Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

252 120. országos Illés május 9. 1885. valahol ki akarják vezetni a vizet öntözésre, de ez alatt 15—20 malom van, ha valamennyit kárpótolnia kell annak, ki a vizet használni kívánja, oly igényeket fognak támasztani, melyeket ki nem elégíthet s kénytelen lesz abban hagyni az öntözést. De még egy nagy akadályt gördít a viz használata elé az, hogy csak 100 hold terjedésű rétet lehet öntözni. Méltóztassanak megengedni, de ebben az látszik, hogy az öntözés jótéteményét csakis a nagybirtokosoknak, a nagy latifundiumok birtokosainak engedik, midőn minimumul 100 holdat tűztek ki. Ez valóságos nagyúri privilégium, új királyi nagyobb haszonvétel, regale beneficium. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azon különbséggel azonban, hogy mig a többi regáléban egyenlően részesül nagy- és kisbirtokos, ezt csakis a nagybirtokos élvezi. Ez azt hiszem, ellenkezik a jogegyenlőséggel. {TJgy van! a bal- és szélső balon.) Érjék te a nagy latifundiumok birtokosai azzal a nagy kiváltsággal, melyet nemrégen nyertek, tudniillik hogy csak ők lehessenek a főrendiház tagjai, de hogy még azt is kívánják, hogy csak ők öntözhessenek, az mégis csak túlság. Méltóznak lehetővé tenni a rétöntözést annak a szegény gentrynek is, melynek társadalmi jelentőségéről oly sok szép beszédet hallottunk s általában tegyék lehetővé annak is, kinek kisebb birtoka van s ki ép ugy fizeti adóját, mint a legnagyobb birtokos. De nern czélirányos nemzetgazdasági szempontból sem, hogy csak 100 holdat lehet öntözni. Igen kevés esetben lehet akkor az öntözést használni, mert a nagybirtokosoknak is csak ritkán van egy tagban ily nagy területű rétjük; azok pedig, kiknek csak 90, 50, vagy csak 5 hold is Vr«n, elesnek a kérdéses jogtól, azon súlyos feltételek mellett, a melyek mellett a.rétöntözés lehetséges. Hogy ha a vízhasználat tekintetében kell korlátozás, van a törvényben elég. Itt van azon általános korlát, hogy teljes kártalanítást kell adni, hogy a felhasználás az engedélyezési eljáráshoz van kötve, a mi sok bajjal és költséggel jár és hogy állandó műveknek kell létezni. Ezek elegendő okok arra, hogy a vizet ne lehessen csak ugy könnyedén elvonni azoktól, a kik annak élvezetében vannak. Ezeknél fogva én nem érhetem be azzal, hogy a 100 hold helyett 40 hold tétessék, hanem eltekintve a terület nagyságától, mindenkinek megadni kívánom a jogot a rétöntözésre. Ezért indítványozom, hogy a 32. §. 2. pontja, mely ezt tartalmazna: „hogy az öntözendő terület legalább 100 katasteri hold legyen, egyszerűen hagyassék ki. Nagy István jegyző {olvassa a móäosűványt). Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur felfogását nem osztom, mert azt felette igazságtalannak tartom, hogy csak az első malom kártalanittassék, a többi pedig nem. | Ha csak az első malom kártalanittatik, az utána ; következő 30 pedig nem: ez igazságtalanság egy! nek érdekében harminczoak rovására. Az öntözést j én is pártolom, teszi ezt a törvény is; de hogy az oly módon történjék, hogy kártalanítás ne adassék, nem igazságos. A képviselő ur továbbá azt állítja, hogy ha csak 100 katastralis hold van jogosítva az öntözésre, ez privilégium a nagybirtokos részére. De hiszen az egy szóval sincs mondva, hogy a 100 hold egy birtokosé legyen, lehet az tize, ötvené vagy százé. A törvény csak azért mondja, hogy 100 holdnak kell lenni, hogy legyen cautela, nehogy 10 holdért, 5 holdért vagy egy semmiségért is ki lehessen a vizet sajátítani. Ezek alapján részemről nem pártolhatván a, képviselő ur módosítványát, kérem a t. házat, hogy méltóztassék az eredeti szöveget fentartani. Thaly Kálmán: Az előttem szólt képviselő urnak egyik kitételére vagyok bátor reflectálni. A t. képviselő ur ugyanis azt monda, hogy lehet a 100 hold többeké, de 10 holdért, 5 holdért vagy egy semmiségért ne történhessék az, a mi 100 hold complexumért történhetik. No, t. ház, a hogy veszszük. Az a semmiség annak, a kinek csak 10 holdja van, épen oly drága és becses, mint a nagy birtok annak, kinek uradalmai vannak. A semmiség, mely 10 vagy 5 holdat képvisel, épen oly értékkel bir a törvényhozás előtt, mint akármely nagy domínium, vagy mint egy négyszög mértföldekből álló birtok. Mert jog szerint csak igy ítélhetjük meg a dolgot. Azt méltóztatik hangsúlyozni, hogy lehet sokaké is az a birtok. Megengedem; de akkor jobb lett volna ezt világosabban szövegezni, mert igy kétség merülhet fel. De ha világosabban szövegezik is az illető pontot ily értelemben, az engem még nem elégít ki, mert épen azon elvet akarom érvényesíteni, melyet Mocsáry t. barátom nagyon helyesen hangsúlyozott módosítványában, hogy tudniillik általában ne köttessék terjedelemhez az öntözési jog. Hiszen sokan ülnek a házban olyanok, kiknek nagyobb jószága van a felső vidéken, de vajmi kevés van közöttük, a ki egy-egy tagban öntöztethetne 100 holdat. (Felkiáltásokjobbról: Égy sincs!) Hivatkozom e tekintetben nemcsak a felső-magyarországi, de az erdélyi viszonyokra is. Hogy ha többeké az a birtok, akkor sokszor nehéz őket különböző érdekeiknél fogva összehozni. Az egyiknek helyi érdeke kívánj a az öntözést, a másiké nem. Ag egyik industriosusabb, a másik, a kinek | a parcellája közbeesik, nem akarja. Igy azután folytonos a viszálkodás és társulatokat alkotni az elágazó érdekeknél fogva nem lehet. Ha a tulajdonosok háromnegyed része akarná, egy negyed része pedig nem: az egy negyedrész miatt bűnhődnék a háromnegyedrész is. Én ez elvet az fc igazsággal megegyeztethetőnek nem tartom és a