte, a ki mint az aradi tanfelügyelő — a minister ur maga nevezte meg —• magát az építészetre művelte ki, nevezzen ki ama helyre. Hát én nem tagadom, hogy az ipar terén, az építészetnél lehetnek érdemei. A t. minister ur
