Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

320 123. országos ül 10.944,350 írtban irányoztattak elő. Az eredményt t. ház, ma már tudjuk, mert a negyedévi kimutatásokból kitűnik, hogy a pénzügyminister urnak beszolgáltatott valóságos tiszta jövedelem csak 8.055,000 frtot, tehát mintegy 2.800,000 frttal kevesebbet tesz, mint a mennyi elő volt irányozva, daczára annak, hogy 1884-ben nyittatott meg a zimonyi vasútnak egy része, hogy 1884-ben lett a szőny-brucki vonal a forgalomnak átadva, hogy ezen évben a jövedelemre már az első erdélyi vasútnak pénzügyi eredményei is hatottak, hogy továbbá a duna-drávai és alföld-fiumei államosított vasutak ezen évben szintén contribuáltak a tiszta jövedelemhez. És t. ház, most mégis ugy áll a kérdés, hogy 1883-ban, mikor még ezen vasutak semmit sem conferáltak a tiszta haszonhoz, a tiszta bevétel 9.000,000 frt volt, mert a zárszámadások szerint enuyi lett a pénzügyminister urnak beszolgáltatva, addig 1884-ben, midőn több vasút államosíttatott, némely vasutak pedig kiépítettek és a forgalomnak átadattak, a tiszta haszon a negyedévi kimutatás szerint csak 8.055,000 frtot tett. Daczára ennek, a pénzügyminister ur az 1885. évi költségvetésben mégis 15.446,000 frtot irányzott elő a vasutakból, a diósgyőri aczélgyárból és a gépgyár jövedelmeiből. A költségvetés tárgyalása alkalmával már voltam bátor conststálni azt a körülményt, hogy ezen bevételi előirányzat túlvérmes. Ma pedig kitűnik nem csak az, hogy túlvérmes, hanem az is, hogy valószinüleg czélzatosan állíttatott be ily nagy összeg, mint remélhető bevétel, csupán azért, hogy ne csak kihozassák az egyensúly az ordinariumban, hanem még hogy a plus is feltüntethető legyen. Azonban az 1885. év első negyedének kimutatásai kezeink közt vannak és ezekből látható, hogy ezen negyedévben még kevesebb volt a tiszta bevétel, mint a múlt év első negyedében, a miből nem akarok ugyan következtetni, de utóvégre el kell fogadni, hogy az államvasutak tiszta jövedelme absolute nem javul és igy nem volt szabad semmi körülmények között annyit bevételezni, mint a mennyi bevételeztetett s ha ezt mégis megtette, a pénzügyminister ur tette azért, hogy az államháztartási ordinariumban az egyensúly helyreállítása mesterséges módon számokban is kifejezést nyerjen, sőt bizonyos plus is mutatkozzék. Most hát t. ház, midőn látja a t. pénzügyminister ur, hogy baj van a calculusban és ha nem segít, nagy kudarczot fog vallani egyensúlyával vagy pláne plussával: előáll és ki akarja vonni a vasút üzletforgalmából azon összeget, mely ott eddig minden évben használatban volt és melyen az összes költségvetés mint hasison nyugodott. Hogy pedig onnan kivonhassa, szükséges, hogy más oldalról azt visszaadja; következőleg kölcsönt köt és ez által az államvasutak kasszájából ki fogja venni azon összeget, mely eddig forgó i május IS. 1885. tőke czímen benn volt s melynek bennlétén nyugodott a költségvetés. No, t. ház, ha ez nem mystificatio, akkor nem létezik mystificatio S Mert ha a t. minister ur a költségvetés tárgyalása alkalmával azt mondotta volna, hogy én a 15 millióra praeliminált bevételt akként contemplálom, hogy a vállalat üzletéből ki fogom venni azon összeget, mely ott forgó tőke czímén szerepel: hát akkor tisztán láttuk volna a situatiót. De akkor nagyobb lett volna a deficit és több kölcsönt kellett volna felvenni az államháztartás deficitjének fedezésére, a mikor azután kitűnt volna az is, hogy az ordinariumban nem csak hogy plus sincsen, de még az egyensúly sincs meg, sőt bizonyos deficit is van. A szóban forgó összeg tehát semmi egyéb mint az, mely-költségvetésünkben éveken keresztül és folytonosan egy ugyanazon chablon szerint kezeltetett, mely forgó tőke czímén az államvasutak bevételeiből képződött és részint anyagszerek bevásárlására, részint egyebekre az államvasutak bevételeiből levonatott. Ezt az összeget akarja most a t. minister ur elhasználni és kölcsön útján pótolni, vagyis másként a kölcsönt az államháztartásban mutatkozó deficit pótlására fordítani Ez semmi körülmények között sem őszinteség s ez fő indoka annak, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom. T. ház! Az igen t. minister ur annak kimagyarázására, hogy ezen forgó tőkékre az államkassza készleteiből előlegeket nyújtott, azt hozza fel, hogy az államvasutak koronként ily czímen pénzeket kaptak. Én megvallom, hogy a zárszámadásokban ily tételeket nem találtam, de erre szükség nem is volt. Hiszen nincs egyetlen esztendő, melyben az államvasutak tényleg kevesebbet vettek volna be, mint a. mennyi kiadásuk volt. Hiszen minden negyed esztendőben kapjuk a kimutatásokat és tudjuk, hogy a tiszta haszon egy része átszolgáltatik a pénzügyminister urnak, jeléül annak, hogy az államvasutaknak mindig több a bevétele, mint kiadása — és szomorú is volna, ha nem volna több — mint a mennyi a szükséglet fedezésére fordittatik, mire való lett volna tehát az előleg. Egyébiránt ez alapon állott eddig költségvetésünk mindig és e szerint követtetett az államvasutaknál azon eljárás, hogy csak a felesleget szolgáltatták be, az tehát nem egyéb mint takargatás, ha az mondatik, hogy az állampénztárból az államvasutak előleget kaptak, mert ez a tényállásnak nem felel meg és most, midőn a t. pénzügyminister ur az eddigi módszeren változtatni akar, más czélja nem lehet mint az, hogy az államháztartásban mutatkozó deficitet más czímen felveendő kölcsönnel fedezze és a hírhedt egyensúly compromittálva ne legyen. Ily körülmények közt én részemről nemcsak azon oknál fogva, mert én az államháztartás