Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-119

120 srsaágos ülés »iijn» S 1885. 245 Kérem azokat, a kik a bizottsághoz utasítást j elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a félálló képviselőket.) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem kívánják a szakaszt a bizottsághoz visszautasítani, méltóztassanak szakaszonkint felállani. (Megtörténik. A jegysok összeszámlálják a szavazatokat.) T. ház! A szavazatok összeszámittatván a szakaszt a bizottsághoz visszautasítani kívánja 46 képviselő, nem kívánja 54. (Derültség.) E szerint a szakasz nem utasittatik vissza a bizottsághoz. A t- ház ezen határozata után is azonban fel kell tennem még azon kérdést, méltóztatik-e Zay képviselő ur módosítványát mindjárt itt elfogadni. (Nem!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy az nem fogadtatik el. Rakovszky István jegyző (olvassa a 27. és 28-ik §-okat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 29-ik §4). Zäy Adolf: T. ház! E szakasz 3-ik bekezdése következőkép szól: „Egyenlő körülmények között a vízfolyás mentén feljebb fekvőnek az alsóval szemben elsősége van." Az eset a következő. Új engedély megnyerése iránt többen a politikai hatósághoz folyamodnak. A viszonyok egyébiránt egyenlők. Az egyik folyamodó a folyó alsó részén bír, a másik n felső részén. A törvény e versenyre nézve azt contemplálja, hogy a feljebb fekvőnek elsőbbséget kell adni. Meggyőződésem szerint ép ellenkezőleg kellene rendelkezni, mert a ki alább fekszik, annak eljárása nem alterálhatja a feljebb fekvőt, a menynyiben csak azt a vizet használja, a mely már felhasználtatott, holott ha annak adatik elsőség, a ki feljebb fekszik, az bizonyos mértékben korlátolhatja az alábbfekvőnek jogát. E szempontból más államok vizjoga, például az osztrák is ugy rendelkezik, hogy az alábbfekvőnek ad elsőséget. Bátor vagyok tehát indítTányozni, hogy a 3-ik bekezdés következőkép szövegeztessék: „hasonló körülmények közt a vízfolyás mentén alább fekvőnek a felsőbbel szemben elsősége van". Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt). Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Bátor vagyok a t. házat kérni, hogy e módosítványt ne méltóztassék elfogadni. Zay Adolf képviselő ur okoskodása a valósággal ellentétben áll. E szakasz azon esetekről szól, midőn a viz nem elégséges sírra, hogy több vállalatnak adassék meg a szükséges mennyiség és így természetes, hogy ha az alsó vállalkozó kapja a vizet, a felső vállalkozó okvetlenül ki lesz abból zárva, mert az egész vizet az alsó foglalja el. Ha azonban a felsőnek adatik az elsőbbség és még felesleges víz marad, azt az alsó vállalkozó felhasználhatja. Azt hiszem tehát, j egész természetes, hogy a felsőnek adassék az elsőség. (Helyeslés.) Elnök: A 29. §. első két bekezdése nem támadtatván meg, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Kérdem most a t. házat, méltóztatik-e a harmadik bekezdést Zay Adolf módosítványával szemben a bízottság szövegezése szerint fentartani. (Igen! Nem !) A kik fentartják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség fentartja s igy a módosítvány elesett. Rakovszky István jegyző (olvassa a régi 30. §-t, mély észrevétel nélkül élfogadtatik. Olvassa a régi 31. §-t). Gr. Károlyi Sándor: T. ház! A 31. szakaszt én a régi jogosultakra nézve sérelmesnek találom, a mennyiben e szakaszban az mondatik, hogy kivéve a kohókat, vagy oly vállalatokat, melyek állandóan kívánják a víz használatát, a viznek öntözésre való felhasználása szombat estétől hétfő reggelig megengedtetik. Ez oly előny, melyet e szakasz a földmívelésnek és öntözésnek biztosítani akar. Magam is nagyon óhajtom a földmívelés számára ezen előny biztosítását; de hogy ez másoknak megrontásával történjék, azt igazságosnak és méltányosnak nem tarthatom. Pedig itt csakugyan bizonyos esetekben az iparvállalatok megrontása következhetik be a földmívelési érdek előnyére. Ha például egy tavaszi hónapban vehetik el a földmívelők a vizet az iparvállalattól, ekkor a vállalat nem károsodik, miután tavaszszal bő a viz a patakokban, hajthatja a malmot vagy gépet és még a földmívelési ezélra is marad, sőt tán nem is kell annyi viz és az iparvállalat is prosperálhat. De a nyári hónapokban, mikor nagy a szárazság, tudjuk, hogy a földmívelési érdek azt kívánja, hogy a birtokos a patakból a vizet öntözésre bőven vehesse; de épen ugyanakkor a malom vagy más ipari vállalat is leginkább szorul rá a viz használására. E szakasz szerint megkárosítanók az ilyen vállalatot és pedig kártalanítás nélkül. Az igaz, hogy vasárnap történik. Azt mondják, hogy vasárnap ugy sem őröl, sőt jobb is, ha nem őröl. A dolog azonban nem ugy van. Jól tudjuk, hogy a molnár épen szombat estétől fogva duzzasztja fel a vizet, hogy legyen hétfőn egy pár órai, vagy fél napi őrlésre vize. És most épen ezt a nagy bajjal összegyűjtött vizét elconfiscáljuk a molnártól és odaadjuk a foldmívelésnek kártalanítás nélkül. Én kívánom, hogy megmaradjon az az intézkedés, hogy a vizet el lehessen venni és nem akarom, hogy ez az előny a földmívelés érdekétől megvonassák, mert óhajtom, hogy ez a magasabb érdek a földmívelés érdeke megvédessék. De nem akarom azt, hogy ez ingyen, kártalanítás nélkül történjék. A törvényjavaslat mindenütt kimondja az ideiglenes, vagy állandó kártér tés elvét s ez az egyet-