Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-123
318 123. országos ülés május 13. 18S5. megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyában benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentés kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével napirendre tűzését elhatározni. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével annak idején napirendre tűzetik. Popovics Vazul, az igazságügyi bizottság előadója: Van szerencsém benyújtani az igazságügyi bizottság jelentését, a katonai, honvédségi hatóságok által közigazgatási utón hozott kártérítésben marasztaló határozatok hatálya és megtámadhatása tárgyában beadott törvényjavaslat iránt. Kérem a jelentést kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szétosztatni és azután, ha méltóztatnak beleegyezni, az osztályok mellőzésével napirendre ki fog tűzetni. Engelmayer József, az igazságügyi bizottság előadója: Van szerencsém benyújtani az igazságügyi bizottság- jelentését az 1874: XXXV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről szóló torvényjavaslatra nézve azon kérelemmel, miszerint azt kinyomatni, szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A bizottság jelentése ki fog nyomatni, szétosztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Szathmáry György jegyző: Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő bejegyzés foglaltatik: „1885. május 13-án. Lázár Ádám, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi és a belügyministerhez, a rongygyüjtőtelepek, illetve a közegészségügy iránt. Elnök: A képviselő ur az ülés végén meg fogja tenni interpellatióját. Következik a pénzügyi bizottság jelentése „a magyar királyi államvasutak s ezek gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár és a vasművek forgó tőkéjének beszerzéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem at. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A magyar államnak, úgynevezett magán vállalatai főleg az újabb alkotmányos korszak alatt nagy lendületet nyertek, kiterjedésben, üzleti terjedelemben erősen fejlődtek. Ezek közt első sorban állanak a magyar államvasutak. Ezeknek hossza 1874-ben még 1074 kilométer volt, ez idő szerint már 4238 kilométerre megy azok hossza; személyforgalma 1874-bencsak 1.427,000 volt, most az 1883-iki adatok szerint 3.692,000-re megy, 1874-ben csak 1.135,000 tonna teherforgalma volt, most az 1883-iki adatok szerint a tonna-teherforgalom 4.966,000-re ment. E pár adat bizonyítja, mekkora üzletté nőtte ki magát a magyar államvasút. Ennek igen természetes következménye, hogy nagy forgó tőkével kell rendelkeznie, mert a nélkül sem magánvállalatnál, sem ily nagyobbszerű állami vasúthálózatnál az üzletet", folytatni, fentartani, legkevésbé pedig fejleszteni nem lehet. A magyar államvasutak üzleti forgó tőkéje successive a szükség szerint részben a tiszta jövedelem részleges visszatartása, részben a pénztári készletekből a pénzügyminister által nyújtva, szereztetett be és e tekintetben a fejlődés oly nagy, hogy mig 1879-ben 2.638,000 frt volt a forgó tőke, 1884-ben a gépgyárral együtt már 11.588,000 forintra ment. Természetes, hogy ez az összeg, mely ily módon az üzletbe forgó tőke alakjában be van fektetve, ezen mértékben csökkentette a pénztári készletet. Ugyancsak befolyással volt erre s az imént említett végösszegben kifejezést nyert maguknak a gépgyáraknak, illetőleg a diósgyőri s a budapesti gépgyárnak fejlődése is, mely az utóbbi években oly örvendetes lendületet nyert. Ujabb üzletágak rendeztettek be, melyek által ép ugy a magyar gazdaközönség gépszükségei, mint a magyar államvasutak felszerelésének a hazában való előállítása biztosítva van. Az államnak egy harmadik üzletága, az úgynevezett kincstári vasművek, az utóbbi években szintén nem csak nagyobb mértékű üzletberendezést nyertek, de egyszersmind új üzletágak szereltettek abba fel s hogy többet ne említsek, csak a rhónicz-brezovai, valamint a vajdahunyadi gyáraknál újabb időben történt felszerelésekre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Mind ehhez természetesen nagy forgó tőkére van szükség, mert a vasútnál az egész üzlet természete hozza azt magával, a gyáraknál pedig a gyártmányok készletében s félgyártmányokban nagy értékeknek kell heverniük, továbbá azért, mert az állam kezelésében levő gyáraknak az a nagy hátrányuk van a magánvállalatokkal szemben, hogy ezek nem csak hitelbe dolgozhatnak, a mi előfordulhat az állami vállalatoknál is, de egyszersmind magánhitelüket értékesíthetik, eseomptirozhatják s ennek következtében aránylag sokkal kisebb forgó tőkével nagyobb üzletet képesek folytatni, mert az állami kezelés és ellenőrzés alatt levő hasonnemű vállalatok a hitelforrások ezen utóbbi ágaitól teljesen el van vágva. Midőn a dolgok ily mértékben kifejlődnek, a kormánynak kötelességévé vált e kérdéseket megoldani, illetőleg az imént említett vállalatok forgó tőkéjére nézve megállapodásra jutni. Mert mindaz, a mi
