Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

328 123 •rangos Més május 13. 1885. a hálózat kiterjedésének növekedésével e forgó töke is aránylagosan emeltetni, fog. De már akkor, a midőn az államvasutak gép­gyárának forgó tőkéje 3.500,000 frtra, a diós­győri vasmüveké 4 millió írtban állapíttattak meg, akkor a kiszámításnál nem tekintették irányadó­nak az ilynemű magánvállalatok forgó tökéjét, mert az nem lett volna kedvező befolyással a forgó tőke megállapítására, különben az a vasmű nagyon szomorít helyzetben lehet, hisz a ministeri indoko­lás maga is bevallja, hogy e vasmüvek tényleges nettó eredménye az előirányzattal szemben az utóbbi 5 év alatt 4.126,101 frttal volt kedvezőt­lenebb. Mind ez csak oda van vetve pár sorban, de hát a tanácskozmányok jegyzőkönyvei, az elő­munkálatok adatai miért nem terjesztettek a tör­vényhozás elibe ? hogy az, vagy legalább annak azon tagjai, kik a milliókkal nem oly könnyedén dobálódzunk, meggyőződést meríthessünk, hogy a szükséglet valójában fenforog. Egy ily nagy­fontosságú törvényjavaslathoz a mellékletek és előmunkálatok egész készletét kell vala csatolni és a ház tagjainak a beható tanulmányozásra pár heti időt endedni, nem pedig a kiosztás után 3 ég a bizottsági jelentés kiosztása után egy napra tár­gyalásra kitűzni. Az ily eljárás, az ily meglepetés, az ily át­hajszolás mélyen sérti a képviselőház tekintélyét s azon feltevésből látszik kiindulni, hogy a kép­viselőknek nem kell ismerni a kérdést, hanem szavazni. Ez lealázó és sértő a házra és a nép válasz­tottjaira egyaránt; ily indokolással nem merne e gy jóravaló falusi elöljáróság pár száz írtról szóló előirányzatot a képviselő testület elibe terjeszteni. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) De ugy látszik, hogy velünk, vagy jobban mondva az általa teremtett többséggel szemben e kormány mindent merészel. E javaslatnak értelme az, hogy ne okoskodjatok, ne kutassatok : hanem teljesítsétek a kormány kivánatát. De mi itt e padokon nem vagyunk ily könnyen idomuló anyagból gyúrva, minket a nép választott nem pénzért, hanem elveink tisztaságaért, meg­törhetlen jellemszilárdságunkért; mi nem va­gyunk lekötelezettjei semmiféle hatalomnak, semmiféle kormánynak, mi más ezélt nem isme­rünk a haza üdvén való munkálkodásnál és állami függetlenségének kivívásánál. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi semmiféle megalázó gyámkodásnak alá nem vetjük magunkat, mi több tiszletet követe­lünk népképviselői állásunknak, hogy sem egy ily felületes indokolással rögtönözve elfogadhat­nánk bármely törvényjavaslatot: annál kevésbé egy olyat, a mely 18 millió új terhet akar a nem­zetre róni. Nem fogadom általánosságban sem a | törvényjavaslatot a részlates tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Bottlik Lajos: T. képviselőház! (Halljuk!) Azok után, mik a törvényjavaslat ellen a ház ezen oldaláról elmondattak, én csak egy pár rövid észrevételt leszek bátor tenni. (Halljuk!) Min­denekelőtt feltűnő előttem t. képviselőház, a tör­vényjavaslat czíme, mert abban az államvasutak számára forgó tőke beszerzéséről van szó. Én nem ismerek vasutat, melynek számadásai, mér­lege a forgó tőke elnevezést ismernék. Ugy vélem, hogy a forgó tőke alatt itt üzleti és építési anyag­szerek értetnek s akkor meglevő vagyonról lehet csak szó. A magyar államvasutak 1883. évijelen­tésében e czímen 8 millió frt van, mint activum, a mérlegben felvéve. De a magyar államvasutak mostani hálózata jelentékeny részben államosított magánvasutákat is foglal magában, melyeknek szintén volt e czímen tőkéjük. Nevezetesen a tiszai vasútnak volt 1.231,685 frt, az alföldi vasútnak 451,492 frt, az első erdélyi vasútnak 498,002 frt stb. Ha t. ház, az állam a vasutakkal együtt át­vette e tőkét is, akkor e helyett nem kell újabbat beszerezni, mert annak meg kell lenni ésigynem tudom, hogy a t. pénzügyminister ur, midőn azt méltóztatott mondani, hogy 11 és Va millió fordít­tatott forgalmi tőkére a magyar államvasutaknál az állampénztári készletekből, beleértette-e ez ösz­szegbe ezeket és ha nem, hol vannak ezek ? Ha HVä millióból álló forgó tőke az állampénztár­ból vétetett ki, akkor ezen több mint két-három millió forint hol és mi czímen szerepel? A t. pénzügyminister ur továbbá azt hozta fel indokul, hogy a pályafentartás és az egyéb üz­leti kiadások legnagyobb mérvűek tavaszszal; ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottság ülésében kü­lönösen a pályafentartást méltóztatott említeni. Már t. ház, ha vasutaink annyit sem vennének be, a mennyivel napi szükségeiket, tehát a pályafen­tartást tavaszszal vagy az év bármely szakában fedezhessék, az nagyon szomorú volna, akkor nem lehetne tiszta jövedelemre számítani és a magyar államvasutak jövedelme nem szerepelhetne állam­költségvetésünkben mint bevétel. Mert én ugy tu­dom, hogy még a legínségesebb vasutak is, me­lyek mindig a deficit szélén álltak, mindig tudtak annyi jövedelmet teremteni, hogy folyó kiadásai­kat, a pályafentartási költségeket az év bármely szakában fedezni képesek voltak. Még* egy megjegyzést vagyok bátor tenni a pénzügyi bizottság jelentésére. Hogy itt indokolva legyen a magyar államvasutak részére kilométe­renként a kért 2,500 frt forgó tőke — hogy a je­lentés szavaival éljek — összehasonlítás történik más vasutakkal, nevezetesen az osztrák állam­vasuttal és az mondatik, hogy annak forgó tőkéje pályakilométerenként 2,829 frt. T. ház! Az üzleti j és építési anyagszer készletek alatt csak a forgó

Next

/
Thumbnails
Contents