Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

125. országos ülés május 16 1885. 369 tétben nincs, nem lehet egyebet tenni, mint az engedélyt rá megadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Felhozatott, hogy micsoda consortium lehet mely a mint mondva van s az indokolásban is olvasható, azért nem tudta bevégezni alkudozásait, mert nem tudott letenni 150,000 frtot. Ha pusztán arról a 150,000 írtról volna szó, azt hiszem, ezen nem akadt volna meg az ügy. De a 150,000 frtot annak kellett volna letenni, ki az egész financirozást átvállalja, tehát egy pár millióról van itt szó. A 150,000 frt jelzője lett volna annak, hogy az a pár millió rendelkezésre áll. Ezt tehát nem lehet annak jeléül venni, hogy maguk az érdekeltek, kik jelentékeny összeggel járultak a vasút kiépítéséhez, épen oly csekély összegekkei rendelkeznének és oly kevés érdeklődést tudtak volnn maguk iránt az illető körökben kelteni. Megvallom, az elmondottak után Mocsáry t. képviselő úrnak olyan megjegyzéseire, hogy mily élelmes pártolói vannak és voltak, az egyik iránynak és mennyire nem voltak a másiknak és hogy ezen irány kiépítése nem volna egyéb, mint kedveskedés és pactálás arra, hogy egy nagy ur nyári lakához mennél könnyebben eljuthasson, ezekre nem kívánok felelni. Utoljára is oly hozzájárulás, mely 200,000 frtig terjed, csak egy nyári lak miatt, megvallom, mégis nagyon sok volna. De ha megfontoljuk, hogy valakinek 20—40 ezer hold erdeje van a nyári lak mellett, melynek fáját ezen vasút által értékesítheti, akkor nagyon érthető lesz, miért járul 200,000 frttal hozzá. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Megveszi az állam!) Honnan méltóztatnak ezt tudni? Különben erre leszek bátor később rátérni, de előbb Apponyi Albert t. képviselőtársamnak három concrét kérdésére felelek. Hogy a vasutakat illetőleg mily intézkedések fognak megállapittatni az idő folyamán, 25—30 vagy nem tudom hány esztendővel később államosittatike netalán mind, a mit egyébiránt a szélsőségig keresztülvinni legalább jelenlegi felfogásom szerint helyesnek nem tartanék, arról nem szólok, tehát hogy bekövetkezhetik-c valaha az, hogy az állam saját birtokába kívánja venni ezen mátrai vasutat, azt nem tudhatom. De azt tudom, hogy semmi néven nevezendő ily kötelezettséget most nem vállalt a kormány, mert addig, mig e dolog szentesítve, jóváhagyva nincs, a kormány, mely a felelősséget nemcsak addig, mig a képviselőház tudomásul veszi, de továbbra is hordani köteles, mely felelősséget én a magam részéről szívesen elvállalom, mondom, a kormány semmi oly kötelezettséget nem proponál, mely az államnak ezen vasúthoz bármi néven nevezendő későbbi hozzájárulását kilátásba helyezné. Többet most nem tudok. És ne méltóztassanak az üzletbe vételt a tuKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. | lajdonba vétellel összezavarni. Az üzletbe vétel az 1881: XXXI. törvényezikk határozatán alapul. Őszintén megvallom, hogy én e tekintetben nagyon szűkmarkú vagyok, például a le- és felpakolás kérdésénél, bizonyos oly közös állomások felhasználásánál, melyek az egyik vagy másiknak részére is használhatók, bizonyos percent adását érteni tudom. Hiszen nem azért vagyok közlekedésügyi minister, hogy mint vasúti director a vasutakat tisztán fiscalis szempontból tekintsem, sokkal fontosabb azok közgazdasági hatása, a melyet az országra gyakorolnak azok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De különben nincs oly pontozat, mely a társulatot feljogosítaná, hogy az esetben, ha valamely nem várt eset következnék be vagy a kamatok nem jönnének be, az állammal szemben követelőleg lépjen fel. A másik kérdés vonatkozik a versenyre. Ezt illetőleg bátor voltam már nyilatkozni, hogy a mátrai vasút tulajdonképen oly helyzetben van, hogy az államvasutaknak nem annyira a mátrai vasút versenyétől kell félni, mint inkább attól, hogy miután az államvasutak igazgatóságának kezelése alá jön, azok fognak elterelni oly küldeményeket is, melyek tulaj donkép méltányosan, helyesen a mátrai vasút érdekében és részére kellene, hogy szállíttassanak. E tekintetben irányelv az, a mit már tegnap voltam bátor jelezni, hogy e vasút a nagy forgalomból és transito forgalomból egyáltalában ki van zárva; saját beiforgalma pedig egészen részére számíttatik. Ily irányzatokban, a hol valamely mátrai vasúti állomásról a mátrai vasút használata az egyenesebb irányt adja meg, különösen kőszénnél, már ez a vasút használandó. Bátor voltam e tekintetben egy concrét példára utalni, ha méltóztatnak megengedni elmondom még egyszer, habár már egyszer elmondottam. (Halljuk!) Tegyük fel, hogy egy mátrai vasúti állomásról, mely közel van Tereiméhez s a hol kőszén van — a minthogy lesznek ily állomások - kőszén küldetik az alföldre, például Török-Szent-Miklósra vagy Fegyvernekre. Ennek a legegyenesebb útja az, hogy a mátrai vasúton megy Kaál-Kápolnáig, Kis-TJjszállásig és onnan Török-Szent-Miklósig vagy Fegyvernekig. Miután a magyar államvasutak igazgatása alatt lesz e vasút, megtehetné, hogy egy-két állomáson elvigye Tereiméig, onnan aztán a hosszabb utón TörökSzent-Miklósra vagy Fegyvernekre. Ezt a magyar államvasút nem kívánja kizsákmányolni, mert ez a kívánság méltányos; de miután természetesnek tartottam e tekintetben az óvakodást a társulattal szemben, stipulálva van, hogy ezen irányzatban az ő részükre számítandó a viteldíj. A mi a tarifákat illeti, ezek megállapítása mindenütt az illető vasuttársulatok joga; de azért I vannak bizonyos megállapodások, hogy az esetben I ha nagyobb jövedelem áll be, akkor a ttrifák 47