Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

300 122. országos ülés május 12. 1885. quétek, egyáltalában bizonyos szakkérdéseknek, j bizonyos kormányi és hatósági intézkedéseknek a parlament tárgyalása azon kérdések megoldására nem vezet. Ha komolyan azt czélozzák a t. kép­viselő urak, hogy a Szegeden mutatkozó bajok megorvosoltassanak, annak más módja van. Az a czél más szaktanácskozmány, a hatóságok igénybe­vétele s a szakemberek meghallgatása után érhe­tők el, de parlamenti tanácskozások által — mert remélem, csak azért küldetnek ki en quétek, hogy azok beadványai felett később tanácskozzunk — ily kérdések megoldása alig lehetséges. Hiszen az annyiszor emlegetett példának, midőn nem egy város, hanem egy ország finan­oiáinak orvoslására a parlament egyetlen egyszer enquétet küldött ki, mi volt az eredménye ? Hát ha ott, hol az ország ily nagy érdekei voltak a tanácskozás tárgyai, gyakorlati eredmény nem mutatkozott, oly parlamenti enquéteknek, melyek­nek detail kérdésekbe kell bemenniök, lehet-e valami gyakorlati eredménye? Lesz legfeljebb annyi, hogy vagy oly fényes beszédeket, mint a képviselő ur mondani méltóztatott vagy oly hossza­dalmas előadásokat, mint én, fognak egyik és másik oldalról ott tartani, ez pedig nem az a gyakorlati eredmény, mely Szeged felvirágzását vonná maga után. Ha a t. képviselő urnak határozati javaslatával az volt czélja, hogy a törvényhozás különböző factorait a szegedi kérdésekre nézve nyilatkozatra birja, akkor igen helyesen tette, hogy határozati javaslatát beadta. És én azt hiszem, hogy Szeged városa felvirágzására nem közönbös azon nyilat­kozat, mely a kormány részéről történt, nem közön­bös azon meleg érdeklődés, mely a ház minden oldalán mutatkozik. Nincs a parlamentnek egyet­len egy tíigja, mely ezen város prosperálását, fel­virágzását szivén ne viselné; nincs egyetlen egy tagja, mely a város természetes fejlődésére meg­kívántató intézkedésektől a hozzájárulást meg­tagadná. Ha ez előfeltételek megvannak, ha tudni­illik egyfelől a kormányban s másfelől a parlament összes tagjaiban megvan az akarat a város fel­virágoztatására, akkor bátra van nézetem szerint azon eszközök megszerzése, melyeknek megválasz­tására legelőször és legelső sorban maga a város hatósága illetékes. Hogy a hatóság Szeged érdekének meg­felelően fogta fel e kérdést, azt eljárása bizo­nyítja. Két mód van, t. ház, melylyel egy város hatósága maga iránt a bizalmat megszerezheti, kz egyik mód az, mit igen sok helyen gyakorolnak — de ezen bizalom nem sokáig szokott tartani — hogy nincs olyan kívánság, olyan óhaj, melynek a hatóság élére ne állana s nem mondja azt soha, hogy ezek a kívánságok keresztül nem vihetők, ellenkezőleg segít nekik s kimondja, hogy „én állok a dolog élére". Ez annál könnyebb, mert ezen kérelmeknek megadása nem tőle függ s ha tagadó válasz érkezik, akkor azokat lehet vádolni, kik a hatóság kérésének útjában állottak, de semmi esetre sem a hatóságot, mely ama jám­bor kívánság élére állott. Ez a mód az, melylyel olcsó, de egyáltalában meg nem tartható bizalmat lehet szerezni. A másik mód a valóságos bizalom megszer­zése. Mérlegelni ugy a város, mint az állam ere­jét, előállani oly kívánságokkal, óhaj okkal és kéré­sekkel, miknek beváltása az állam erejével arány­ban áll s miknek beváltását az állam kötelessége folytán úgyszólván várni lehet; de ellenezni mind­azon kívánságokat és ábrándokat, mik az állam, de egyáltalában egy állam által sem lennének be­válthatók. Ez lehet, hogy a pillanatnyi bizalmat megingatja, de végre is az ily alapokon nyugvó bizalom a maradandó bizalom. Én részemről t. ház, Szeged reconstructiójá­ról most nem kívánok beszélni s azt hiszem, Enyedi t. képviselőtársam is csak ugy említette azt fel, hogy két eset lehet: nemzeti vagy családi politika. En a reconstructiót családi politikának nem tekintem, mert nincs oly hatalmas család Európában, még talán a koronás fők között sincs, mely ha egy nemzet támogatásában nem részesül, ily müvet keresztül vinni képes lenne. Még a leg­hatalmasabb családok sem nélkülözhetik azt az erőt, mit egy nemzet kifejthet. Ennek épen Szeged felemelkedésében látjuk legpraegnánsabb jelét. Mert arról meg vagyunk győződve, hogy itt a fejedelmi szó csak ugy lett beválthatóvá, hogy az, a mit a fejedelem kimondott, a népek ezreinek kebelében visszhangra talált. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy Szeged városa birja azon feltételeket, a melyektől fenmaradása függ. Be­bizonyította ezt azon áldozatkészséggel is, mely­lyel közreműködött abban, hogy a reconstructio müve ennyire haladt. A mit Orbán Balázs t. képviselő ur felhozott, hogy mutatkoznak a sugár-úton és más utakon egyes ürességek a házak között és ez tanúsága annak, hogy Szeged városa nem fog felépülni: e megjegyzés épen nem vág össze azzal a váddal, hogy a város igen gyorsan építtetik. Vannak, igenis, beépítetlen területek; vannak pedig azért, mert azon városnak józan lakossága mindig szá­mot vet azzal, hogy mennyit bir meg, mire képes az ő saját ereje. De míg másutt, más városokban százados romok hevernek, mint például Lissabon­ban, hol az 1700-as évekbeli földingás némely maradványai ma is megtalálhatók: addig Szeged városában ma már nem romokat, hanem csak új alkotásokat látni és ez egyfelől bizonysága e város pezsgő életének, másfelől pedig a magyar nemzet nagy akaraterejének. Ne méltóztassék közömbö-

Next

/
Thumbnails
Contents