Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

•/; 10S. orMágos ülés áprüií 22. 118*. gasság is meg lett állapítva. És miután az 1881-ki vízmagasság magában foglalja az 1830-ki és 1855 ki vízmagasságot is, egyáltalában nem volt szükség az 1830-as és az 1850-es víznek megálla­pítására, csupán az 1881-ki terület árterét kellett volna fejleszteni és akkor' ki lett volna mutatva mindazon kétség, melyért a kormánybiztos oda kiküldetett. Leginkább sérelme azonban a község­nek, hogy aránytalan teherviselés lett megállapítva, nevezetesen az 1830-ki vízmagasság mintegy 50 krral rovatott meg holdankint; az 1850-ki 50—60 kr. közt váltakozott, míg 1881-ben körül­belül 30 kr. lett megállapítva. És mindezek meg­állapittattak, különösen az 1881 ki vízmagasság állapíttatott meg a nélkül, hogy az illető érdekel­tek meghallgattattak volna és a korábbi ministeri rendeletek értelmében az illető törvényhatóságok utasítással elláttattak volna. Ennélfogva tehát, nem kívánván, hosszasan fejtegetni e kérdést, miután az interpellatiómban eléggé ki van fejtve, a következő interpellatiót intézem a mélyen t. közlekedésügyi minister úrhoz. (Olvassa): A tiszamenti fensíki birtokosok ártéri ügyé­ben interpellatio a közlekedési minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. minister urnak arról, hogy Csongrádmegyében fekvő úgynevezett mind­szent-apátfalvi tiszai ármentesítő társulat 1869-ik évben az akkori közlekedési ministerhez kérvénye­zett árterének az 1830-ik évi vízmagasságig ter­jedő utólagos fejlesztése iránt. 2. Van-e tudomása továbbá arról, hogy midőn ezen törvény folytán az 1830-ik évi vízmagasság alá eső földeknek lejtmérése befejeztetett és a tér­képek, valamint egyéb műszaki adatok a nyilvá­nosság elé kitéve lettek, az egyes érdekelt hód­mező-vásárhelyi lakosok volt j obbágy beltelkeikre, mint ártéri földekre nézve számszerint, mintegy 5000 en a törvényes határidő alatt felszólamlással éltek, mely ellenében az ármentesítő társulat ész­revételeit megtévén, eme felszólamlási ügy elbírá­lás végett a közlekedési ministerium rendelete alapján Csongrádmegye, mint delegált törvény­hatóság elé terjesztetett, hol is az a nélkül, hogy abban érdemleges határozat hozatott volna, mai napig letéve van. 3. Van-e továbbá tudomása arról, hogy jól­lehet ezen ügy határozatilag máig sem döntetett el, mégis ennek ellenében legközelebb az állam által felmagasított és átalakított tiszai védgátak elkészítésével megbízott kormánybiztos által, habár ez az 1881. évi LII. t.-cz. 2. szakasza szerint csakis az 1881. évi, mint eddig legmaga­sabbnak ismert vízmagasságig volt az érdekeltek összeírása és a teherviselési kulcs megállapítása végett kiküldve, az 1830. évi vízmagasság, mely­ről a f ent hivatkozott törvény említést sem tesz, eg yoldalúlag megállapittatott, a vizosztály, vala­mint a teherviselési kulcs a felszólamlók meghall­gatása nélkül, tehát egyoldalúlag elhatároztatott és az ártéri könyvek, hol az árterület nagyon sok esetben több holddal felül haladja a térképen kitüntetett területet, szétosztatott és meghagyatott, hogy az igy megállapított ártéri költséget három évre egyszerre az érdekeltek fizessék le. 4. Van-e tudomása továbbá arról, hogy ámbár az 1881. évi vízmagasságig lettek a tiszai védgá­tak államilag kiépítve, mégis 3 évi vízmagasság állapíttatott meg, nevezetesen az 1830., 1855. és 1881. évi és ebből folyólag az 1830-ik évi vízmagasság alá eső földek oly aránytalan és el­viselhetetlen ártéri teherrel lettek az 1855. és 1881. évi vízmagasság ellenében sújtva, melyet az új adókataszterrel még fokozott földadóval egyetemben az érdekeltek elviselni képtelenek. 5. Van-e továbbá tudomása arról, hogy ámbár a mindszent-apátfalvi ármentesítő társulat töltései nagy részben téglaburkolattal vannak ellátva s általában oly karban voltak, hogy azok mérsékelt, költség mellett a mai magasságig átalakíthatók lettek volna, mégis a bódmező-vásárhelyi fensíki ártéri birtokosok földjei, melyek ezen társulat töltéseinek közelében állottak, épen olyan arány­ban lettek megróva a töltekezés költségeivel, mint azok, kiknek vagy semmi, vagy igen rossz töltései lévén, azok kiépítése sokkal többe került. 6. Mindezekhez képest hajlandó-e a t. minister ur ezen fensíki ártéri birtokosok érdekében oda intézkedni, hogy az eddig tett helytelen eljárás hatályon kivül helyeztessék, a kirótt ártéri költ­ségek fizetésének kötelezettsége mindaddig felfüg­gesztessék, mig ama függőben levő felszólamlási ügy érdemileg el nem intéztetik. 7. Hajlandó-e továbbá ezen ügy eldöntése után a pénzügyministerurral egyetértőíeg odaintézkedni, hogy a földadó-kataszternél ezen ártéri földek osz­tálya méltányosan leszállittassék, vagy pedig ezen ártéri kötelezettség tartamáig ezen földek méltá­nyos adóleengedésben részesittessenek, támogatván ezt azon praecedens eset, hogy ha a tiszai társu­latok alakulásakor az ártéri földek 15 évi adómen­tessége jogos volt, mert töltései az adóalap védel­méül szolgáltak, ugy jogosnak kell annak lenni most is, mert az 1881. évi vízmagasság ellenében az adóalap biztosítva nem volna. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a közmunka- és közlekedésügyi minister úrral. Lázár Ádám: Nem szándékozom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség. Halljuk a szélső baloldalon.) Egyszerűen felolvasom interpellatiómat, fentartván jogomat, hogy az esetben, ha a t. ministerelnökur mint belügy minister kedvező válaszra nem mél­tatná, akkor részletesebben indokolhassam. Interpellatióm következőleg hangzik; (olvassa) „Interpellatio a ministerelnök, mintbelügyminister

Next

/
Thumbnails
Contents