Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-123
123. országos ülés május IS. 1SS5. ggj részét visszatartsa, hogy administratiója fenn ne j akadjon. Tehát nem ngy áll a dolog, hogy a minister ur előlegezett a vasutaknak, hanem megfordítva, hogy a vasút nem volt abban a helyzetben, hogy előlegezze a minister urnak azt a nagy összeget, melyet ő a költségvetésbe szépítés czéljából felvett, felvett makacsul évről évre, az ellenzék eme világos bizonyításai daczára, hogy az nem reális, hanem fietiv költségvetés, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez okból nem fogadhatnám el az összeg azon részét, mely az állam vas utakra vonatkozik ; de még kevésbé fogadhatnám el akkor, ha tényleg arra a czélra vétetnék fel a pénz, a melyről a czím szól. Még kevésbé fogadhatnám el a gépgyárak és vasművek czímén. Méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim, hogy ha mi ezen az úton tovább haladunk, ha mi ebbe a gépgyárba és azokba a vasmú'vekbe évről évre újabb milliókat fektetünk bele, el fog jönni a perez, midőn átkozni fogjuk azt, hogy azokat az állam valaha kezébe vette. Én már többször kijelentettem, hogy elvileg sem helyeselhetem, hogy ezen gyárak és vasművek &z állam kezében legyenek. Világszerte be van bizonyítva, hogy az állam a legrosszabb üzletvezető. És számokkal kimutathatnám, hogy itt is mesterséges önámítás van. Mi szerepeltetünk az egyik gyárnál anyagkészleteket óriási értékben és ha kenyértörésre kerülne a dolog, ha el kellene a készleteket árusítani, szomorúan tapasztalnék, hogy-az érték felét sem kapnók meg. A miket az állam a maga részére megrendel, azt méregdrágán fizeti, sokkal drágábban, mint megszerezhetné más gyárakból. S azon kivül nem feladata az államnak magánosok kezéből kivenni a kenyeret. Az ipart át kell engedni magán kézre. Már ezen okokból sem fogadhatnám el a törvényjavaslatot, nem is szólva a kincstári vasművekről. Hiszen ha nézzük a költségvetéseket és zárszámadásokat, látjuk, hogy azok jövedelme soha sem ütötte meg az előirányzatot. Nem akarom a t. házat számok felolvasásával fárasztani. Ebben az indokolásban maga a t. pénzügyminister ur kénytelen felsorolni, mennyivel maradtak a bevételek az előirányzat mögött évről évre és még egyet bátor vagyok megjegyezni ezen vasművekre nézve. Hiszen a mi ott forgó tőkeképen szerepel — a mi alatt értjük a készletekben, anyagban és gyártmányokban levő értéket — ez fölvétetik minden év végén az államvagyon mérlegébe. Ha tehát ott van felvéve, csak nem fogják ugyanazon összeget két czímen szerepeltetni, akkor ki kell hasítani a vagyonból, mert ez akkor nem vagyon, ha ellensúlyoztatik újabb és újabb tartozással. Ez, ugy hiszem, elegendő ennek indokolására, KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. VI. KÖTET. miért nem fogadhatnám el a törvényjavaslatot, még akkor sem, ha igaz volna az, a mit a czím állít. De t. ház, sajnálattal kell kijelentenem, hogy abból egy árva szó sem áll, a mi ezen ezímben van. Sajnálattal, mondom, mert •— habár ellenzéket képezek a t. kormánynyal szemben — mégis óhajtanám annyira tiszteletben tartani az ő reputatióját az ország érdekében, hogy oly törvényjavaslattal ne lépjen a ház elé, a mely compromittálná a mi értelmi szinvonalunkat, (ügy van ! a szélső baloldalon) ha akadna képviselő, a ki elhiszi, hogy csakugyan ezen a czímen vétetik fel a pénz. És ezt nem én állítom, ezt beismeri mind a két indokolás, az egyik erősebben a másiknál. És habár a lényegre nézve teljesen egyetértenek i^ — mert hiszen a pénzügyi bizottság jelentése tulaj donképen nem egyéb, mint a kormány indokolásának paraphrasisa — mégis azzal tüzetesebben fogok foglalkozni, azt fogom venni analysis alapjául, azért mert az először rövidebb a másiknál, másodszor pedig, mert sokkal drasticusabban tünteti elő a játékot — egyébnek nem nevezhetem — a melyet itt a képviselőház józan eszével űznek. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur a maga indokolásának kezdetén ösztönszerűleg készül bevallani az igazi czélt, azt mondván, hogy „az ily módon igénybe vett jelentékeny összegek" tudniillik az előlegek „az államháztartásban állandóan nélkülözhetők nem lévén." Tehát ebből mintegy kiviláglik,hogy az állampénztár meglehetősen üres s annak megtöltésére kell felvenni ezt a pénzt. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) De aztán rögtön megbánja őszinteségét és kijelenti a pénzügyminister, hogy hosszú szaktanácskozások tartattak a ministerium kebelében a teendők iránt és arra a conclusióra jut, hogy leghelyesebb ezen magán gazdaság körébe tartozó ágazatokat pénzkezelés tekintetében lehetőleg függetleníteni és azokat a magán vállalatok módjára berendezni. Tehát a czél az volna, hogy ezen ágazatok függetlenittessenek, mégpedig annyira, hogy ugy rendeztessenek be, mint egészen magán vállalatok, melyeknek semmi közük az állampénztárhoz. Ámde, ha ez a czél, akkor abból az következnék, hogy valósággal ugy legyenek berendezve, mint magán vállalatok, hogy az ott összegyűlendő pénzek időközben elhelyeztessenek valamely pénztárban s azokat maguk ezen vállalatok kezeljék. S akkor ezt nyíltan ki kellene jelenteni. De egészen ellenkezőt jelent ki a pénzügy minister ur. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Még egy dolgot vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani s ez az, hogy egyáltalán nem volt komoly a pénzügyministeriumnak még a szándéka [ sem az ezen czélra felveendő pénzből forgó tőkét 41