Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

125. országos üli gában nagyobb tőkét venne igénybe, mint a Karezagtól Párádon át Terennéig vezető egész vasút s kétkedem, hogy ama költséges vonalra vállalkozók találkoznának. Bocsánatot kérek, én utaztam a vidéken, ismerem, fejrázással engem eltéríteni nézetemtől nem lehet. Szederkényi Nándor: Mi meg ott lakunk a vidéken! Ivánka Imre : . . . Az építés költséges volta lehetetlenné teszi a versenyt két egyenlő végpont közt, mert az alsó vonal kiépítése legalább is egy harmadával, ha nem felével, olcsóbb, mint az Egeren keresztül menő. Ha ez áll és Eger létező vonalának folytatását kívánja, akkor keresse azt a folytatást, a mely neki természetes iránya. Ez a természetes iránya pedig Egernek nem a Zagyva, hanem a Nádasd felé vezető és ha Eger saját érdekét megértette volna, akkor már régen kiépítették volna a Nádasd felé vezető részt s meg lenne az összeköttetés. Hiszen épen erre való tekintetből van ugy építve az indóház Egerben, hogy folytatni lehessen. És ha Eger azon kérelemmel jö a házhoz, hogy a vonal Nádasdon folytattassék, nemcsak nem fogjuk gátolni, de sőt elősegítendjük, (Helyeslés a jobboldalon) de azért, mert Eger jónak látta eddig pihenni, mások pedig összeállva, saját erejükből összeszedték a tőkét s állami támogatást nem kérnek, hogy ezeknek a vasút kiépítése megtagadtassék, azt nem tartom elfogadhatónak, [Helyeslés.) Nem untatom további előadással a t. házat, de miután a vasút semmi terheltetését nem kívánja az államnak s miután azon puszta gyanúsítás, melylyel a képviselő ur élt, a mig azt világosan kimagyarázni nem méltóztatik, előttem semmi nyomatékkal nem birhat, kérem méltóztassék kiugratni a medvét a bokorból, mert ha nem, én jó lélekkel megszavazom a törvényjavaslatot és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Helfy Ignácz; T. ház! Arra a kérdésre, hogy a két vonal közül melyik a helyesebb, nem nyilatkozom. Nem is nyilatkozhatom, mert sem az egyiknek, sem a másiknak tervezete nem fekszik előttünk. Azt hiszem, nem is ez a kérdés. Nem áll az, a mit Ivánka képviselő ur mondott, hogy az egyik tervezet előttünk van s hogy a másikat nem ismerjük, csak Szederkényi képviselő úrtól halljuk emlegetni. Ha így veszszük a dolgot, akkor a másik tervezetet sem látjuk, az sem létezik. Épen annyira nem létezik ez a törvényhozás előtt, mint a mennyire nem létezik a másik. Igaz, hogy a kormány mondja és én nem vonom kétségbe, hogy a tervek és a költségvetési előirányzatok nála be lettek nyújtva. Hogy a költségek financirozása mennyire haladt, az látható a ministerhvm indokolásából, mert e szerint a financirozás e vasútra nézve annyira perfect, hogy május 16. 1885 359 ez csaknem azon helyzetben van, a melyben Eger. Egernek nincs pénze, e vonalnak nincs pénze ugyannyira,hogy az indokolás kizárólag azzal indokolja hogy miért kér felhatalmazást és miért nem várja be, hogy eleget tehessen az 1880: XXXI. törvényczikknek, mert az illető consortium nem volt és nincs azon helyzetben, hogy az engedélyokmány értelmében benyújtandó 150,000 frtot letegye. Bocsánatot kérek, at. képviselő ur jártas a vasúti ügyekben, mondja tehát meg nékem, milyen fogalma van az oly vasúti consortiumról, a mely 150,000 frtot nem képes letenni. Pénz nincs se itt, se ott. Én tehát nem teszek különbséget és nem is mérlegelem, hogy melyik vonal a helyes. Ez nem tartozik ide. A mi reánk tartozik, az, megadhatjuk-e a kormánynak a felhatalmazást vagy sem. Két dolgot azonban meg kell vizsgálnunk. Egyik az, van-e ok arra, hogy az országgyűlés lemondjon azon jogáról, mely a törvényben biztosítva van számára a tekintetben, hogy mikor egy helyi érdekű vasút két nagy vonalat köt össze, ő ítélje meg, vájjon a létező vonalokra nézve nem fog-e az versenyt megindítani. Ez a főkérdés és ez ama törvény értelme. A másik az, van-e lényeges ok arra néz<re, hogy a képviselőház ezen jogáról lemondjon. Az elsőre nézve sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság indokolása nem megnyugtató. Mit mond a ministeri indokolás a verseny veszélyére nézve ? Erre figyelmünket mintegy maga felhívja, mert azt mondja, hogy a vonal hossza körülbelül 129 kilométer, irányára nézve a tervezett vasút látszólag versenyvonalat képez a magyar királyi államvasutak vonalaival, de kimutatja, hogy ez esak látszat, tényleg nincs igy. Ez maga mutatja t. ház, hogy mégis van némi alapja azon aggodalomnak, mégis fog verseny keletkezni, miután a közlekedési irány Észak-Németország felé 30 kilométerrel megrövidíttetik. Igaz, hogy ez nem lényeges, de a kereskedés mégis a lehető legrövidebb utat választja. A pénzügyi bizottság jelentése még kevésbé megnyugtató. Mert az már nem is állítja oly határozottan, hogy verseny egyáltalában nem lesz, hanem azt mondja, hogy sikeres versenytől tartani nem lehet. Engedelmet kérek, milyen czélból tartotta fenn a XXXI. törvényczikk a képviselőháznak azt a jogot, hogy ily esetekben az szóljon bele az engedély megadásába? Ép azért, hogy legyen alkalma megítélni a törvényhozásnak a verseny kérdését. Ezt akarják most elvonni tőlünk s ez egyik oka annak, a miért én nem járulhatok a törvényjavaslathoz. De még kevésbé járulhatok hozzá, ha megfontolom, milyen okok támogatják a kormány azon kérését, hogy meghatalmazást kapjon. Azt mondják, hogy miután az országgyűlés nem sokára szétmegy és szeptemberig nem jön össze, elvész a consortiumra nézve a legalkalmasabb munka-