Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

i%2 országos ilés május 12. 188&. 305 t. képviselő ur, mint a ki mindig éreztette velünk, hogy mennyire ismeri a viszonyokat, miképen lehet igy érvelni? Kecskemét, Makó, Szabadka könnyebben kiheveri a bajt, mert annak népe nem lakik adóssággal és államkölcsönökkel terhelt házban s igy minden ember könnyebben állja ki a legnagyobb katastrophát is. Innen következik, hogy Szegedre nézve a gazdasági hanyatlás kettős csapás: mert van kereseti visszaesés s mert az államkölcsönnek minden körülmények között meg kell telelni. Nagyon sajnálom, hogy Horváth Gyula képviselőtársam többi fejtegetéseit nem követhetem és hogy egész érveléséből csak még egyet vehessek ki, a mi azután egyenesen határozati javaslatom javára esik. Azt mondja ugyanis a képviselő ur, hogy túlságosan sötéten festettem a helyzetet. Én meg azt mondom, hogy a képviselő ur meg nagyon világosan festi. Már pedig, ha a feketét és a fehéret összeadjuk : támad a szürke, a mire nézve Goethe azt mondja: „Grau, Freund, istalle Theorie". Szerintem t. ház a parlamenti bizottságra szükség van, már csak azért, hogy fölvilágosítsa az én feketeségemet és a képviselő ur világosságát. {Derültség a szélső baloldalon.) Ugyan mi igaz oka lehet a t. túloldalnak, hogy kerüli a parlamenti bizottságot? Tessék már egyszer bennünket megleczkéztetni. Menjen oda a parlamenti bizottság és mutassa ki, hogy sem annak a 600 kérvényezőnek, sem nekem nincs igazam. Ekkor ország-világ és a nemzet előtt pellengére leszünk téve. Miféle idegenkedés ez? Eagadják meg az alkalmat, küldjék ki azt a bizottságot és adják meg nekünk a leczkét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En ebben az irányban tovább t. ház, nem megyek, hanem áttérek a ministerelnök urnak egy meglehetős frivolítással odavetett (Nagy zaj, nyugtalanság jobbfélől) állítására. A t. ministerelnök urnak az a 600 polgár oly számba megy, mint a kik bizonyos czélzatos nyilatkozatokat küldenek be a lapokba, a melyek alá az van irva: „Többen". Hát t. minister ur, magam is tudom, hogy a magyar ember általában igen könnyen aláír mindenféle okmányt; de csak egy feltétel alatt: ha az nem kerül semmibe és nem jár vele semminemű risico. De a t. előadó ur megmutathatja, hogy a kik e kérvényt aláirtak, mindig oda tették nevük mellé az 50 kros bélyeget. (A ministerelnök az előadóhoz megy, átvess egy kérvényt és félmutatja, hogy több aláírás mellett hiánysik a bélyeg. Derültség jobbfélől. Mozgás a szélső balon.) És t. ház, ha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy az a szám csekély, hát erre nézve ünnepélyesen kijelentem, hogy midőn láttam, hogy a városi kérvényt 500 és egy néhány polgár irta alá és látta már el bélyeggel: én a további aláírást megszüntettem, mert feleslegesnek declaráltam és nem találtam KÉPYH. KAPLÓ. 1884 — 87. VI. KÖTET. sem szükségesnek, sem amaz embereknek helyzetével összeegyeztethetőnek, hogy szegény létükre csapásaik közt arra is költsenek. (Helyeslés a szélső baloldalon). És azután, t. ház, lássuk annak a kérvénynek keletkezését. Mert ez igen jellemző és igen fontos dolog. Enyedi t. képviselőtársam már tegnapi napon megmondta, hogy a mozgalom kormánypárti körökből indult ki, még pedig messze a választások előtt, közbenjárásom nélkül, tudtomon kivül. És midőn én a múlt választások előtt a pénzügyminister úrhoz interpellatiót intéztein, melyre feleletet az idő rövidsége miatt nem kaphattam, akkor fordultak hozzám Szeged kormánypárti férfiai és azt mondták, hogy látva jóindulatomat, felkérnek ügyük támogatására. És minthogy én nem vagyok egyének, sem utczák, sem magistratusok, sem érdekkörök képviselője, hanem megteszem kötelességemet bárki iránt: megígértem, hogy ha meggyőződtem ügyük igazságosságáról, megteszem értük is. És t. ház, mielőtt a kérvényt ide hoztam volna a házba, minthogy az én embereim ezelőtt egy évvel az egészben nem bízták: most üiésttactattam a legbefolyásosabb körökkel s ott egyhangú határozattal lett kijelentve a kérvényhez való csatlakozás. Ezt az aláírásokra és az aláírások értékére. Azokat oly frivolítással classifikálni akarni, mint a t. ministerelnök ur, a ki nem restelte azon a helyen azt mondani, hogy ő is hajlandó volna aláírni olyan kérvényt, mely az adózás megszüntetésére vonatkozik: az ilyen sem ama helyhez, sem e komoly alkalomhoz nem illik. (Helyeslés balfélől. Zajos ellenmondás jobbfélől.) T. ház, legyen most megengedve, hogy mi • előtt a t. ministerelnök ur egyéb állításaira reflectálnék, előbb foglalkozzam a volt királyi biztos, gróf Tisza Lajos múltkori beszédével, kijelentvén nagy sajnálatomat, hogy őt most nem tisztelhetem e házban. Tenni fogom ezt tételről tételre, de röviden. Az első dolog, hogy én és utólagosan Enyedi t. képviselőtársam a mi fellépésünkkel Szeged hitelét veszélyeztettük és rontottuk. A dolog egyik oldalára vonatkozólag igen helyesen felelt meg Enyedi t. képviselőtársam, a dolognak másik oldala pedig az t. ház, hogy hiszen ha a parlamenti bizottság constatáljaa helyzetet, biztosítja a hitelt is, holott a hitel épen az által van veszélyeztetve, ha önök véka alá rejtik a viszonyokat, ha felhányatnak panaszok nem a parlamentben, hanem a társadalomban; ez veszélyezteti és rontja Szeged hitelét, nem pedig az, ha mi ide állunk és nyíltan felvilágosítást kérünk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ő annak idejében beadott egy emlékiratot — gondolom ezen szavakat mondotta — „a hová tartozott a 39