Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

124. országos ülés május 15. ISSä. 348 forinttal járul hozzá. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ezt a közmunka-alap terhére való hozzájárulást az 1880: XXXI. törvényezikk — melyet ugy látom csak azért alkottunk, hogy hatályát minduntalan felfüggeszszük, — megengedi. De nézetem szerint ennek a hozzájárulásnak csak akkor van értelme és csak akkor lehet azt megengedni, ha egy megyének úthálózata tökéletesen rendben van. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon,) Én nem fogadhatom cl azt az okoskodást, melyet itt az indokolásban is találunk, hogy a vasutak pótolják az utakat, mert hiszen ahhoz a vasúthoz is csak hozzá kell jutni {Ugy van! balfelöl) és a vasút bármily forgalmi jelenségű, végre is nem képes közvetíteni az egész forgalmat teljes mértékben, tehát a kőutakat nem helyettesíti. Azt hiszem tehát, t. ház, a kormánynak, tekintve Biharmegye helyi viszonyait, már ezért sem lehetett volna sanctionálni a megye határozatát. De megengedem, t. ház, hogy annak volt értelme, hogy 700,000 forinttal 253 kilométernyi hálózat snbventionaltatik. De annak már azután csakugyan nincs értelme, hogy 128 kilométernyi pálya ugyancsak ezen subventióban részesittessék. (Helyeslés balfelöl.) De hogy milyen súlyos ez az áldozat Biharmegye részéről, azt még jobban látjuk, ha ezen egész segély financirozását tekintetbe veszszük. Negotiáltatik egy kölcsön, hogy kivel, ki az a bank, azt a t. kormány nem mondja meg, ugy látszik, ez statustitok; Magyarország elpusztult volna, ha ezt megtudjuk. Tehát negotiáltatik egy kölcsön 50 évi törlesztéssel, mely alternative van felállítva, 50 évi törlesztésre 6 és majdnem fél százalékkal és 27 évi törlesztésre 7 és fél százalékkal. Én, t. ház, nem azt az eszmét támadom itt meg, hogy egy hosszú törlesztési kölcsön negotiáltatik, hanem igenis azt, hogy ez a kölcsön nagyon drága, hogy ez Biharmegye közmunkaalapjára végzetszerű lehet. Biharmegye hozzájárulása 27 évre 52,500 forintot, 50 évre 46,400 forintot tesz. Az indokolás azt mondja, hogy Biharmegye azon helyzetben van, hogy ezt teljesíthesse, mert az 1885-iki közmunka előirányzat 240,000 forint, ebből pedig a rendes kiadás 157,000 forint. Nem vagyok azon kedvező helyzetben, hogy tudjam, mi alapon rendeztetik be Biharmegye költségvetése; azt hiszem, elég loyalis vármegye arra nézve, hogy zsinórmértékül a t. pénzügyminister ur minta-budgetjeit vegye, hogy tudniillik a rendkívüli kiadások rovatába azon kiadások tartoznak, melyek rendesen évenkint elő szoktak fordulni. De bármint legyen a dolog, merem állítani, hogy 150,000 forintból Biharmegyének rendes úti szükségleteit teljesíteni nem lehet. Ez a kölcsön, ez a segély semmi más, mint Biharmegye közmunka-alapjának eláztatása, az útrendszer egészséges, természetes fejlődésének megakasztása egy vasút érdekében, majdnem egy egész megye útérdekeinek feláldozása. Azt hiszem, hogy a törvényhozás, mely minden jog és jogosult érdek törvényes őre és képviselője, ezt nem sanetionálhatja. Hogy mindebben, t. ház, igazam van, kiderül abból, ha ezen ügyletnek, hogy ugy mondjam, mérlegét megvonjuk. Ez határozottan hátrányos az országra, hátrányos a megyére, előnyös csak az érdekeltekre, de legelőnyösebb a vállalkozókra. (Ugy van! balfelöl.) Azon összegeken kivül, melyeket már bátor voltam felsorolni, az engedélyesek rendelkezésére áll még a postaátalány, melyet, ugy tudom, szokás még tőkében is kiadni. Merem állítani, hogy e szerint legalább is 12,000 forint subventióban részesittetnek a vállalkozók. Akkor, mikor Biharmegyében kilométerenkint 16,000 forintért ki lehet építeni a vasutat, mikor a kőrösvölgyi vasutat ki lehetett építeni kilométerenkint 19,000 forintért, a mikor ebben, tudtommal benne van az inventarium és a berendezés, akkor azt hiszem, ezt is ki lehet építeni. Ezt az üzletet oly nyereségesnek tartom, hogy ha már a t. kormány és a törvényhozás azt akarja, hogy e vasutak kiépíttessenek, ám építse az állam, miután erre előzetes eset a nélkül is van. Különben is ugy tudjuk mindnyájan, hogy forgalmi és vasúti viszonyaink természetes fejlődése az, hogy minden vasút előbb-utóbb az állam birtokába jön. A hogy a dolgok állanak, azt találom, hogy e törvényjavaslat a közérdeknek nem szolgál, csupán a magánérdekeknek, mégpedig csekély szánni magánérdeknek, azért azt el nem fogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Orbán Balázs: T. ház! Nálunk a helyi érdekű vasutaknak ép ugy meg van ivadja, mint a dinnyének, ugorkának vagy bármely más veteménynek. Rendesen igy tavaszszal az ülésszak végén szoktak feltűnni, mintha ők is jelölni akarnák a természet regeneráló erejének hatását. Hát én, t. ház, nem rosszalom és nem ellenzem az ily vasutakat, ha azok a közérdekkel karöltve járnak s nem üzérkedés és magánérdek tárgyai, mert azok ily módon lehetnek hasznos és gyümölcsöző befektetések: azok emelik egyes vidékek forgalmát és jólétét s a részek emelkedése és izmosodása által az egész, vagyis a haza jólétének és erősödésének feltételeit teremtik meg. Annál kevésbé tudnám ellenezni a biharmegyeihelyi érdekű vasutakat, melyek legnagyobb részt oly útnélküli, de különben termékeny területeken fognak átvonulni, hol igen gyakran hónapokon át szünetel a tengelyen való közlekedés. Egyetértek Beöthy Ákos képviselőtársammal, hogy a stratégiával gyakran élnek vissza s hogy gyakV